hirdetés
2019. október. 18., péntek - Lukács.

A HbA1c-szintek változása 12 hetes utánkövetés során 2-es típusú cukorbetegségben

A bemutatott vizsgálatban a gyógyszer dózisának változtatását követően elemezték a HbA1c-szinteket a hagyományos 12 hetes intervallumnál nagyobb gyakorisággal.

hirdetés

A diabétesz okozta egészségi következmények egyre nagyobb közegészségügyi problémát okoznak világszerte. A megfelelő glikémiás kontroll fenntartása a rutin diabétesz-gondozás alapvető eleme, mely nagyban hozzájárul a későbbi komplikációk előfordulásának a megelőzéséhez. Az Egyesült Királyságban működő National Institute for Health and Clinical Excellence (NICE) jelenleg a glikált hemoglobin (HbA1c) szintjének 2−6 havonkénti ellenőrzését javasolja 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM). Az American Diabetes Association (ADA) irányelve ugyancsak évente legalább kétszer tart szükségesnek HbA1c-kontrollt olyan betegek esetében, akiknél elérhetők a terápiás célkitűzések (és akiknek glikémiás kontrollja stabil), illetve negyedévente kell HbA1c-mérést beiktatni azokban az esetekben, akiknél terápiamódosítást történik vagy akik nem elégítik ki a glikémiás célértékeket.

A jelenlegi klinikai gyakorlat azon a vélekedésen alapul, hogy a HbA1c-teszteket értelmetlen 2-3 havonta megismételni. Ez egybevág azzal a feltevéssel, miszerint a glükóz irreverzibilisen kötődik a vörösvértestekhez. Egyes vizsgálatok szerint viszont a glükóz és a hemoglobin közötti interakció valószínűleg reverzibilis folyamat, illetve másodlagos reakciók is végbemennek. Egyes szerzők azt mondják, hogy nincsenek olyan jól kontrollált vizsgálatok, melyek alapján megadható lenne a HbA1c-mérések optimális gyakorisága. Az ajánlások éppen ezért szakértői véleményeken alapulnak; a HbA1c rövid távú változásaira vonatkozó egyetlen empirikus evidencia két kis vizsgálatból származik, melyekben 9, illetve 10 beteg vett részt. Más vizsgálatok adatai arra utalnak, hogy a gyógyszerelés megváltoztatását követően a HbA1c-változások gyorsabban következhetnek be, mint azt korábban gondoltuk: klinikailag jelentős változások történhetnek már 4−8 héten belül.

Az újabb beszámolók felvetik, hogy a napi rutin gyakorlat nem feltétlenül felel meg a hivatalos szakmai irányelveknek; az Egyesült Királyság állami kórházainak 21 százalékában például az irányelvekben megadottnál gyakrabban végeznek HbA1c-meghatározásokat. E kérések több mint 80 százaléka az alapellátásból érkezik, és a szükségesnél gyakoribb HbA1c-mérések kétharmadát olyan betegek esetében kérik, akiknek diabétesze jól kontrollált. Evidencia alapú adatok szükségesek a klinikai gyakorlat számára e tesztek túlzott alkalmazásának elkerülésére, ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a gyakori meghatározásokat ne korlátozzuk azon betegek esetében, akik számára ennek klinikai haszna van.

A bemutatott vizsgálatban ezért a gyógyszer dózisának változtatását követően elemezték a HbA1c-szinteket a hagyományos 12 hetes intervallumnál nagyobb gyakorisággal. Arra keresték a választ, hogy a korábbi mérésnek van-e jelentősége a klinikai menedzsment informálásában a glükózcsökkentő szer adagjának módosítását követően.

 

Betegek és módszerek

A prospektív vizsgálatba az alapellátás keretében gondozott cukorbetegeket vontak be 2012 júliusa és 2013 májusa között. Olyan T2DM-betegek választottak be, akiknek betegsége legalább 3 hónapja ismert volt, nem használtak inzulint, és háziorvosuk orális glükózcsökkentő kezelést kezdett náluk vagy annak dózisát módosította annak érdekében, hogy a HbA1c az optimális tartományba kerüljön. Kizárási kritériumnak számított a terhességen és szoptatáson kívül az életveszélyes betegség fennállása, illetve az, ha a betegtől nem volt nyerhető tájékozott beleegyező nyilatkozat. A vizsgálat időtartama 12 hét volt.

A vizsgálók minden résztvevő esetében regisztrálták a demográfiai adatokat, valamint a dohányzási státuszt és a cukorbetegség kezelésére adott gyógyszer típusát és dózisát. Emellett feljegyezték a glükózcsökkentő szer (dózis vagy típus) terén tervezett módosításokat is.

