"Nem mindenkinek való az otthonszülés"

Jessica Wilcox egy kis, de egyre növekvő csoporthoz tartozik. Bár az otthonszülések még mindig ritkák az Egyesült Államokban, az utóbbi pár évben meglepően megszaporodtak, amint azt egy kormányzati jelentés januárban közölte.

1990 és 2004 között csökkent az otthonszülések aránya, azonban 2004 és 2009 között 29 százalékkal emelkedett, és 2009-ben elérte a legmagasabb szintet azóta, hogy 20 évvel korábban a kutatók figyelni kezdték ennek az aránynak az alakulását.

Az otthonszülők 2009-ben a legnagyobb valószínűséggel fehér nők voltak; az ő körükben 1,1 százalékos volt az otthonszülések aránya, azaz kb. minden 90. fehér nő otthon szült. Ez a 2004-es adatokhoz képest 36 százalékos növekedést jelent. Ennek ellenére, Jessica Wilcox egy törpe kisebbséghez tartozik: 2009-ben az USA-ban összesen 29.650 szülés történt a várandós nő otthonában, ami csupán az összes szülés 0,72 százalékának felel meg.

Ezt azzal érdemes összevetni, hogy 1940-ben például a szülések 40 százaléka zajlott otthon.
A Betegségellenőrző és -megelőző Központok (CDC) legújabb jelentésének statisztikái szerint az otthonszülés gyakoribb a 35 évesnél idősebbeknél és azoknál, akiknek már több gyermekük van. Gyakoribb azokban az államokban is, amelyeket nonkonformistának tartanak; ilyen például Montana, ahol a legmagasabb, majdnem 2,6 százalék volt az otthonszülések aránya, és ezt követte Oregon és Vermont kishíján 2 százalékos aránnyal.

„Olyan nők választják ezt, akik tudatosan elutasítják a szokásos rendszert” – mondta Eugene Declercq, a Bostoni Egyetem professzora, a CDC jelentés egyik társszerzője. Ez Jessica Wilcoxra is áll. A most 30 éves nő 17 évesen kórházban szült egy gyermeket, akit aztán adoptáltak. „Nagyszerű kórház volt, de a szülés élménye nem volt jó” – mondja Ms. Wilcox. Nem szerette az epidurális érzéstelenítést, nem volt jó, hogy a nővérek folyton vizsgálgatták, és az sem, hogy a terhességi ellátás során nem találkozott kétszer ugyanazzal az orvossal. „Olyan személyesebb ellátásra vágytam, amilyet egy bába tud nyújtani” – mondta.

Bár az otthonszülés esetén kicsi az újszülött halálának kockázata, a tudományos irodalom azt sugallja, hogy kétszer-háromszor akkora, mint a kórházi, tervezett szülések esetén – ezt írta múlt évi véleményében az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiumának Szülészeti Bizottsága. Ezzel szemben Declercq és szerzőtársai szerint az otthonszülések kockázata 2009-ben kisebb volt, mint a kórházi szüléseké. A kórházi szülések esetén kétszer olyan gyakran születtek koraszülöttek vagy kis súlyú újszülöttek, mint az otthonszülések során. Emellett az otthonszülések kevesebb, mint 1 százalékában fordult elő ikerszülés, míg a kórházakban 3,5 százalék ez az arány.

Fontos az is, hogy az otthonszülő nők kisebb valószínűséggel tinédzserek vagy hajadonok, mint a kórházban szülők. Mindez azt jelzi, hogy az otthonszülésekkel foglalkozó bábák csak a kis kockázatú nőknek javasolják az otthonszülést.

„Nem mindenkinek való az otthonszülés” – mondja Marsha Jackson, szakképzett bába, aki Ms. Wilcox első otthonszülését vezette le. Ő például nagyon ritkán vállalkozik csak arra, hogy egy korábbi császármetszés után hüvelyi szülést vezessen le, mivel fennáll a méh megrepedésének veszélye.

Ms. Jackson a BirthCare nevű, bábákból álló vállalkozásnál dolgozik, amely 1987-ben kezdett el működni, és ma a hat bába havonta 25–30 otthonszülésnél segédkezik. „A gyerekek, akiket kezdetben segítettünk világra hozni, ma már felnőttként jönnek vissza hozzánk, hogy az ő szülésüknél is mi legyünk jelen. Ez csodálatos. Amikor nekifogtunk ennek a munkának, nem is képzeltem volna, hogy ilyen is lesz” – mondta Ms. Jackson.