8 milliárd kéne a várólisták eltüntetésére

Igaz, hogy hetvenezer helyett úgy tűnik, „csak” 58 ezer beteg vár Magyarországon orvosi beavatkozásra, a kötelező várólista adatok azonban további tisztázásra várnak, és igen messze vagyunk attól a Norvégiában elvárt szabálytól, amely szerint a betegek átlagos várakozási ideje nem haladhatja meg a 65 napot. Előbbi adat Kiss Zsolttól, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Stratégiai Elemzési Főosztályának vezetőjétől, utóbbi Tótth Árpád egészségügyi tanácsadótól származik, aki jelenleg az Észak-Norvég Regionális Egészségügyi Szervezetnél dolgozik.

Mint a hazai finanszírozó főosztályvezetőjének szavaiból az IME, az egészségügyi vezetők szaklapja által szervezett szerdai budapesti konferencián kiderült: a nyári jogszabály-módosítás (és az annak jóvoltából életbe lépő szankciók) következtében immár valóban fölemelték a szőnyeget, és ténylegesen látják, mely területen van még várólista-ügyben továbbgondolnivaló. Bár három nap van az esetek regisztrációjára és tíz a hibák javítására, továbbra is vannak publikációs hibák, s most is előfordul, hogy nem minden ellátási esetet regisztrálnak a kórházak, netán várólistán marad az, akit már megoperáltak – sorolta Kiss Zsolt azt is jelezve: ki kell mondani, hogy a listák orvos-várólistákat jelentenek, bár az ellátást a teljesítményvolumen-korlát is befolyásolja.

A jelenlegi adatok szerint a kötelezően vezetendő várólistákon 49 ezer beteg vár beavatkozásra, 8600-an szerepelnek előjegyzésben és mintegy 1100-an intézményi listán. Továbbra is a szürkehályog és a nagyízületi műtétek vezetnek, de nagyon nagy az intézményi várakozásokban a szórás; térdprotézis esetén például néhány tíz vagy akár 1600 napnál is több lehet a jelzett várakozási idő. Az első tíz intézmény az összes várakozás csaknem 60 százalékát adja, és az OEP főosztályvezetője úgy tartja: a tervezett és a tényleges várakozási idő valóban köszönő viszonyban sincs egymással. A betegek 21 százalékát 72 órán belül megoperálják. Tizennégy napon belül 55-60 százalékuk, 14 és 90 nap között 30 százalékuknál megtörténik a műtét. Mindez olyan, mintha nem lenne gond, de van, ami további elemzést igényel – közölte Kiss Zsolt, aki szerint az ellátási térkép és a várólista-térkép nem egyezik: előfordul, hogy magas a műtéti szám valahol, de rövid a várólista, és az esetek területileg sem kiegyenlítettek, azaz nem az jellemző, hogy oda mennek sokan, ahol sokan vannak a listán.

A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy ütemezési problémák és a kapacitások leterheltsége, azaz a teljesítményvolumen-korlát és a pénzhiány egyaránt jelen vannak a rendszerben. Optimális műtéti tervezéssel is lehetne javítani a helyzeten, számításaik szerint azonban mintegy 7,8 milliárd forint többletfinanszírozással el lehetne tüntetni a várólistákat Magyarországon.

Hogy lesz-e erre forrás, egyelőre nem tudható, az azonban a rendszerelemző szerint világos, hogy új rendszermodell épül az egészségügyben, ami nem intézményesít kedvező működési mechanizmusokat. Sinkó Eszter, a Semmelweis Egyetem Menedzserképző Központjának tanára a többi közt úgy vélekedett a konferencián, hogy ma nincsenek érdekeltségek a rendszerben, az alulról jövő kezdeményezések és a magánforrások szervezett bevonása az ágazat „kivéreztetése” ellenére sem támogatottak, és eltűnik a helyi közösségek, azaz a társadalom kontrollja. Még nem detektálták, mekkora hatékonyságveszteséget jelent, hogy a fenntartó GYEMSZI színre lépésével – a problémák megjelenése esetén – rosszabb a kórházak reagálási képessége, bár mint mondta, elképzelhető, hogy a pozitív eredmények közé helyezi majd a Vezetői Irányítási Rendszer bevezetését, amely az ágazati és kórházi döntés-előkészítést is támogathatja. Sinkó az eredmények közé sorolta egyébként a javuló életkilátásokat a kedvezőtlen termékek fogyasztási szokásainak átalakulása miatt, az új források bevonását a béremeléshez és az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK) felállását is. Az OBDK-val kapcsolatban azonban – újfent kiemelve, hogy sajnálja az Egészségbiztosítási Felügyelet megszüntetését – a hátrányok között említette, hogy a hivatalnak nincs hatósági jogköre a betegpanaszok kezelésében. Negatív eredmény szerinte a tulajdonosi szerepek átalakulása, az, hogy az új alaptörvényből hiányzik a szolidaritás alapú kifejezés a társadalombiztosítással kapcsolatosan, miként az is, hogy nincs az ágazatban életpályamodell. A központosított közbeszerzéseket és a generikus árversenyt a jó és rossz kategóriába egyaránt besorolta a rendszerelemző, aki szerint, ha „beérnek” viszont az e-Health projektek, az kisebb forradalmat jelent majd az egészségügyben, amire nagy szüksége lenne az ágazatnak.