Tudomány
A félelemcsökkentő kezelés eredményessége az időzítéstől függ
2009. december 10. 12:55
Megfelelő módszerrel a pszichiáterek és pszichológusok felhasználhatják az agy emlékezetfrissítő mechanizmusát a fóbiák, a poszttraumás stressz és az egyéb szorongásos betegségek kezelésére.
A fenti betegségeket a terapeuták már ma is kezelik olyan módon, hogy azt a tárgyat, képet vagy emléknyomot, ami félelmet vált ki a betegekben, biztonságos környezetben mutatják meg nekik, illetve idézik fel, azért, hogy új és megnyugtató asszociációk alakuljanak ki az érintettekben. Egy új, a Nature szerdai kiadásában közölt vizsgálat azt jelzi, hogy már egy kis változtatás drámaian befolyásolja ennek a kezelésnek az eredményességét.
A vizsgálatban nem valóságos traumákkal foglalkoztak, hanem mesterségessel: a személyek gyenge áramütést kaptak a laboratóriumban. Az eredmények azonban minden bizonnyal érvényesek a valóságos traumák esetében is.
Amint arról a New York Times beszámol, Elizabeth A. Phelps professzor és munkacsoportja egyszerű félelmet váltott ki a 65 vizsgált személyben, és a bőrükre helyezett érzékelőkkel mérték emocionális reakciójuk erősségét. A Pavlov-féle kondicionálás és kioltás módszerét alkalmazták: a személyek előtt egy színes négyzet jelent meg egy komputer képernyőjén, és rögtön ezután gyenge elektromos áramütést kaptak. A két inger megfelelő számú társítása után a színes négyzet már önmagában is félelmet váltott ki, amit a bőr verejtékmirigyeinek fokozott működése jelzett. A klasszikus pavlovi kondicionálás esetén, ha ezután többször egymás után csak a színes négyzet jelenik meg a személyek előtt, áramütés nélkül, a félelmi reakció először csökken, majd teljesen kialszik.
A vizsgálatban három csoportra osztották a személyeket: másnap két csoportban csak egyszer alkalmazták együtt a színes négyzetet és az áramütést (emlékeztető társítás), majd az egyik csoportban 10 perccel, a másikban 6 órával ezután kezték meg a kioltást. A harmadik csoportban úgy végezték a másnapi kioltást, hogy előtte nem alkalmaztak emlékeztető társítást.
A kioltás csak abban a csoportban volt eredményes, amelyben a folyamatot 10 perccel az emlékeztető társítás után kezdték. Ebben a csoportban a színes négyzet kiváltotta félelem teljesen elmúlt, mi több, egy évvel később sem mutatkozott. Ennek azért van jelentősége, mert a kioltás után hosszabb idővel nemegyszer feléled a félelmi reakció. A másik két csoportban fennmaradt a félelem, a kioltásos kezelés teljesen hatástalan volt.
A szerzők a megfelelő időzítés jelentőségét – amihez hasonlót mások rágcsálókban is kimutattak – azzal magyarázzák, hogy a kioltást olyankor kell végezni, amikor az agyban még viszonylag friss a félelmet kiváltó emlék, ugyanis az agy csak ilyenkor képes átalakítani, módosítani az emléket. Ha hosszabb idő telik el a kioltásig, akkor két, egymástól függyetlen emléknyom alakul ki, és ezért a félelmi emléknyom nem íródik felül.
Dr. Weisz Júlia, medicalonline
