"A test, a lélek és a szellem hármasa adja meg az egészséget"

Messziről indult a beszélgetés: a születéstől. Az ártatlan, vágyakozás nélküli csecsemőkortól. Ám Csókay András gondolatai még innen is messzebbre vezettek: a fogantatás pillanatához. Hiszen szerinte nem filozófiai vagy vallási, hanem tudományosan bizonyított tény, hogy az élet az éppen megtermékenyített petesejttel kezdődik.

– Nem a migráció a legnagyobb probléma ma Magyarországon – folytatta az idegsebész, agykutató –, hanem az, hogy több mint száz magzatot gyilkolnak meg naponta, OEP támogatással orvosok, pedig nekünk döntő szerepünk lenne, hogy ezeket a kis egészeket próbáljuk megvédeni.

– Tisztaságot, tökéletességet, nyitottságot jelent egy csecsemő – fonta tovább a gondolatokat Darnói Tibor holisztikus orvos. Mindannyian természeti és szellemi lények vagyunk, de a kisgyermekek még zavartalan kapcsolatban állnak az égiekkel, és ítélkezés nélkül fordulnak mindenki felé. Nem úgy, mint felnövekedve, amikor már nem tudjuk kizárni a bíráló gondolatokat, és elzárjuk magunkat a korábban élő összeköttetésektől, így a szellemi és lelki megtisztulás sem lehetséges.

– A test, a lélek és a szellem hármasa adja meg az egészséget – mondta Papp Lajos, aki úgy vélte, az agy ad ki minden parancsot. Ha azt gondoljuk valamiről, hogy nem fog sikerülni, biztos a kudarc. Ha igenlünk, van remény, hogy másként legyen.

– Virágvasárnap, harangszóra indult el a szívem – mesélte el születése történetét a szívsebész, aki holtan jött a világra, de végül mégis itt maradhatott. – A boldog magzati élet felé egyetlen dolog jelenthet visszatérést: az ölelés – és mi félünk megölelni egymást. A boldogság nem más, mint az univerzummal meglévő kapcsolat, a jobb, és a bal agyfélteke közötti harmónia.

– Mi, orvosok tűzoltásra vagyunk kódolva. Megállapítjuk a bajt, adunk néhány sárga vagy zöld tablettát a betegnek, és aztán örülünk, hogy meggyógyult, miközben csak a tüneteket mulasztottuk el – kapcsolódott a beszélgetésbe Varga Imre urológus, aki szerint azonban mindez a múlt. A jövő medicinájának alapja a test, a szellem és a lélek. Ha ebben az egységes egészben változás történik, akkor jelentkezik a betegség. Darnói Tibor pedig azt is megjegyezte, száz éve nem volt más, csak holisztikus gyógyászat; óriási vargabetűt tettünk meg, hogy végül ugyanoda érkezzünk.

Ki betegszik meg?

– Vannak olyan bajok, amelyeket mi magunk hozunk össze – így gondolta Csókay András. –  Egy alkoholistának nem lehet kifogása, ha hatvan évesen májcirrózist kap, hiszen azt önmagának kiharcolta. Amit nem maga hoz össze az ember, az többnyire az embertársak bűne: a környezetszennyezés, egymás idegesítése, ami ellen nem lehet védekezni. Azonban a betegség viselése már az egyénen múlik. Le tud-e csendesülni, és elfogadni, hogy ami történik, annak „szabad lennie”? Ha nagy a baj, akkor sem kell a Teremtőt felelősségre vonni. Ha elég mélyen nézünk önmagunkba, megleljük azt az Istent, amely segít elviselni akár a legnagyobb szenvedést is. Az önvád lenyom, a bűnbánat azonban a legerősebb gyógymód.

– Alapvető ellentmondásban vagyok barátommal – így felelt Csókay doktor elmélkedésére Papp Lajos. – A bűn megvallása, a mea maxima culpa az egyik legnagyobb teher. Én azt vallom, hogy a Teremtő nem bűnösként küldött a világra, esendőként érkeztem. Az EGÉSZ-ség megőrzésében a boldogság, a pozitív rezgés, a testi-lelki-szellemi öröm segít – mondta.

A főbb betegségcsoportok és halálokok hátterében első helyen a családi, második helyen a munkahelyi, harmadikon pedig a társadalmi (ország) stresszt fedte fel oki elemzésében egy amerikai vizsgálat. Papp professzor szerint ez utóbbi naponta mérgez bennünket, amikor hallgatjuk a híreket és civódás, veszekedés, ömlik ránk, na meg halál, halál és halál, ami ha éppen nincs Magyarországon, hát importál nekünk a televízió Kínából. Egymásra zúdítjuk a fájdalmainkat, panaszkodik, aki szegény, aki tehetős, és az is, akinek három Mercedes parkol a garázsában. Az egyszerű kérdésre: hogy vagy?, nem tudunk egyszerűen felelni: köszönöm, meglehetőst jól. Ehelyett örökké feszültségben élünk, a céljaink távoliak, észre sem vesszük a napi örömöket. És bár mindenki baját át lehet venni, az örömöket is szét lehet osztani.

