2024. március. 19., kedd - József, Bánk.

A viszcerális zsírszövet aktiváltmakrofág-tartalma és a gyulladásos adipokinszekréció praeeclampsia és egészséges terhesség eseteiben

Meggyőzően bizonyítottnak látszik, hogy az anyai elhízás, a fokozott inzulinrezisztencia, a gyulladás, valamint a zsírsavak kóros metabolizmusa egyaránt szerepet játszik a praeeclampsia patogenezisében. 

hirdetés

Az adipozitás, a gyulladás és az inzulinrezisztencia közötti összefüggések egyre szélesebb körben ismertek azóta, hogy Hotamisligil és munkatársai 1993-ban először leírták.

A zsírszövetben számos olyan gyulladáskeltő mediátor termelődik, melyek jelentős mértékben hozzájárulnak a krónikus gyulladásos állapothoz és az elhízáshoz társuló metabolikus szövődményekhez. Ésszerű következtetésnek tűnik, hogy az adipocyták működésében bekövetkező hasonló zavar szerepet játszhat a praeeclampsia – egyfajta gyulladásos állapot és inzulinrezisztencia − klinikai tünetegyüttesének kialakulásában.

Korábban valóban kimutatták, hogy a bőr alatti zsírsejtek harmadik trimeszterben bekövetkező lipolízise paeeclampsia kapcsán rezisztensebb az inzulinszuppresszióval szemben, mint egészséges terhességben. A viszcerális adipozitás ezen túlmenően összefüggésben áll a metabolikus rizikófaktorokkal és a kedvezőtlen terhességi kimenetelek (pl. gesztációs diabetes mellitus és praeeclampsia) előfordulásával is.

Jól ismert tény, hogy a makrofágok az adipózus szövet gyulladásának kulcsfontosságú mediátorai, illetve fehér zsírszövetben elősegítik azinzulinrezisztencia kialakulását. Elhízás kapcsán a makrofágok felszaporodnak, és a fenotípus az erősebben proinflammatorikus M1 fenotípus felé tolódik el. Az M1 fenotípusba tartoznak a proinflammatorikus „klasszikus” makrofágok, szemben a M2 vagy „alternatív módon aktiválódó” makrofágokkal, melyek anti-inflammatorikus fenotípusúak. A makrofágok fenotípusa szerepet játszik az atheroscleroticus plakkok stabilitásában is.

Az adipózus szövet cellularitása hozzájárul a zsírszöveti gyulladáshoz és befolyásolja az adipokinek termelődését. Ezen túlmenően az inzulinrezisztencia kialakulása irányában hat azáltal, hogy megzavarja a glükóz- és lipidmetabolizmus szabályozását, valamint parakrin és endokrin hatásai révén gátolja az inzulinszignált. A gyulladásos makrofágok működése képviselheti az egyik kulcsfontosságú összeköttetést az adipozitás és a terhességi szövődmények között.

Nemrégiben derült fény arra, hogy a fms-szerű tirozin-kináz-1-et (sFlt-1), a vaszkuláris endoteliális növekedési faktor (VEGF, vascular endothelial growth factor) receptorának szolubilis formáját nem terhes állapotban az adipocyták termelik. A VEGF kulcsfontosságú citokin az angiogenezis szabályozásában, melyet a placenta és más szövetek termelnek, és mely alapvetően szükséges a méhlepény normális fejlődéséhez. A plazmában szignifikánsan magasabb sFlt-1-szintek mérhetők praeeclampsiában, mint a kontrollszemélyeknél. A feleslegben jelen lévő sFlt-1 a VEGF-hez kötődve semlegesítheti annak hatásait, ezzel gátolva az angiogenezist és hozzájárulva a praeeclampsia kialakulásához. A plazma sFlt-1-szintje a praeeclampsia prognosztikai tesztjeként szolgálhat.

Jelen tanulmány szerzői abból a hipotézisből indultak ki, hogy az adipocyták által termelt proinflammatorikus citokinek mennyisége preeclampsia kapcsán nyugalmi állapotban és stresszhelyzetben egyaránt fokozott, szemben a kontrollokkal. Azt is feltételezték, hogy az adipózus szövet makrofág-infiltrációja praeeclampsiában kifejezettebb, ami felveti az adipocyták működésének patofiziológiai szerepét. Ez a patológiai válasz szembetűnőbb lehet a zsírraktárak bizonyos típusaiban, például jelentősebb a zsigeri, mint a bőr alatti zsírszövetben.

