Sokkal több területen hasznosak, mint amire jelenleg adhatjuk őket A lipidszintcsökkentő kezelés – különösen a sztatinok – hatására jelentősen mérséklődik a cukorbetegek szív-érrendszeri megbetegedésének, illetve halálozásának kockázata, enyhülnek a szkleroderma tünetei, siker várható a szisztémás szklerózis kezelésében, gátlás alá kerül a hepatitisz C-vírus replikációja, sőt, a gyógyszercsoport a vesefunkció beszűkülésének és a proteinuria kialakulásának megakadályozásában is kardinális szerephez juthat. Összeállításunkban a sztatinok új, egyelőre vizsgálati szakaszban lévő felhasználási lehetőségeit tárjuk fel. Bár a diabétesz közismerten a koszorúér-betegség fokozott veszélyével jár, ebben a betegcsoportban mégsem végeztek eddig kifejezetten a lipidszintcsökkentő kezelés hatékonyságával kapcsolatos vizsgálatokat. Ezt a hiányt talán pótolja egy áprilisban közzétett metaanalízis (BMJ;332: 1115–24), amelynek szerzői tizenkét, több ezer fős, véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálat cukorbetegekre vonatkozó eredményeit foglalják öszsze. A végkimenetelek között a koszorúér-betegség miatti halálozás, a nem halálos szívinfarktus és a revaszkularizációs beavatkozások szerepeltek. A vizsgálatok fele-fele arányban irányultak a lipidcsökkentés elsődleges, illetve másodlagos megelőzésben játszott szerepére; tízben különféle sztatinok, kettőben pedig a gemfibrozil kardiovaszkuláris kockázatot csökkentő hatásait tanulmányozták.

Paul Klee öröksége  Paul Klee – Pablo Picasso és Henri Matisse társaságában – a 20. századi képzőművészet egyik meghatározó alakja. Hatalmas életműve – ragyogó színvilága, szikrázó leleményessége és páratlan termékenysége – erősen hatott a későbbi alkotókra. Ötvenhat éves korában megbetegedett: szkleroderma nevű betegsége fokozatosan megnyomorította, végül meg is ölte. Noha a betegség lesújtó hatással volt rá, utolsó öt évében a kórral szembeni küzdelem óriási energiákat szabadított fel benne.