A világ nagy orvosi szaklapjainak tartalmából

British Medical Journal – BMJ

A nikotinpótló kezelés leszokást elősegítő hatása és biztonságossága
2009;338:b1024
D. Moore és munkatársai a Cochrane Könyvtár, Medline, Embase, CINAHL, psychINFO, Science Citation Index adatbázisokban és más forrásokban a nikotinpótló kezelésre vonatkozó véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatokat kutatták fel, ahol a nikotinpótlást placebóval, a kezelés hiányával, egyéb gyógyszeres kezeléssel vagy motivációs támogatással hasonlították össze. Az elsődleges végpont a betegek egyéni adatai alapján értékelt 6 havi folyamatos absztinencia volt. Hét vizsgálatot vontak be a metaanalízisbe, ebből négyben nikotinos rágógumit, kettőben nikotinos inhalert használtak, egyben szabadon választható volt a beviteli mód. A hét vizsgálatban összesen 2767 dohányos vett részt, a vizsgálatok időtartama 12–26 hónap, a nikotinpótlás időtartama 6–18 hónap volt. Nikotinpótlás mellett 6,75%, placebo alkalmazása mellett ennek fele volt a 6 hónapig folyamatosan absztinens betegek aránya. Egy dohányos tartós absztinenciájához 29 dohányost kellett kezelni. A nemkívánatos hatások közül csak a hányinger volt szignifikánsan gyakoribb a nikotinpótlásban részesülő csoportokban. Eszerint a nikotinpótló kezelés elősegíti a tartós dohányzásmentességet olyan dohányosok körében, akik nem hajlandók vagy nem képesek a hirtelen leszokásra. A szerzők megjegyzik, hogy az elemzett vizsgálatokban a dohányosok rendszeres viselkedési támogatásban és monitorozásban részesültek. Kérdéses, hogy a nikotinpótlás enélkül is eredményes lenne-e.

A-vitamin-pótlás újszülöttkorban a mortalitás és a morbiditás csökkentésére
2009;338:b919
Két indiai kutató, S. Gogia és H. S. Sachdev elektronikus adatbázisokban, összefoglaló közleményekben és konferenciák absztraktjaiban kutatta fel az 1 hónaposnál fiatalabb csecsemők A-vitamin-kezelésének a csecsemőkori halálozásra és morbiditásra, illetve a 7 napon belüli nemkívánatos eseményekre gyakorolt hatását tükröző adatokat. Mind a hat felhasznált, véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatot fejlődő országokban végezték. Sem a halálozás nem csökkent, sem a nemkívánatos események gyakorisága nem növekedett értékelhetően a kezelés hatására. Egyetlen tényező sem jelezte előre a kezelt újszülöttek kisebb halálozását, bár a lényeges kockázati csoportokra (az anya farkasvaksága, kis születési súly) vonatkozóan csak korlátozott számú adat állt rendelkezésre. Korlátozott számú adat (egy–négy vizsgálat) alapján sem az újszülöttkori halálozás, sem a betegségspecifikus halálozás, sem a gyakori betegségek (hasmenés és egyebek) előfordulása, sem a kórházi felvételek aránya nem csökkent az A-vitamin-pótlás eredményeként.

Teafogyasztási szokások és nyelőcső-karcinóma Észak-Iránban, nagy kockázatú népességben: lakossági eset-kontroll vizsgálat
2009;338:b929
F. Islami és munkatársai az észak-iráni Golesztánban kerestek összefüggést a teafogyasztási szokások és a nyelőcső laphámrákjának előfordulása között. Kohorszvizsgálatuk 48 582 résztvevőjéről megállapították, hogy csaknem valamennyien rendszeresen fogyasztanak fekete teát, napi átlagban több mint egy litert. A csoport 39%-a 60 Celsius-fok alá hűtve, 38,9% 60–64 Celsius-fok hőmérsékleten, 22%-uk pedig legalább 65 Celsius-fok hőmérsékleten itta a teát. Az eset-kontroll vizsgálatban a nyelőcsőrák 300, szövettanilag igazolt esetét 571 illesztett kontrollal hasonlították össze. Ennek eredményei szerint a langyos vagy meleg tea fogyasztásához képest a forró, illetve nagyon forró tea fogyasztásának szokása 2,07-ra, illetve 8,16-ra növeli a nyelőcsőrák kialakulásának esélyhányadosát. Az esélyhányados 2,49-nak, illetve 5,41-nak adódott azokat a vizsgálati alanyokat tekintve, akik a csészébe töltéstől számítva 2-3 perc múlva, illetve 2 percen belül itták a teáikat. A szerzők megállapítják, hogy a forró tea rendszeres fogyasztása Golesztánban szorosan összefügg a nyelőcsőrák kockázatával.

