hirdetés
2017. november. 22., szerda - Cecília.

A viszcerális zsírszövet aktiváltmakrofág-tartalma és a gyulladásos adipokinszekréció praeeclampsia és egészséges terhesség eseteiben

Meggyőzően bizonyítottnak látszik, hogy az anyai elhízás, a fokozott inzulinrezisztencia, a gyulladás, valamint a zsírsavak kóros metabolizmusa egyaránt szerepet játszik a praeeclampsia patogenezisében. 

Az adipozitás, a gyulladás és az inzulinrezisztencia közötti összefüggések egyre szélesebb körben ismertek azóta, hogy Hotamisligil és munkatársai 1993-ban először leírták.

A zsírszövetben számos olyan gyulladáskeltő mediátor termelődik, melyek jelentős mértékben hozzájárulnak a krónikus gyulladásos állapothoz és az elhízáshoz társuló metabolikus szövődményekhez. Ésszerű következtetésnek tűnik, hogy az adipocyták működésében bekövetkező hasonló zavar szerepet játszhat a praeeclampsia – egyfajta gyulladásos állapot és inzulinrezisztencia − klinikai tünetegyüttesének kialakulásában.

Korábban valóban kimutatták, hogy a bőr alatti zsírsejtek harmadik trimeszterben bekövetkező lipolízise paeeclampsia kapcsán rezisztensebb az inzulinszuppresszióval szemben, mint egészséges terhességben. A viszcerális adipozitás ezen túlmenően összefüggésben áll a metabolikus rizikófaktorokkal és a kedvezőtlen terhességi kimenetelek (pl. gesztációs diabetes mellitus és praeeclampsia) előfordulásával is.

Jól ismert tény, hogy a makrofágok az adipózus szövet gyulladásának kulcsfontosságú mediátorai, illetve fehér zsírszövetben elősegítik azinzulinrezisztencia kialakulását. Elhízás kapcsán a makrofágok felszaporodnak, és a fenotípus az erősebben proinflammatorikus M1 fenotípus felé tolódik el. Az M1 fenotípusba tartoznak a proinflammatorikus „klasszikus” makrofágok, szemben a M2 vagy „alternatív módon aktiválódó” makrofágokkal, melyek anti-inflammatorikus fenotípusúak. A makrofágok fenotípusa szerepet játszik az atheroscleroticus plakkok stabilitásában is.

Az adipózus szövet cellularitása hozzájárul a zsírszöveti gyulladáshoz és befolyásolja az adipokinek termelődését. Ezen túlmenően az inzulinrezisztencia kialakulása irányában hat azáltal, hogy megzavarja a glükóz- és lipidmetabolizmus szabályozását, valamint parakrin és endokrin hatásai révén gátolja az inzulinszignált. A gyulladásos makrofágok működése képviselheti az egyik kulcsfontosságú összeköttetést az adipozitás és a terhességi szövődmények között.

Nemrégiben derült fény arra, hogy a fms-szerű tirozin-kináz-1-et (sFlt-1), a vaszkuláris endoteliális növekedési faktor (VEGF, vascular endothelial growth factor) receptorának szolubilis formáját nem terhes állapotban az adipocyták termelik. A VEGF kulcsfontosságú citokin az angiogenezis szabályozásában, melyet a placenta és más szövetek termelnek, és mely alapvetően szükséges a méhlepény normális fejlődéséhez. A plazmában szignifikánsan magasabb sFlt-1-szintek mérhetők praeeclampsiában, mint a kontrollszemélyeknél. A feleslegben jelen lévő sFlt-1 a VEGF-hez kötődve semlegesítheti annak hatásait, ezzel gátolva az angiogenezist és hozzájárulva a praeeclampsia kialakulásához. A plazma sFlt-1-szintje a praeeclampsia prognosztikai tesztjeként szolgálhat.

Jelen tanulmány szerzői abból a hipotézisből indultak ki, hogy az adipocyták által termelt proinflammatorikus citokinek mennyisége preeclampsia kapcsán nyugalmi állapotban és stresszhelyzetben egyaránt fokozott, szemben a kontrollokkal. Azt is feltételezték, hogy az adipózus szövet makrofág-infiltrációja praeeclampsiában kifejezettebb, ami felveti az adipocyták működésének patofiziológiai szerepét. Ez a patológiai válasz szembetűnőbb lehet a zsírraktárak bizonyos típusaiban, például jelentősebb a zsigeri, mint a bőr alatti zsírszövetben.

