hirdetés
2017. november. 22., szerda - Cecília.

A profilaktikus HPV-vakcina és a méhnyakrák primer prevenciója: szempontok és nehézségek

Körülbelül 40 HPV-altípus képes megfertőzni a nyálkahártyák hámját, ezen belül 12 altípus okoz olyan elváltozásokat, melyekből rosszindulatú daganat alakulhat ki.

A humán papillómavírusnak (HPV) jelenleg 148 különálló altípusa ismeretes. Körülbelül 40 HPV-altípus képes megfertőzni a nyálkahártyák hámját, ezen belül 12 altípus okoz olyan elváltozásokat, melyekből rosszindulatú daganat alakulhat ki. Ezek a rákbetegséghez asszociált vagy nagy kockázatú HPV-altípusok etiológiai faktorként szerepelnek csaknem minden méhnyakrákban és a közvetlen rákelőző léziókban, azaz a high-grade cervicalis intraepithelialis neoplasiákban. A két legfontosabb nagy kockázatú HPV-altípus a 16-os és a 18-as, ami a méhnyakrákok 70%-ában kimutatható. A méhnyakrákokon kívül a nagy kockázatú HPV vezető etiológiai szerepet játszik az anális és hüvelyrákok kialakulásában, illetve közrejátszhat a hímvessző, a vulva és az oropharyngealis régió (tonsilla) rosszindulatú daganatainak jelentős részében is. A kis kockázatú HPV-genotípusok (melyek közül a legjelentősebb a HPV-6 és a HPV-11) közrejátszanak csaknem minden genitális szemölcsnek és a gége hámsejtes papillómáinak létrejöttében is mindkét nem esetében.

A méhnyakrák a nők harmadik leggyakoribb rosszindulatú daganata, melynek előfordulása jelentősen csökkent azokban az országokban, ahol általános méhnyakrákszűrési programokat vezettek be. Ennek eredményeként a méhnyakrák eseteinek jelentős hányada (85%) olyan fejlődő országokban jelentkezik, ahol nem vagy csak igen korlátozottan elérhetők a szűrővizsgálatok.

Az egyéb HPV-asszociált tumorok jóval ritkábbak, mint a méhnyakrák, egy egyesült államokbeli felmérés szerint összességében mégis csaknem ugyanakkora terhet rónak az egészségügyi ellátó rendszerre, mint a méhnyakrák. Egy viszonylag friss statisztika szerint a HPV-pozitív oropharyngealis rákok populációs incidenciája 1988 és 2004 között jelentősen emelkedett az USA-ban, és az előrejelzések szerint száma 2020-ra meghaladja majd a méhnyakrákos esetek számát.

 

Profilaktikus HPV-vakcinák

A HPV elleni védelemre kvadrivalens (HPV-6, HPV-11, HPV-16 és HPV-18) és bivalens (HPV-16 és HPV-18) állnak rendelkezésre. Mindkét típusú vakcina az adott HPV-altípusok L1 vírusszerű partikulumait tartalmazza, mely HPV-DNS-t nem tartalmaz, nem fertőzőképes és nem onkogén. Korábban nem oltott személyek esetében a vakcinák kiváló biztonságossági profilt mutatnak, és fázis III vizsgálatok tanúsága szerint igen hatásosak a klinikai végpontok szempontjából.

Ausztrália volt az első ország, ahol a HPV elleni védőoltást a teljes érintett populációra kiterjesztették térítésmentesen (a 12−26 éves lányok/nők 70%-a megkapta a három oltásból álló teljes sorozatot), ezért innen származnak az első eredményességi adatok is. Eszerint a genitális szemölcsök előfordulása igen jelentősen csökkent, és a Victorian Cervical Cytology Registry a hisztológiai vizsgálattal igazolt high-grade méhnyaki elváltozások számának mérsékelt fokú, mégis szignifikáns csökkenését jelezte a kvadrivalens HPV-vakcina 2007-ben történt bevezetése óta.

Ausztrália mellett az Egyesült Államok és Kanada is az első országok között volt abban, hogy a HPV elleni védőoltást felvette az országos immunizációs programokba, példájukat pedig számos európai ország is követte. A közepes anyagi helyzetű és szegényebb országokban sajnos csak kevés helyen került be a HPV-vakcina az országos programokba, melynek egyik legfontosabb oka a vakcinák költséges volta.

