A British Medical Journal (BMJ); a The Lancet; a Journal of American Medical Association (JAMA) és a New England Journal of Medicine (NEJM) aktuális számainak tartalmából ajánljuk.

A British Medical Journal (BMJ); a The Lancet; a Journal of American Medical Association (JAMA) és a New England Journal of Medicine (NEJM) aktuális számainak tartalmából ajánljuk.

Az amerikai szerzők a túlevéses zavar, a bulimia nervosa és az anorexia nervosa komplex megközelítését mutatják be, majd prof. dr. Túry Ferenc, a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének vezetője kommentárját olvashatják. Az írások teljes terjedelemben hozzáférhetők az Orvostovábbképző Szemle januári számában.

A fogászati panoráma-röntgenfelvételek alapján egy új számítógépes program segítségével elvégezhető az oszteoporózis szűrése – állítja egy nemzetközi kutatócsoport. Hazánk egyes fogászati központjaiban már minden röntgenfelvétel digitális technikával készül, így készen állnak egy ilyen szoftver fogadására. Az oszteoporózis kimutatására általában speciális radiológiai eljárást, a kettős energiaszintű röntgen- abszorpciometriát (dual-energy x-ray absorptiometry, DXA) használják, amivel pontosan meg lehet határozni a csontsűrűséget. A DXA azonban túlságosan drága ahhoz, hogy mindenkit szűrni lehessen.     A fogászati panorámafelvételekkel (FPF) kapcsolatban több vizsgálat is kimutatta, hogy a mandibula kortexének vastagsága szorosan összefügg a combcsont és a lumbális csigolyák sűrűségével. A kéregállomány vastagságának megállapításához azonban nagy gyakorlat kell, ráadásul értékes perceket vesz el az orvos idejéből. Ezért egy nemzetközi munkacsoport kifejlesztett egy olyan számítógépes képelemző eljárást, amellyel digitalizált képeken automatizálható a mérés. Módszerüket 650 beteggel tesztelték, akik közül 140-ről tudták, hogy csontritkulásban szenved (Bone 2007; in press).     A kortex manuálisan és automatikusan meghatározott vastagsága alig tért el egymástól – nagy volt viszont a vizsgálók közötti különbség: ugyanazon a mintán akár 0,7 mm-nyit is változhatott az egyes kollégák által mért vastagság. Az automata ezzel szemben mindig ugyanazt az értéket adja.      A csontritkulásban szenvedők és az egészségesek mandibula-kortexének átlagos vastagsága lényegesen eltér. Az előbbi csoportban manuálisan mérve átlagosan 3 mm (automatával 3,11 mm), míg az oszteoporózisban nem szenvedőknél 3,75, illetve 3,78 mm a kortexvastagság. A kutatók ezután elemezték, hogy milyen határérték mellett a legmagasabb az FPF szenzitivitása. Ha a határérték 3 mm, akkor 53 százalékos biztonsággal lehet kiválasztani azokat a betegeket, akiknél a DXA eredménye is csontritkulást jelez. (Ha válogatás nélkül mindenkinél DXA-t végeznének, az emberek 21,5 százalékánál mutatna ki a DXA csontritkulást.) Ha a határérték 4 mm, akkor gyakorlatilag az összes csontritkulásban szenvedő beteget azonosítani lehet FPF alapján.     A többi fogászati jel, ami alapján a szűrendők körét finomítani lehetne, nem alkalmazható szűrőmódszerként – tudtuk meg Gera István professzortól, a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájának igazgatójától. Ilyen jel lehet a fogak elvesztésének felgyorsulása vagy a posztmenopauzában hirtelen felerősödő fogágypusztulás. A röntgenfelvételek értékelését hazánkban többnyire még nem számítógép végzi, mert a legtöbb helyen hagyományos filmet használnak, és annak az értékelése meglehetősen időigényes. Rutinszerűen nem is végezhető – tette hozzá a professzor –, mert a csontsűrűség méréséhez szükséges speciális beállítást a legtöbb radiológus nem végzi el.