A vizsgálat célja annak meghatározása, milyen mennyiségben szabadul fel IL-6, TNF-alfa, C-reaktív protein (CRP), CCL2 és sFlt-1 a szubkután és viszcerális adipocytákból alapállapotban és lipopoliszachariddal (LPS) végzett stimulációt követően. Ezen túlmenően összehasonlították a teljes (CD68+) és aktivált (cfms+) makrofágszámot a bőr alatti és zsigeri zsírszövetben. A zsírszövet biopsziás mintájában mérték a releváns adipokinek génexpresszióját.

Anyag és módszerek

Biopsziát végeztek 13 egészséges személy és 13 praeeclampsiás anya szubkután és viszcerális zsírszövetéből, melyben mérték az adipocyták TNF-alfa-, IL-6-,CCl-2- és CRP-termelését alapállapotban és lipopoliszacharid-stimulációt követően. Az adipózus szövetben meghatározták az aktivált (cfms+) makrofágok sűrűségét és az össz-makrofágsűrűséget (CD68+).

Eredmények

Kizárólag praeeclampsia eseteiben volt megfigyelhető, hogy a viszcerális adipózus szövet TNF-alfa-termelése lipopoliszachariddal végzett stimulációt követően fokozódott (57 [76] pg/ml/mikrogramm vs. 81 [97] pg/ml/mikrogramm). A bazálisTNF-alfa-felszabadulás negatív korrelációt mutatott a viszcerális adipocyták inzulinérzékenységével praeeclampsiában. A viszcerális adipocyták IL-6-termelése lipopoliszacharid-stimulációt követően csak praeeclampsia eseteiben fokozódott (566 [696] pg/ml/mikrogramm vs. 852 [914] pg/ml/mikrogramm). A viszcerális adipocyták bazális és stimulált CCL-2-termelése praeeclampsiában meghaladta a szubkután adipocytákban mérhető értékeket (67 [61] pg/ml/mikrogramm vs. 187 [219] pg/ml/mikrogramm, illetve 46 [46] pg/ml/mikrogramm vs. 224 [272] pg/ml/mikrogramm). Praeeclampsia eseteiben a mediánTNF-mRNS-expresszió a zsigeri zsírszövetben magasabbnak bizonyult, mint a kontrollszemélyeknél (1,94 [1,13−4,14] TNF/PPIA arány vs. 0,8 [0,00−1,27] TNF/PPIA arány). A viszcerális zsírszövetben a CSFIR (az aktivált makrofágok markere) mRNS-expresszió (24,8 [11,0] CSFIR/PPIA vs. 51,0[29,9] CSFIR/PPIA) és az aktivált (cfms+) makrofágok száma (6,7 [2,6] % cfms+/adipocyta vs. 15,2 [8,8] % cfms+/adipocyta) egyaránt magasabb volt a praeeclampsiás betegeknél, mint a kontrollszemélyeknél.

Következtetések

A vizsgálat eredményei azt bizonyítják, hogy praeeclampsiában a gyulladásos utak diszregulációja elsősorban nem a szubkután adipózus szövetben, hanem a zsigeri zsírszövetben manifesztálódik. Praeeclampsiában a viszcerális zsírszövet nagyobb számban tartalmaz aktivált makrofágokat, és magasabb a mRNS-expresszió is, és ez a folyamat erőteljesebben reagál a lipopoliszacharidok általistimulációra, ami magasabb TNF-alfa-és IL-6-szintekben mutatkozik meg, mint a várandósok kontrollcsoportjában. A viszcerális zsírszövet gyulladása a praeeclampsia markere lehet, egyben a praeeclampsiához társuló kedvezőtlen metabolikus hatások fontos tényezője. A mostani adatok is hozzájárulhatnak egy pontosabb eszköz kifejlesztéséhez a praeeclampsia előrejelzésére, ami alapja lehet a kórállapot súlyosbodásának megakadályozását célzó gyógyszeres terápia kifejlesztésének.

 

Forrás: Huda SS, et al. Visceral adipose tissue activated macrophage content and inflammatory adipokine secretion is higher in preeclampsia than in healthy pregnancy. Clin Sci. Doi.org/10.1042/CS20160832

 

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!