A táplálkozás hatása a szülés kimenetelére: prospektív, véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat
2009;338:b784
G. O’Sullivan és munkatársai egy londoni oktatókórházban 2426 első gyermekét szülő, nem cukorbeteg nő egyik csoportját a vajúdás alatt könnyű étellel és vízzel kínálták, a másik csoport nem kapott semmit enni vagy inni. A spontán hüvelyi szülés aránya a két csoportban hasonló volt. A vajúdás időtartamában, a császármetszések gyakoriságában és a hányás gyakoriságában nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. Az újszülött-kimenetel is hasonló volt a két csoportban.

The Lancet

A glükokortikoid indukálta csontritkulás megelőzése és kezelése zoledronáttal, illetve risedronáttal: (HORIZON vizsgálat)
2009;373:1253–1263
D. M. Reid és munkatársai multicentrikus, kettős vak, véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálatuk során 12 európai ország, valamint Ausztrália, Hongkong, Izrael és az Egyesült Államok 54 centrumában egy éven át vizsgálták, hogy egyenértékű-e a glükokortikoid kiváltotta csontritkulás megelőzésében és kezelésében az évente egy alkalommal adott intravénás zoledronát-infúzió a naponta szájon át szedett 5 mg risedronáttal. A zoledronát-ágra 416, a risedronát-ágra 417 beteg került. A terápiás hatást abban a 272, illetve 273 fős alcsoportban értékelték, amelynek tagjai több mint 3 hónapig kapták a gyógyszert. A prevenciós alcsoport mindkét ágon 144-144 betegből állt, őket 3 hónapnál rövidebb ideig kezelték. A vizsgálatból különböző okok miatt 62 beteg morzsolódott le. A zoledronát-kezelés hatására – mind a kezelési, mind a prevenciós alcsoportban – szignifikánsan nagyobb mértékben nőtt a lumbális gerinc ásványianyag-sűrűsége, mint a risedronát-ágon. Nemkívánatos hatás gyakrabban lépett fel zoledronát-kezelés mellett, de jobbára csak az infúziót követő első három napban kialakuló, gyorsan múló tünetek formájában. Súlyos mellékhatás két esetben fordult elő: egy beteg rheumatoid arthritise rosszabbodott (kezelési alcsoport), illetve egy betegnél pyrexia lépett fel (prevenciós alcsoport). A vizsgálatot a Novartis támogatta.

Profilaktikus kezelés avoterminnel a bőr hegesedésének mérséklésére: három placebokontrollos, kettős vak, I/II. fázisú vizsgálat
2009;373:1264–1274
M. W. J. Ferguson és munkatársai az avotermin (rekombináns humán transzformáló növekedési faktor-béta3 [TGF- béta3]) hegesedésre gyakorolt hatását tanulmányozták. Egészséges férfiak és nők bőrön áthatoló vágott sebeit három vizsgálatban intradermális avoterminnel, illetve placebóval vagy hagyományos módon kezelték. A hegesedést vizuális analóg skálán értékelték, két vizsgálatban 6, illetve 12 hónap elteltével, a harmadikban a sérülés utáni 6. héttől a 7. hónapig. Két vizsgálatban 50 ng/100 mikroliter/lineáris cm avotermin szignifikánsan javította a 6 és 12 hónap után megállapított hegesedési pontszámot, a harmadikban a placebóval szemben minden koncentrációban hatásosnak bizonyult; az átlagos javulás 14,8 mm, illetve 64,3 mm volt 5 ng/100 mikroliter/lineáris cm, illetve 500 ng/100 mikroliter/lineáris cm avotermin alkalmazásakor. A rendellenes orientációjú kollagénrostok aránya az avoterminnel kezelt sebek 60%-a, illetve a placebóval kezeltek 33%-a esetében nem haladta meg a 25%-ot. Az avotermin 500 ng/100 mikroliter/lineáris cm adagja már 6 hét után 16,1 mm-es javulást eredményezett. Gyorsan múló bőrpír és -vizenyő gyakrabban lépett fel az avoterminnel kezelt csoportban, mint placebo alkalmazása mellett. A vizsgálatokat a Renovo támogatta.