– Mesteremmel ugyanazt mondjuk – felelt meg Papp Lajosnak Csókay.  – Az állandó önvád visszanyom a mélypontra, a mély bűnbánat felemel onnan.

– Az öröm álságos is lehet – utalt Papp professzor szavaira Varga Imre, majd példaként egy kérdést hozott: miért vagyunk rabjai a süteményeknek, ha tudjuk, hogy bajt okoznak? Úgy vélte, nem pechje van annak, aki megbetegszik, abban bizony ő maga is főrészvényes.

– Szellemi öröm lehet az is, ha lemondunk arról a tortáról – válaszolt Papp Lajos. – Bár manapság nemcsak a szénhidrátnak, hanem a kényelemnek is rabjává válunk, pedig a mozgáshiány maga a halál. Nincs ínség, csak bőség, tápláljuk a daganatsejtjeinket is, majd a kemoterápiával érjük el majdnem ugyanazt az eredményt, amit a sejtjeink éheztetésével megvalósíthatnánk.

– Egykor a rákos betegséget fenének nevezték. A fene melegágya a megroggyant lélek – így fejtegette a betegségek eredetét Darnói doktor, aki szerint a gyógyítás a beteg megnyugtatásával indul, hiszen a nagy krónikus kórképek, a daganatos betegségek a rossz gondolati impulzusok miatt alakulnak ki. Így gyógyulni csak az tud, aki képes átlényegülni, és változtatni a gondolkodásán. Ebben kell támogatni a betegeket.

Ki gyógyít?

Néhány napja háromszáz percen át reanimáltak egy beteget Csókay András osztályán. Az alatt az öt óra alatt az orvosok és nővérek között volt, aki megebédelt, majd visszatért, másnak lejárt a műszakja, és hazament, helyükre újak érkeztek. Nem mindenki értett egyet az elhúzódó újraélesztéssel, volt ebből parázs vita, de végül sikerült.

– Ki gyógyított? Én, vagy Isten? – tette fel a kérdést Csókay doktor, majd megfelelt: – Hitemnél fogva a jóisten gyógyít, mi csak tudásunkat hozzáadva közvetítünk.

Sok betegség, ekcéma, allergia gyötörte Darnói Tibort, míg rá nem lelt arra a szellemi útra, amelynek része az életmódváltás és a meditáció. Azelőtt szterodios kenőcsökkel gyógyította gyulladt, sebes bőrét, amelynek állapotát csak súlyosbította, hogy operáló orvosként fertőtlenítőszerekkel sikálta, gumikesztyűbe kényszerítette kezeit.

– Több évtizede nem voltam beteg, és nem volt a számban gyógyszer – hozta a saját gyógyulása történetét a holisztikus orvos. Aztán arról beszélt, nagy csapás az emberi egó számára, ha kiderül, hogy valójában nem vagyunk tudatosak, nem vagyunk a magunk urai. Ha pedig felborul bennünk az egyensúly, a dolgok rossz irányba fordulnak. Ha a gondolatainkat képesek vagyunk pozitív irányba terelni, akkor megváltozik az életünk, hiszen a korábbi problémáink forrására is másként tekintünk.

– Sok ezer emberszívet tartottam a két kezemben, leállítva, lehűtve, szúrva, vágva, mégsem gyógyítottam meg soha egyetlen embert sem, csak segítettem a gyógyulásukban, ha gyógyulni akartak – mondta Papp Lajos. Azután azt fejtegette, hogy Magyarországon nem egészségügyi, hanem betegségügyi minisztérium, avagy államtitkárság van, ahhoz, hogy egészségügyi legyen, a politikusi fejekben kellene változásnak lenni. Igaz, hogy az egészségügy talán tíz, mi magunk pedig kilencven százalékban felelünk saját egészségünkért, azonban hiába kérjük a társadalmat, hogy mozogjon, ha a szabadban mocskos a környezet, és hiába szólítjuk fel, hogy vásároljon egészséges ételeket, ha csak tepertőre futja a fizetésből.

Önmagatok korlátain túllépve kell gyógyítanotok, mert nagy szüksége van rátok a társadalomnak – közölte a zárszót a beszélgetés moderátora.