A boldogság tudománya

Társadalomkutatók a XX. század második felében figyelték meg, hogy bár az objektív életminőség folyamatosan javul, az emberek átlagos szubjektív jólléte stagnál azon az alacsony szinten, amelyen a II. világháború pusztítása után volt. Ezért kezdték el keresni azokat a tényezőket, amelyek ténylegesen kapcsolatba hozhatók az elégedettséggel és a boldogsággal. Mára közismert: az elégedett, boldog emberek egészségesebbek, mint boldogtalan társaik. Erősebb az immunrendszerük, a betegségekből hamarabb épülnek fel.

Szondy Máté pszichológus, a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa a közelmúltban jelentette meg könyvét, amelynek címe: A boldogság tudománya. Szondy elmondja: boldogságszintünk élettartamunkra is hatással van. A pszichológus idézi Levy és Lippman Psychosomatic Medicine-ben megjelent írását, miszerint terminális állapotú vesebetegeknél a magasabb boldogságszint hosszabb túlélést jósol, a boldogabb betegek nagyobb valószínűséggel vannak életben 4 évvel később. Krause és Maides ugyanezt az eredményt kapta mellrákos nők és gerincvelősérültek körében is (Archives of Physical Medicine and Rehabilitation). Az előzőeknél 7 éven, az utóbbiaknál 11 éven át vizsgálták az életben maradás arányát.

Szondy Máté hozzáteszi: a pozitív érzelmek javítják a pszichés és a mentális állapotot is. Növelik a figyelmi kapacitást, új viselkedési és gondolkodási sémákat alakítanak ki. Az elégedett emberek jobban teljesítenek, hatékonyabbak, könnyebben lépnek feljebb a munkahelyi ranglétrán, így jobban is keresnek.

Növelhető-e a boldogság?

Úttörő jellegű flow-kutatások zajlanak Magyarországon. Oláh Attila, a Magyar Pszichológiai Társaság elnöke, az ELTE professzora vezette vizsgálatok az áramlat-élményt meghatározó személyiségvonásokat tanulmányozzák.

A kíváncsiság, az újdonságkeresés a flow megteremtésében játszik szerepet. A leleményesség, az énhatékonyság, a kontrollképesség, az ingergátlás, a szinkronképesség, a frusztrációs tolerancia, a kitartás az áramlat-élmény fenntartását segítő személyiségvonások – tájékoztat eredményeikről Oláh Attila. Kutatásuk másik területe a flow elektrofiziológiai mutatóinak vizsgálata. Az előzetes eredmények alapján úgy tűnik – mondja a kutatásvezető –, hogy a flow állapotával jellegzetes agyi működésmintázat párosul. Azt biztosan tudjuk, hogy létezik flow-ra jellemző optimális agyműködés. Antiflow-ban, például unalomban a hullámtevékenység frekvenciája alacsonyabb, szorongás közben magasabb.

Vizsgálják a social flow (társas áramlat) feltételeit is, amikor a közös problémamegoldás közben a felek (például tanár–diák) az optimális élmény állapotát élik meg. A flow meghatározza, hogy adott tárgykörből a diákok milyen eredményt produkálnak.

A magyar származású olasz professzor, Csíkszentmihályi Mihály 1975-ben írta le először tudományosan az áramlat-élményt, ami olyan állapot, amikor az ember teljesen elmélyül abban a tevékenységben, amit csinál. A koncentrálás és a kontroll érzése ekkor nagyon magas, és úgy érzi magát az ember, mintha energiabomba lenne, mintha a mindennapi problémák megszűnnének, és az időérzékelés is megváltozik. Csíkszentmihályi kísérleteiben arra jutott: akiknek gyakran van flow-élményük, azoknak jobb az életminőségük, és a flow túlélést biztosít azoknak, akik gyakran átélik.

Szondy Máté szerint nincs olyan módszer vagy technika, amely mindenkit boldoggá tesz, az azonban biztos, hogy a flow, az önkéntes munka, a társas tevékenységek, valamint a kis – az elérhető, képességeinket és lehetőségeinket meg nem haladó – célok kitűzése, majd elérése növeli a boldogságérzetet. A magányos és passzív tevékenységek, mint a tévénézés, általában csökkentik a pozitív érzéseket, növelik a negatívakat. Az aktív és társas tevékenységek, például a testmozgás, általában pozitív érzéseket keltenek. Depressziós és normál populációban végzett vizsgálatok kimutatták: heti 2–4 óra testmozgás hatására nemcsak az endorfin szintje emelkedik, hanem javul az énkép, megnő az önbecsülés is.

Genetikai örökség

A pozitív pszichológia jelenlegi ismeretei szerint negyven százalékban szándékos tetteink határozzák meg elégedettségünket, az, hogy mivel töltjük mindennapjainkat. Ugyanakkor – hívja fel a figyelmet Szondy Sonja Lyubomirsky amerikai pszichológusnő Hogyan legyünk boldogok? című könyvére hivatkozva – a boldogságot befolyásoló tényezőket három nagy csoportba sorolhatjuk.