Katéteres renális szimpatikus denerváció refrakter hipertóniában
2009;373:1275–1281
H. Krum és munkatársai öt ausztráliai és európai központban 50 beteget soroltak be a vizsgálatba, közülük 5 főt anatómiai okokból kizártak. A perkután rádiófrekvenciás katéteres beavatkozás után a betegeket 1 évig követték. Egy alcsoportban a renális noradrenalin-túlcodulás (spillover) alapján értékelték a renális szimpatikus denerváció eredményességét. A rendelői vérnyomást és a biztonságossági paramétereket a beavatkozás előtt, majd 1, 3, 6, 9 és 12 hónappal a beavatkozás után mérték. Renális angiográfiát a beavatkozás előtt, közvetlenül utána és 14–30 nappal később, MR-angiográfiát 6 hónappal a beavatkozás után végeztek. A kiindulási állapotban a kezelt betegek átlagos vérnyomása 177/101 Hgmm, átlagos becsült GFR-értéke 81 ml/perc/1,73 m2 volt, a noradrenalin-túlcsordulás átlagosan 47%-kal csökkent. A rendelőben mért vérnyomás a beavatkozás után 1, 3, 6, 9, illetve 12 hónappal 14/10, 21/10, 22/11, 24/11, illetve 27/17 Hgmm-es átlagos csökkenést mutatott, miközben a beavatkozásból kizárt betegek vérnyomása nőtt. A beavatkozás alatt egy esetben veseartéria-disszekció történt a rádiófrekvenciás energia leadása előtt, más renovaszkuláris szövődmény nem volt. A szerzők megállapítják, hogy refrakter hypertoniában katéteres renális denervációval tartós vérnyomáscsökkenés érhető el. Prospektív, véletlen besorolásos klinikai vizsgálatokra van szükség az eljárás klinikai értékének megítéléséhez. A vizsgálatot az Ardian Inc. támogatta.

Égés okozta halálesetek 2001-ben Indiában: retrospektív elemzés
2009;373:1282–1288
P. Sanghavi és munkatársai kórházi nyilvántartások alapján több mint 163 000-re (az összes haláleset kb. 2%-ára) becsülték a 2001-ben Indiában égés miatt bekövetkezett halálesetek számát. Ez hatszorosa a rendőrség által jelentett esetek számának. Mintegy 106 000 ilyen esetnek nő – többnyire fiatal, 15–34 éves nő – volt az áldozata. Az életkori és nemi megoszlás hasonló volt az ország különböző részein. Ez arra utal, hogy az okok is hasonlók lehetnek, pl. konyhai balesetek, rituális önkéntes tűzhalál, a családon belüli erőszak különböző formái. A gyors beavatkozás érdekében haladéktalanul erőfeszítéseket kell tenni a veszélyeztetett populációk azonosítására.

