Az epileptológiai-genetikai felfedezések hatása széles körű – a szindrómák pontos diagnózisától és osztályozásától kezdve új gyógyszercélpontok felfedezéséig és ezen keresztül a betegségre irányuló terápiás stratégiák kifejlesztéséig.

A Lennox–Gastaut-szindróma (LGS) egy ritka és igen súlyos epilepsziabetegség. 55 évvel ezelőtt írta le először a kórképet a marseille-i Henri Gastaut, majd a jellegzetes EEG- (elektroenkefalogram) eltéréseket a Bostonban dolgozó William Lennox.

A klinikai vizsgálatok és a hazai tapasztalatok alapján a szindrómaspecifikus gyógyszerek alkalmazása jelentősen javíthatja a beteg életminőségét. Jelenleg itthon ezen speciális készítmények egy része csak egyedi engedély igénylésével hozzáférhető, az engedélyhez azonban pontos diagnózis felállítása szükséges.

A Dravet-szindróma (DS) egy csecsemőkori fejlődési és epilepsziás enkefalopátia, amely gyógyszerrezisztens, élethosszig tartó rohamokkal és olyan társbetegségekkel jár, mint értelmi fogyatékosság, viselkedési problémák, alvászavarok és járásproblémák.

A fenfluramin alkalmazása hatásosan csökkenti a rohamgyakoriságot Dravet-szindróma esetén, közölte a PharmaOnline.

A catecholaminok biológiai hatása rövid ideig tart, ugyanis a szimpatikus idegvégződések az interjunctionalis térből gyorsan felveszik a catecholaminokat, majd inaktív metabolitokká alakítják és a vesén keresztül eltávolítják a szervezetből.

A kövérség és a fogyókúra lesz az elkövetkező évtizedekben az első számú egészségügyi probléma, felváltva a dohányzást. Az Egyesült Államokban a hivatalos becslések szerint a felnőttek több mint egyharmada kövérnek tekintendő. Ennek tudatában engedélyezett az USA Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala, az FDA egy új étvágycsökkentőt, a lorcaserin-hidrokloridot, amelyet a svájci Arena Pharmaceuticals Gmbh gyárt.