Ikervizsgálatok alapján elmondható: genetikai állományunk csaknem 50 százalékban meghatározza, hogy milyen gyakran élünk meg pozitív és negatív érzelmeket, milyen gyakran nevetünk és sírunk.

A szerotonin, a dopamin és az endorfin szintje alapvetően befolyásolja elégedettségi érzetünket – teszi hozzá a magyar szakértő. Újabb kutatások, így Michael Kosfeld Nature-ben megjelent tanulmánya rámutat arra is, hogy az oxitocin szintje jelentős hatással van arra, képesek vagyunk-e a mások iránti bizalomra, nyitottságra. A legboldogabb országokban a társadalmi és egyéni boldogság szoros összefüggésben van a bizalommal.

Életkörülményeink – mint saját és szeretteink egészségi állapota, munka- és otthoni viszonyaink, hogy szükségleteinknek megfelelő-e az anyagi helyzetünk – körülbelül tíz százalékban befolyásolják érzéseinket. A pozitív és negatív életesemények 3–4 hónapig éreztetik hatásukat, utána a boldogságszint visszaáll az eredetire – mondja Szondy.

Lottónyerteseket és balesetben lebénultakat vizsgálva bebizonyosodott: az előbbiek boldogságszintje rövid időre megemelkedett, ám később konfliktusba keveredtek barátokkal és rokonokkal, megváltozott szociális környezetük, és kevésbé lelték örömüket a mindennapokban, mint a nyeremény előtt. A súlyos sérülést szenvedettek boldogságszintje jelentősen csökkent a baleset után, pár hónap múlva azonban elérte a korábbi „normál” értéket.

Több kutató – például az amerikai Tim Kasser pszichológus Az anyagiasság súlyos ára című könyvében – megállapította: a fogyasztói társadalom kínálta, boldogsághoz vezető út téves. A materiális értékek utáni sóvárgás depresszióhoz, szorongáshoz vezet – mondja Szondy –, a jó anyagiak nem garantálják a boldogságot, de igaz az is, hogy a szűkösség hajlamosít a boldogtalanságra.

Hasonló eredményre jutott a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatása is. Dr. Kopp Mária tudományos igazgatóhelyettes a Medical Tribune-nak tavaly a gazdasági válság kapcsán úgy nyilatkozott: „Teljesen logikus lenne, ha most, amikor a pénztőke szerepe megingott, rádöbbennénk: a fogyasztói társadalom értékrendje, vagyis az, hogy valaki értékesebb, ha jobb kocsija, jobb farmerja, dekoratív barátnője van, egyáltalán nem teszi boldogabbá az embert.” Hozzátette: Az erős fogyasztói értékrenddel jellemezhető országokban élők rosszkedvűbbek, a férfiak idő előtti halálozásában egyértelműen közrejátszik az a stressz, hogy attól rettegnek, lemaradnak a versenyben. Daniel Kahneman, az első pszichológus, aki közgazdasági Nobel-díjat kapott, szintén ezt kutatta, s kimutatta, hogy a boldog országok sokkal jobb helyzetben vannak anyagilag.

A fájdalom szerepe

A boldogság biológiailag igen nehezen azonosítható kategória – állítja dr. Bárdos György egyetemi tanár, az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetének igazgatója –, az alapemóciók közt pozitívnak tekinthető érzelem az öröm és a meglepetés. Ezek neurológiai szubsztrátumáról részben az ún. pszichomotoros epilepszia, részben agyi elektromos ingerlés révén vannak információk. A pszichomotoros epilepszia a limbikus rendszer egyes neuroncsoportjait érintő hiperaktivitás, ami motoros változásokat nem okoz, hatása csak a szubjektív emocionális élmény szintjén jelentkezik: a beteg a környezethez és belső állapotához nem illő, ok nélküli emóciókat él át. Az agyi elektromos ingerlést agyműtétek kapcsán végzik az adott terület pontos azonosítása céljából, éber állapotban, mivel a beteg beszámolója és viselkedése is fontos. Érdekes módon – folytatja Bárdos György – mindkét forrásból származnak viszonylag jól értékelhető adatok a negatív emóciókra vonatkozóan, a pozitívakra kevésbé. A pszichomotoros örömérzet rövid és bizonytalan, az ingerlés hatása sem látható egyértelműen: legtöbbször a temporális lebeny elülső részéből sikerül kiváltani, illetve megkapni. A meglepetés még nehezebben azonosítható, igen rövid, átmeneti érzet, amelynek feltehető forrásai a talamusz intralamináris magvai, valamint a rosztrális mezenkefalon.

A boldogság keletkezésében az örömön kívül több más komponenst is feltételeznek: a fájdalom és a szenvedés megszűnése is boldogságérzet forrása lehet. Mindezek alapján úgy tűnik, a boldogságérzethez sem neurológiai, sem élettani értelemben nem rendelhető jól körülhatárolt agyi struktúra. Ezért a boldogságra való hajlam (közvetlen) genetikai háttere erősen megkérdőjelezhető – mondja Bárdos. Azt azonban nem zárja ki, hogy az örömérzetnek van genetikai meghatározottsága, hiszen az alapemóciók a csecsemő egyedfejlődésében meghatározott sorrendben.