hirdetés
hirdetés
2018. október. 22., hétfő - Előd.
hirdetés

Végállapotban az orvosi méltóság

El lehet jutni ide is. Az orvosi méltóságnak Magyarországon vége, legalábbis morálisan, írja a Népszavában Rozsos Erzsébet ápolásetikus.

hirdetés
A minap egy ajkai aneszteziológus orvos a trágár politikai – megjegyzendő: kormánykritikus -– magánvéleményével nézte gumiszobának a közösségi médiát. Az oldalt aztán nem az átlag közösségi rajongók vagy a doktor hálás betegei, hanem a Pesti Srácok, a Magyar Idők újságírói találták meg, majd megjelent a Magyar Orvosi Kamara három doktorának sajátságos stílusú nyilatkozata is. (...)
 
Az, hogy vannak orvosok, akiknek piszkos a szájuk, nem újság. A feszültséget, a felelősséget elviselni nem könnyű. Ha egy doktor ordít, akkor rendszerint nagy baj van. Mégis, senki sem kérdezi a doktort, kiért vagy miért a kiborulás a facebook oldalon. Viszont a MOK az ügyet – nyilatkozata szerint – befogadta etikai vizsgálatra: „A közeli napokban kamaránk tagja a közösségi média útján nemcsak az orvosi magatartás írott és íratlan szabályait, de az általános társadalmi normákat is súlyosan sértő, a közbizalmat aláásó módon szólalt meg, viselkedett.” Majd közleményében azonnal ismerteti a verdiktet is: „Köztestületünk a magyar orvoskar nevében elítél minden ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulást, elkövetőit pedig egyszer s mindenkorra soraiból kivetni valónak tartja.” (...)

A MOK az előbb idézett nyilatkozatával eltévedt, mint Jancsi és Juliska az erdőben, és nincs, aki onnan kivezesse őket. Mert a történetben emlegetett szabad szájú doktor sorsát – már ha hitelesek az eljárás alapjául szolgáló szavai – valakinek el kell rendezni, a jó erkölcs nevében. Márpedig Magyarországon az orvosi hivatás erkölcsi felügyeletét a MOK látja el, etikai bizottságainak útján. Ha képes rá. Lehet, hogy nem. Nem tudja. Nem akarja. Fázik az egésztől. Mégis neki kell a megoldást megtalálnia.

Én viszont a méltóságról szólnék, a tekintélyről, amit az ügyben szereplő doktornak és az orvosi köztestületnek sikerült a társadalom előtt elbaltáznia.  A nyilvánosságot megtaláló aneszteziológus doktornak ajánlom a figyelmébe id. dr. Imre József orvos-etikus szavait: „Az erkölcsi fejlettség és az értelmi önállóság bizonyos fokán, mindenkinek lelkében tovább fokozódik a kötelesség érzete a felelősség érzetévé, s mindnyájunkban megvan az a tudat, hogy tetteinkért … felelősek vagyunk, nemcsak annyiban, hogy valamely kötelességet betöltöttük, vagy elmulasztottuk-e, hanem azért is, ha … a közjó érdekét megkárosítottuk.”
 
A MOK–nak is jut az orvos-etikus tanácsaiból, aki az orvosi testületben az egymással való érintkezés szabályait illetően és egyesek modorbeli fogyatékosságának megítélésére a következőket javasolja: „… az elintézésnek az orvosi rend kebelében, orvosok által kell történni: a legizgatottabb orvosnak, a sértettség érzésének legnagyobb fokán is lennie kell annyi belátásnak, hogy az összeütközést ne vigye a közvélemény, a nyilvánosság színpadára, hol a közönséget szórakoztató, legtöbbször meg sem értett, de kárörömmel élvezett komédiává alakulna. Orvosokkal kell a szükséges elbírálást végeztetni: orvosokból kell becsületbíróságot megalakítani, s ezek ítéletének engedelmeskedni.” Akkor is, ha mint most, már zeng az ég.
 
(forrás: Népszava Online)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

Könyveink