A „jó” víz is okozhat rákot
Vajon mennyire biztonságos az ivóvizünk? Kiderült, hogy ha terhes és szoptatós egerekkel olyan vizet itattak, amely a jelenlegi szabályozásnak megfelelő mennyiségben tartalmazott arzént, akkor az egérkölykökben súlyos növekedési problémák alakultak ki.
Az ivóvízben található arzén számos egészségügyi károsodást okoz. Az USA Környezetvédelmi Hatósága (EPA) szerint az ivóvíz akkor tekinthető biztonságosnak, ha a benne levő arzén mennyisége nem haladja meg a 10 ppb-t (parts per billion; azaz a 10/milliárd részt). (Ugyanez a határérték érvényes a fejlett világban szinte mindenütt, Magyarországon is.) Az Egyesült Államokban mintegy 25 millióan, s a világban még sokkal többen azonban nem megfelelő kutakból nyerik az ivóvizet, és így olyan vizet isznak, amelynek arzénszintje meghaladja a megengedett maximális érteket.
Joshua Hamilton, a massachusettsi Tengerbiológiai Laboratórium munkatársa és kollégái terhes és szoptatós egereknek 10 ppb arzént tartalmazó ivóvizet adtak, majd megfigyelték kölykeik fejlődését. A kölykök lassabban fejlődtek, mint a kontrollcsoportban levő kölykök, akiknek anyját arzénmentes vízzel itatták. Az arzén nem jutott ugyan be az anya tejébe, de csökkentette a tejben levő tápanyagok mennyiségét – írja a New Scientist.
Az emberek és az egerek igen eltérően reagálnak az arzénre, ezek az eredmények mégis fontosak – mondta David Polya, az angliai Manchasteri Egyetem kutatója, aki nem vett részt ebben a vizsgálatban. „A most megfigyelt káros egészségügyi hatások alátámasztják azokat az aggodalmakat, melyek szerint a 10 ppb-s határérték túl magas.”
Az EPA legutóbb 2001-ben csökkentette az arzén határértékét a mostani 10 ppb-re – azelőtt, 1942 óta a határérték 50 ppb volt. Ez utóbbi érték minden száz ember közül 1-nél daganat kialakulását kockáztatta.
Clinton egyik utolsó döntése volt, hogy igazodva a fejlett országok arzénszint-szabályozásához, 10 ppb-ben maximálja az ivóvíz arzéntartalmát – idézi fel a Független.hu. Bush hivatalba lépése után utasította az EPA-t, vizsgálja újra, mennyi a megengedhető, az egészségre még nem ártalmas arzénmennyiség az ivóvízben, és addig is halassza el a 10 ppb-s szabályozás életbe léptetését.
A települési önkormányzatoknak, az ivóvízszolgáltatóknak és a nagy arzénszennyező, műveléssel felhagyott bányák tulajdonosainak kellett ugyanis állnia a 10 ppb-s szintet kielégítő szűrőberendezések felszerelésének, üzemeltetésének költségeit, ami becslések szerint évi 180 millió dollárra rúghat.
A környezetvédelmi előírás a művelés alól kivont bányák ártalmatlanítására az ivóvíz-szabványon alapszik: minél kevesebb szennyezést enged meg az új, szigorúbb szabvány, annál költségesebb módszerekkel kell az ártalmatlanítást elvégezni.
Az USA Országos Tudományos Akadémiája mint független intézmény megerősítette Clinton döntését: kijelentette, nemcsak hogy sürgős korrigálásra szorul az 1942-ben beállított 50 ppb-s arzénhatárérték, hanem a lehető legalacsonyabbra kell leszorítani az ivóvíz arzénszennyezettségét, mert a legcsekélyebb mennyiség is egészségkárosító tényező.
Az akadémia neves egyetemek kémikus, orvos, epidemiológus szakértőiből álló bizottsága jelentésében kiemelte: biztonságot – az EPA által előírt alacsony, tízezrelékes nagyságrendű rákkockázatot – csak a zéróhoz közelítő arzéntartalom tud garantálni.
Ez azt jelenti, hogy ha nem tartjuk megengedhetőnek, hogy több ember betegedjen meg az arzéntól daganatos betegségben, mint legfeljebb minden tízezredik, akkor a 0-hoz közeli szintre kell leszorítani az ivóvíz arzéntartalmát.
A bizottság jelentése szerint azoknak az embereknek, akik napi rendszerességgel fogyasztanak olyan ivóvizet (ivásra, főzésre), amely literenként 3 mikrogramm (3 ppb) arzént tartalmaz, a kockázata, hogy megbetegednek tüdőrákban vagy hólyagrákban életük folyamán 1 az 1000-hez.
Azoknak, akik literenként 5 mikrogramm arzént tartalmazó vizet fogyasztanak, 1,5 az 1000-hez a kockázatuk.
Azok közül, akik literenként 10 mikrogramm arzént tartalmazó vizet fogyasztanak, több mint 3 fő várhatja azt 1000-ből, hogy emiatt élete folyamán megbetegedhet tüdő- vagy hólyagrákban. Azoknál, akik literenként 20 mikrogramm arzént tartalmazó vizet fogyasztanak, már várhatóan 7 főnek van esélye 1000-ből emiatt valamikor élete folyamán megbetegedni tüdő- vagy hólyagrákban.
Ez elfogadhatatlanul magas kockázat – állapította meg annakidején az amerikai akadémiai bizottság, és további kutatásra szólított fel, hogy vizsgálják meg a gyanított összefüggést az arzénszennyezés és a szívbetegség, magas vérnyomás, cukorbetegség kialakulása között.
Most az EPA egy tanácsadó bizottságot hív össze, hogy megállapítsák a rendelkezésre álló humán és állati adatok alapján, hogy a nem rákos betegségektől való védelem érdekében megfelelőnek tekinthető-e a 10 ppb-s határérték, vagy pedig alacsonyabbra lenne szükség. A szakértők ugyanakkor a költség/haszon szempontra is felhívják a figyelmet, mivel pl. a határérték 2 ppb-re való csökkentése csak az USA-ban dollárbilliókba kerülne.
