Az FDA egy új étvágycsökkentőt engedélyezett

A gyógyszert azoknak javasolják, akiknek magas vérnyomásuk, magas koleszterinszintjük vagy 2-es típusú diabéteszük van és emellett testtömegindexük (BMI) 27 vagy ennél több. (A 27 feletti BMI túlsúlyosságnak, a 30 feletti elhízásnak felel meg.) A gyógyszert tartósan kell szedni, kiegészítve vele a csökkentett kalóriatartalmú diétát és a testmozgást.

A lorcaserin valamelyest más mechanizmussal csökkenti az étvágyat, mint a többi hasonló hatású szer – hasonlóan, mint ahogy a varenicline a dohányzás utáni sóvárgást. A lorcaserin az agyi szerotonin 2C receptorokat aktiválja, és segíti a személyt abban, hogy már kisebb mennyiségű étel elfogyasztása után is teltnek érezze magát, s így kevesebbet egyen.

A lorcaserin biztonságosságát és hatásosságát három randomizált vizsgálatban tesztelték, amelyek 1–2 évig tartottak, és összesen mintegy 8000 túlsúlyos és elhízott személy – egy részük diabéteszes – vett részt bennük. A gyógyszer mellett a kezeltek életmódjukat is megváltoztatták: diétáztak és testmozgást végeztek. A placebóval összevetve a kezelt csoportban a súlycsökkenés 3–3,7 százalék volt, ami szignifikáns, de klinikailag csak mérsékelt fokú eredmény.

Azoknak a testsúlya, akiknek nem volt diabéteszük, legalább 5 százalékkal csökkent, míg a placebo csoportban ezt a súlycsökkenést csak a résztvevők 23 százalékának sikerült elérnie. A 2-es típusú diabéteszesek körében a személyek 38 százaléka szabadult meg testsúlyának legalább 5 százalékától, szemben a megfelelő placebo csoporttal, ahol csak 16 százalékos volt ez az arány. A gyógyszer a diabéteszesekben a glikémiás kontrollt is javította, feltehetően azért, mert étvágycsökkenésük miatt ritkábban nassoltak. Az FDA azt javasolta, hogy a gyógyszertájékoztatóban tüntessék fel, hogy ha 12 hét alatt nem következik be súlycsökkenés, akkor a páciensek hagyják abba a gyógyszerszedést, mivel a vizsgálatok szerint ekkor nem várható jelentősebb súlyvesztés.

A gyógyszernek lehetnek súlyos mellékhatásai, főleg akkor, ha más olyan szerekkel együtt alkalmazzák, amelyek növelik vagy csökkentik a szerotonin szintet, azaz a depresszió és a migrén kezelésére használatos szerekkel. Terhesség alatt a lorcaserin nem szedhető; s emellett figyelmi és emlékezetzavarokat is okozhat. 2010-ben az FDA nem engedélyezte a lorcaserint, mivel aggodalmat keltett, hogy az állati vizsgálatokban tumorok keletkeztek.

Ismert, hogy a pangásos szívelégtelenségben szenvedő betegekben megnőhet a szerotonin 2B receptorok száma, ezért az FDA azt ajánlja, hogy ilyen páciensekben csak óvatosan alkalmazzák a lorcaserint. Bár a klinikai vizsgálatok során echokardiográfiát is végeztek a 8000 résztvevőn, hogy felmérjék a szívbillentyűk működését, és nem találtak érdemi különbséget a lorcaserint és a placebót szedő csoport között, az FDA – különös tekintettel a hasonló szerekkel kapcsolatos korábbi tapasztalatokra – szükségesnek tartja a legnagyobb fokú óvatosságot. Emlékezetes, hogy 1997-ben beszüntették a fenfluramine és a dexfenfluramine forgalmazását, mivel egyre több bizonyíték gyűlt fel arra vonatkozóan, hogy károsítják a szívbillentyűket. Abban az időben úgy vélték, hogy ezt a mellékhatást a szívizom szerotonin 2B receptorainak aktivációja okozza, azonban a lorcaserinnek az alkalmazott napi kétszeri 10 mg-os dózisban nem mutatkozott ilyen hatása.

Az FDA a gyógyszer gyártóját arra kötelezte, hogy a forgalomba hozás után még hat vizsgálatot folytasson le, köztük a kardiovaszkuláris állapot hosszú távú vizsgálatát, valamint igazolja, hogy a gyógyszer nem növeli a szívinfarktus és a stroke előfordulását.

A lorcaserin leggyakoribb mellékhatásai a nem diabéteszes betegekben: fejfájás, szédülés, fáradtság, émelygés, szájszárazság és székrekedés. A diabéteszesekben a hipoglikémia, a fejfájás, hátfájás, a köhögés és fáradság fordultak elő – írja a Medical News Today.