Journal of American Medical Association (JAMA)

A testedzés hatása és biztonságossága krónikus szívelégtelenségben: véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat (HF-ACTION vizsgálat)
2009;301(14):1439-1450
C. M. O’Connor és munkatársai 2331 stabil állapotú, szívelégtelenségben szenvedő, csökkent ejekciós frakciójú járóbeteget vontak be a „Heart Failure: A Controlled Trial Investigating Outcomes of exercise traiNing (HF-ACTION) vizsgálatba 2003 és 2007 között, 82 USA-beli, kanadai és franciaországi központban. A követési idő mediánja 30 hónap volt. Az intervenciós csoport a szokásos ellátás mellett rendszeres aerob testedzést végzett, kezdetben 36 alkalommal ellenőrzött formában, majd otthon. A betegek átlagéletkora 59 év, a nők aránya 28%, a NYHA III-IV osztályba tartozók aránya 37% volt. A szívelégtelenség az esetek 51%-ában volt ischaemiás eredetű, a bal kamrai ejekciós frakció mediánja 25%-nak adódott. Az intervenciós csoport betegei a vizsgálat 4.–6. hónapjában még heti 95 percig, a 10.–12. hónapban azonban már csak heti 74 percig végeztek testedzést. A testedzést végző csoportból 759 beteg (65%), a kontrollcsoportból 796 beteg (68%) halt meg vagy került kórházba. Nem szignifikáns csökkenést figyeltek meg a testedzési ágon az összes halálozásban, a kardiovaszkuláris halálesetek és kórházi felvételek együttes számában, valamint a kardiovaszkuláris halálesetek és a szívelégtelenséggel összefüggő kórházi felvételek együttes számában. A prognózist jelentősen befolyásoló kiindulási jellemzők korrekcióba vétele után a testedzésnek az összes haláleset és kórházi felvétel számára, valamint a kardiovaszkuláris halálesetek és a szívelégtelenséggel összefüggő kórházi felvételek együttes számára gyakorolt kedvező hatása átlépte a szignifikancia határát.

A testedzés hatása krónikus szívelégtelenségben szenvedő betegek egészségi állapotára: véletlen besorolásos, kontrollos vizsgálat (HF-ACTION vizsgálat)
2009;301(14):1451-1459
A K. E. Flynn és munkatársai által jegyzet közlemény az előbbi összefoglalóban vázolt vizsgálat során a Kansas City Kardiomiopátia Kérdőívvel (KCCQ) nyert eredményekről számol be. A 100 pontos skálán értékelt kérdőív összesítő skálája és főbb alskálái alapján a vizsgálat kezdetén, az első évben háromhavonta, majd (max. 4 évig) évente vizsgálták a betegeket. A követési idő mediánja 2,5 év volt. A testedzés már 3 hónap után szerény mértékben ugyan, de szignifikánsan javította a KCCQ összesítő skáláján elért eredményt. Ez a hatás a követés során mindvégig fennmaradt, de nem vált kifejezettebbé.

Kognitív viselkedésterápia alapellátásban gondozott idősebb felnőttek generalizált szorongásának enyhítésére: véletlen besorolásos vizsgálat
2009;301(14):1460-1467
M. A. Stanley és munkatársai a kognitív viselkedésterápia hatását a bővített szokásos ellátáséval (enhanced usual care) hasonlították össze 134, átlagosan 66,9 éves betegen. A 3 hónapos kezelés után 12 hónapig követték a betegek állapotának alakulását. A kezelés felvilágosításból, a tudatosság fokozásából, motivációs interjúból, relaxációs tréningből, kognitív terápiából, expozícióból, a problémamegoldás gyakorlásából és az alvást segítő viselkedésterápiából állt. A kognitív viselkedésterápia szignifikánsan enyhítette az aggodalmak súlyosságát, a depressziós tüneteket és az általános mentálhigiénés állapotot, a generalizált szorongás súlyosságában azonban nem tapasztaltak szignifikáns hatást.