A vizsgálatba való belépéskor mérték a testsúlyt és derékkörfogatot, továbbá a HbA1c-szintet és arra kérték a résztvevőket, hogy az új glükózcsökkentő szert a szokásos módon szedjék. A belépéstől számított 2., 4., 8. és 12 héten ismételt HbA1c-meghatározásra került sor. Minden vizit alkalmával a 8 tételes Morinsky-skála alapján felmérték a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatos adherenciát. A végső vizit alkalmával ismét mérték a testsúlyt és a derékkörfogatot.

 

Eredmények

Összesen 93 beteg vett részt a vizsgálatban. A teljes 12 hetes utánkövetési periódus alatt 79 betegnél nem történt változtatás a gyógyszerelésen; e csoport demográfiai adatai: átlagéletkor 61,3 ± 10,8 év, 34 százalékuk nő, a diabétesz fennállásának átlagos időtartama 6,0 ± 4,3 év. A vizsgálatba való belépéskor az átlagos HbA1c-szint 8,7 ± 1,5% (72,0 ± 16,8 mmol/mol), majd a 2., 4., 8. és 12. héten rendre 8,6 ± 1,6% (70,7 ± 17,0 mmol/mol), 8,4 ± 1,5% (68,7 ± 15,9 mmol/mol), 8,2 ± 1,4% (66,3 ± 15,8 mmol/mol) és 8,1 ± 1,4% (64,8 ± 15,7 mmol/mol). A vizsgálat lezárásakor a betegek 61 százalékának glikémiás kontrollja bizonyult szuboptimálisnak (HbA1c ˃ 7,5% vagy 59 mmol/mol). A 8 hetes változás szignifikáns korrelációt mutatott a HbA1c 12 hetes változásával, és a 8. héten 8,2%-ot (66 mmol/mol) meghaladó HbA1c-szint korrekt módon azonosította az összes olyan beteget (n = 28), akinél a 12. hétre nem sikerült elérni a glikémiás kontrollt.

 

Következtetések

A vizsgálat eredményei szerint a gyógyszerelés megváltoztatása után rövidebb idővel és gyakrabban elvégzett HbA1c-meghatározás hasznos információval szolgál a dózis beállításához cukorbetegeknél. Ezen túl ez volt az első olyan vizsgálat, melyet specifikusan arra terveztek és végeztek, hogy a gyógyszerelés módosítása után elemezze a HbA1c-változások időbeli lefolyását, és ajánlásokat fogalmazzon meg a minimális tesztelési intervallumra vonatkozóan. A mostani adatok szerint a betegek 79 százalékánál a HbA1c-változás a gyógyszerelés módosítása utáni 8 héten belül következett be. Az eredmények azt tükrözik, hogy a gyógyszermódosítás után 8 héttel elvégzett HbA1c-mérés erősen prediktív a 12. héten mérhető HbA1c-szintre, illetve, hogy azokban az esetekben, ahol a 8. héten mért HbA1c-érték meghaladja a 8,2%-ot (66 mmol/mol), a 12. hétre nem sikerül elérni a glikémiás kontrollt. Ez utóbbi csoport számára klinikai előnyt jelent a gyógyszer adagjának módosítása a HbA1c-érték ismeretében. A vizsgálat azt is igazolta, hogy nem kontrollált diabéteszben ismételten el lehet végezni a HbA1c-meghatározást 8 hét elteltével azon betegek azonosítására, akiknek adherenciája nem megfelelő, illetve akik nem reagálnak kellőképpen a kezelésre.

A szerzők megállapítása szerint minden gyógyszermódosítás hatásait egyedileg kell értékelni, az adott beteg jellemzőitől, HbA1c-szintjétől, illetve az alkalmazott gyógyszerkombinációtól függően. Randomizált vizsgálat szükséges a 8 hetes tesztelési intervallum és a szokásos gyakorlat összehasonlítására nem kontrollált diabéteszben szenvedő betegek bevonásával.

 

(Forrás: Hirst JA, et al. Changes in HbA1c level over a 12-week follow-up in patients with type 2 diabetes following a medication change. PLoS. 2014;9: e92458.)

 

Dr. S. I.
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

Az alant vázolt gondolatmenettel nem szeretném támadni az orvosi ügyeletben dolgozó kollégákat.

Rendkívül rosszul szervezett a mentőellátás Budapesten, hiszen maga a mentésirányító is elismeri a videó végén, hogy nem tud egy órán belül mentőt küldeni Budapest belterületére.