A vizsgálat célja annak meghatározása, milyen mennyiségben szabadul fel IL-6, TNF-alfa, C-reaktív protein (CRP), CCL2 és sFlt-1 a szubkután és viszcerális adipocytákból alapállapotban és lipopoliszachariddal (LPS) végzett stimulációt követően. Ezen túlmenően összehasonlították a teljes (CD68+) és aktivált (cfms+) makrofágszámot a bőr alatti és zsigeri zsírszövetben. A zsírszövet biopsziás mintájában mérték a releváns adipokinek génexpresszióját.

Anyag és módszerek

Biopsziát végeztek 13 egészséges személy és 13 praeeclampsiás anya szubkután és viszcerális zsírszövetéből, melyben mérték az adipocyták TNF-alfa-, IL-6-,CCl-2- és CRP-termelését alapállapotban és lipopoliszacharid-stimulációt követően. Az adipózus szövetben meghatározták az aktivált (cfms+) makrofágok sűrűségét és az össz-makrofágsűrűséget (CD68+).

Eredmények

Kizárólag praeeclampsia eseteiben volt megfigyelhető, hogy a viszcerális adipózus szövet TNF-alfa-termelése lipopoliszachariddal végzett stimulációt követően fokozódott (57 [76] pg/ml/mikrogramm vs. 81 [97] pg/ml/mikrogramm). A bazálisTNF-alfa-felszabadulás negatív korrelációt mutatott a viszcerális adipocyták inzulinérzékenységével praeeclampsiában. A viszcerális adipocyták IL-6-termelése lipopoliszacharid-stimulációt követően csak praeeclampsia eseteiben fokozódott (566 [696] pg/ml/mikrogramm vs. 852 [914] pg/ml/mikrogramm). A viszcerális adipocyták bazális és stimulált CCL-2-termelése praeeclampsiában meghaladta a szubkután adipocytákban mérhető értékeket (67 [61] pg/ml/mikrogramm vs. 187 [219] pg/ml/mikrogramm, illetve 46 [46] pg/ml/mikrogramm vs. 224 [272] pg/ml/mikrogramm). Praeeclampsia eseteiben a mediánTNF-mRNS-expresszió a zsigeri zsírszövetben magasabbnak bizonyult, mint a kontrollszemélyeknél (1,94 [1,13−4,14] TNF/PPIA arány vs. 0,8 [0,00−1,27] TNF/PPIA arány). A viszcerális zsírszövetben a CSFIR (az aktivált makrofágok markere) mRNS-expresszió (24,8 [11,0] CSFIR/PPIA vs. 51,0[29,9] CSFIR/PPIA) és az aktivált (cfms+) makrofágok száma (6,7 [2,6] % cfms+/adipocyta vs. 15,2 [8,8] % cfms+/adipocyta) egyaránt magasabb volt a praeeclampsiás betegeknél, mint a kontrollszemélyeknél.

Következtetések

A vizsgálat eredményei azt bizonyítják, hogy praeeclampsiában a gyulladásos utak diszregulációja elsősorban nem a szubkután adipózus szövetben, hanem a zsigeri zsírszövetben manifesztálódik. Praeeclampsiában a viszcerális zsírszövet nagyobb számban tartalmaz aktivált makrofágokat, és magasabb a mRNS-expresszió is, és ez a folyamat erőteljesebben reagál a lipopoliszacharidok általistimulációra, ami magasabb TNF-alfa-és IL-6-szintekben mutatkozik meg, mint a várandósok kontrollcsoportjában. A viszcerális zsírszövet gyulladása a praeeclampsia markere lehet, egyben a praeeclampsiához társuló kedvezőtlen metabolikus hatások fontos tényezője. A mostani adatok is hozzájárulhatnak egy pontosabb eszköz kifejlesztéséhez a praeeclampsia előrejelzésére, ami alapja lehet a kórállapot súlyosbodásának megakadályozását célzó gyógyszeres terápia kifejlesztésének.

 

Forrás: Huda SS, et al. Visceral adipose tissue activated macrophage content and inflammatory adipokine secretion is higher in preeclampsia than in healthy pregnancy. Clin Sci. Doi.org/10.1042/CS20160832

 

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

"Pharyngolaryngeal symptoms associated with thyroid disease" címmel jelent meg egy cikk a Current Opinion in Otolaryngology & Head and Neck Surgery-ben.

Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek negyedénél epilepsziás rohamok, míg a páciensek felénél epilepsziás működészavar mutatható ki – erre a fontos felfedezésre jutott nemrég az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben működő Alzheimer–Epilepszia kutatócsoport.