New England Journal of Medecine – NEJM

Az esomeprazol hatása rosszul kontrollált asztmában: placebokontrollos, kettős vak vizsgálat
2009;360:1487–1499
Az Amerikai Tüdőgyógyász Társaságnak az asztma klinikai kutatásával foglalkozó központjai (American Lung Association Asthma Clinical Research Centers) által jegyzett vizsgálatban 412 olyan beteg vett részt, akinek az asztmáját inhalációs kortikoszteroiddal sem tudták megfelelően kontrollálni, és akinek nem vagy csak minimális mértékben voltak gastrooesophagealis refluxra (GOR) utaló tünetei. A betegek egyik csoportja protonpumpagátló kezelésben (naponta kétszer 40 mg esomeprazol) részesült, másik csoportja placebót kapott. A betegek állapotát 24 hétig követték naponta vezetett asztmanapló, négyhetenként végzett spirometria és az asztma tüneteire vonatkozó kérdőívek segítségével. A kezelt csoportban 2,3, a kontrollcsoportbaan 2,5 asztmaepizódot regisztráltak személyévenként. Nem találtak szignifikáns különbséget a két csoport között a tüdőfunkcióban, a légúti reaktivitásban, a tüneti pontszámban, az éjszakai felébredések számában és az életminőségben sem. Ambuláns pH-monitorozás alapján a résztvevők 40%-ánál állt fenn (tünetmentes vagy majdnem tünetmentes) GOR, és nem sikerült olyan alcsoportot azonosítani, amelyiknek előnye származott volna a protonpumpagátló-kezelésből. Az eredmények azt mutatják, hogy bár a rosszul kontrollált asztmában szenvedő betegek körében gyakori a tünetmentes GOR, nem valószínű, hogy ez lenne a rossz asztmakontroll oka.

Egészséges férfiak hidegben aktiválódó barna zsírszövete
2009;360:1500–1508
W. D. van Marken Lichtenbelt és munkatársai 24 (10 sovány, 14 túlsúlyos) férfit vizsgáltak termoneutrális (22 Celsius-fok-os) és kissé hideg (16 Celsius-fok-os) környezetben. A feltételezett barna zsírszövet aktivitását 18F-fluorodezoxiglükózos pozitronemissziós tomográfiával és komputertomográfiával (PET-CT), a testösszetételt és az energiafelhasználást kettős energiájú röntgensugaras abszorpciometriával és indirekt kalorimetriával határozták meg. Hideg környezetben 24-ből 23 esetben kimutatható volt a barna zsírszövet. Aktivitása a testtömegindexszel és a test százalékos zsírtartalmával szignifikáns negatív, az alapanyagcserével szignifikáns pozitív összefüggést mutatott. A szerzők szerint a fiatal férfiak nagy részének van barna zsírszövete, de a túlsúlyosak és elhízottak esetében kevésbé aktív.

A barna zsírszövet kimutatása és jelentősége felnőttekben
2009;360:1509–1517
A. M. Cypress és munkatársai 1972 beteg 3640, egymást követő 18F-fluorodezoxiglükózos PET-CT felvételét értékelték a barna zsírszövet jelenléte szempontjából. Barna zsírszövetként azonosították azokat a legalább 4 mm átmérőjű képleteket, amelyeket a CT zsírszövetnek jelzett, s amelyek maximális standard 18F-fluorodezoxiglükóz-felvétele elérte a 2,0 g/ml-t. A vizsgálat után műtétre került betegek nyaki és supraclavicularis régiójából biopsziás mintát vettek, azt immunkémiai festéssel tanulmányozták. Megállapították, hogy a barna zsírszövet felnőtt emberekben is jelent van, nőkben gyakrabban, mint férfiakban, és mennyisége fordított korrelációban áll a testtömegindexszel, különösen idősebb korban, ami ennek a szövetféleségnek az anyagcserében energia-háztartásban betöltött fontos szerepére utal.

Rövid közlemény. Működő barna zsírszövet egészséges felnőttekben
2009;360:1518–1525
K. E. Virtanen és munkatársai pozitronemissziós tomográfiával megállapították, hogy öt egészséges egyén paracervicalis és supraclavicularis zsírszövetében a hideghatás tizenötszörösére növeli a glükózfelvételt. Az első három vizsgálati alanynak ebből a szövetéből biopsziás mintát is vetek, és kimutatták bennük a barna zsírszövet markerének, az UCP1 (uncoupling protein 1) fehérjének és mRNS-ének a jelenlétét. A morfológiai vizsgálat multilokuláris intracelluláris lipidcseppecskéket jelzett. Mindez együtt arra utal, hogy egészséges felnőttekben jelentős mennyiségű, metabolikusan aktív barna zsírszövet található.
Medical Online