A HPV elleni védőoltást alkalmazó országok többsége hasonló ajánlásokat követ, melyek elsőlegesen a 9 és 14 év közötti lányokat célozzák meg.

Megoldandó problémák és megválaszolandó kérdések

Az egyik legjelentősebb bizonytalanság a HPV elleni védelem időtartamát illetően merült fel, illetve kérdéses, hogy szükséges-e booster vakcináció, és ha igen, mikor.

A védelem pontos időtartama egyelőre nem tisztázott pontosan, ám bivalens vakcina esetében meghaladja a 8,4 évet, kvadrivalens vakcina esetében az 5 évet, illetve monovalens HPV-16 elleni vakcina esetében a 9 évet (ez utóbbi a kvadrivalens vakcina kereskedelmi forgalomba nem került elődje).

Egyelőre kérdéses az is, hogy az antitestek magas szérumszintje megfelelően korrelál-e a betegség elleni hosszabb védelemmel, mivel eddig még nem határozták meg az antitesteknek azt a minimális szérumszintjét, mely biztosan védelmet nyújtana a nők számára a genitális fertőzésekkel szemben.

A másik jelentős kérés a HPV-vakcinák által nyújtott keresztvédelem vagy hatásosság azon HPV-altípusokkal szemben, melyek ellen az adott vakcina specifikusan nem tartalmaz vírusszerű partikulumokat. A nem vakcinált HPV-altípusokkal szembeni keresztvédelem fontossága abban áll, hogy a nem vakcinált HPV-altípusok felelősek a méhnyakrákok körülbelül 30%-áért világszerte. Bár a fázis III vizsgálatok egyikének sem volt deklarált célkitűzése a keresztvédelem elemzése, a tapasztalatok mindkét típusú vakcina esetében bizonyos mértékű keresztvédelmet jeleznek, bár alacsonyabb hatásossági szinten, a keresztneutralizáló antitestek alacsonyabb titerével, illetve ismeretlen időtartamú klinikai hatásossággal. A hosszú távú fázis IIb vizsgálatok azt valószínűsítik, hogy a keresztvédelem az idő előrehaladtával fokozatosan gyengül.

Genderneutrális HPV-vakcináció

A HPV elleni védőoltási programok mind ez idáig elsődlegesen a női nem képviselőit célozták meg. Az egészségügyi hatóságok azonban egyre inkább javasolják a vakcinát a fiúk/férfiak számára is. A US Centers for Disease Control and Prevention és az American Academy of Pediatrics például a kvadrivalens vakcina rutin adását ajánlja 11-12 éves fiúk számára is. Bár a fiúk/férfiak rutin HPV-védőoltása terén még sok a tisztázatlan kérdés (különösen a költséghatékonyság tekintetében), egyre több szakember van azon az állásponton, hogy a genderneutrális vakcináció a jövő egyetlen járható útja. A fiúk/férfiak vakcinálása nemcsak közvetlen hatást fejt ki a HPV-vel összefüggő betegségek (genitális szemölcsök, anális, pénisz- és oropharyngealis rákok) előfordulására, de a nyájimmunitás révén védi a női partnereket is. Ez utóbbi különösen azokban az országokban költséghatékony opció, ahol a nők átoltottsága valamilyen ok miatt nem javítható jelentősen.

Következtetések

A HPV elleni vakcinákat igen sok országban alkalmazzák hatásosan, és egyre emelkedik azon országok száma is, ahol a HPV elleni védőoltást felvették a nemzeti immunizációs programokba is. A vakcina szélesebb körű elterjedéséhez alapvetőek a gyakorlati problémákra adott válaszok, illetve a specifikus régiós körülményekhez való adaptálás, hogy minél többen hozzájuthassanak a vakcinához azok, akik a legnagyobb eséllyel profitálnak a HPV elleni védelemből.

 

Forrás: Poljak M. Prophylactic human papillomavirus vaccination and primary prevention of cervical cancer: issues and challenges. Clin Microbiol Infect. 2012;18(Suppl 5):64–69.

Dr. Patócs Attila
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

"Pharyngolaryngeal symptoms associated with thyroid disease" címmel jelent meg egy cikk a Current Opinion in Otolaryngology & Head and Neck Surgery-ben.

Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek negyedénél epilepsziás rohamok, míg a páciensek felénél epilepsziás működészavar mutatható ki – erre a fontos felfedezésre jutott nemrég az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben működő Alzheimer–Epilepszia kutatócsoport.