hirdetés
2017. november. 22., szerda - Cecília.

A FLT1 gén közelében lévő magzati genom variánsai összefüggnek a praeeclampsia kockázatával

A terhességek közel 5%-át érintő praeeclampsia az anyai és magzati halálozás vezető oka napjainkban is. Apraeeclampsia oka máig nem tisztázott teljes körűen, de a bizonyítékok amellett szólnak, hogy kialakulásában örökletes hajlam is szerepet játszik.

A korai kezdetű praeeclampsia teszi ki a praeeclampsiával szövődött terhességek 12−15%-át. Korai kezdetű praeeclampsiának minősül, ha a tünetek a 34. terhességi hét előtt jelentkeznek. A korai kezdetű praeeclampsia jelentőségét az adja, hogy magasabb anyai és perinatalis mortalitással társul, mint a késői kezdetű forma. A késői kezdetű praeeclampsiáról feltételezik, hogy annak oka elsősorban az, hogy az anya nem képes megfelelően adaptálódni a terhesség során megváltozott fiziológiás stresszhez, míg a korai kezdető praeeclampsia hátterében elsődlegesen az áll, hogy a placenta nem megfelelően tapad a méh falához, ami elégtelen placentaperfúzión túl ahhoz vezet, hogy károsító hatású placentaris faktorok szabadulnak fel és jutnak az anyai keringésbe. Ezzel a hipotézissel összhangban áll az a megfigyelés, mely szerint a korai kezdetű praeeclampsia gyakran társul a magzat intrauterin növekedésbeli elmaradásával (FGH, fetal growth restriction), ami a terhességi kor szerint várhatónál kisebb születési súlyú (SGA, small for gestational age) újszülött világra jövetelét eredményezi. A FGH kiegészítő markerének tekintett SGA-t akkor véleményeznek, ha a születési súly nem éri el a 10-es percentilist.

A GWAS (genom-wide association study) módszere mind ez idáig adós maradt olyan anyai szekvenciavariánsok azonosításával, melyek összefüggésben állhatnak a praeeclampsia iránti hajlammal.

Betegek és módszerek

A szerzők az első GWAS eredményeit adják közre praeeclapsiával szövődött terhességek végén világra jött utódok esetében. Összesen 4380 esetszemély és 310238 kontrollszemély vizsgálata alapján azonosították a szignifikáns hajlamossági lókuszt (rs4769613). Azt vizsgálták, hogy a rs4769613 genotípus miként befolyásolja a praeeclampsia egyes altípusainak előfordulását. Ezzel meghatározták, hogy adott esetben a praeeclampsia korai kezdető vagy késői kezdetű volt-e, illetve, hogy a pareeclampsiával szövődött terhesség végén SGA vagy normális születési súlyú újszülött jött-e a világra.

Eredmények

A szerzők megjegyzik, hogy a rs4769613 nagyobb arányban volt kimutatható késői kezdetű preeclampsiával szövődött terhességből világra jött utódoknál, mint korai kezdetű praeeclampsia eseteiben. A lókusz a Fms-szerű tirozin-kináz-1-et kódoló FLT1 gén közelében helyezkedik el, ami biológiai bizonyítékkal szolgál arra, hogy ennek a proteinnek a placentaris izoformája (sFlt-1) szerepet játszik a praeeclampsia patológiájában. Az összefüggés azoknál az utódoknál mutatkozott a legszorosabbnak, akik esetében a praeeclampsia a terhesség késői szakaszában jelentkezett, és az újszülött születési súlya meghaladta a 10-es percentilist. Egy másik variánst is azonosítottak (rs12050029), mely a rs4769613-tól függetlenül korrelált a praeeclampsia kockázatával.

Következtetések

Az eredmények azt jelzik, hogy a trophoblast-sejtekben a FLT1 gén megváltozott expressziója nem pusztán a kóros placentatio következménye, hanem központi szerepet játszik a praeeclampsia etiológiájában.

A magzati FLT1 gént korábban közvetett kapcsolatba hozták magzati 13-as triszómiával szövődött terhességek előfordulásával, melyhez a sFlt1fokozott placentaris expressziója és a praeeclampsia magasabb incidenciája társult. A sFlt1 a placenta működészavarának markere, ami viszont a korai kezdetű praeeclampsia meghatározó patofiziológiai tényezője. A mostani megfigyelés − mely szerint a FLT1 genotípus még szorosabb összefüggést mutat a késői kezdetű praeeclampsia előfordulásával − viszont arra utal, hogy a placentaris patológia a késői kezdetű formában is meghatározó faktor.

A szerzők által most leírt variáns ismerete alapként szolgálhat a jövőbeni kutatásokhoz annak megválaszolására, hogy az mikor és hol befolyásolhatja a FLT1-expressziót, illetve, hogy a megváltozott expresszió miként függ össze a praeeclapsia és annak altípusai patofiziológiájával. Az újonnan azonosított lókusz bővítheti ismereteinket a praeeclampsia patofiziológiájáról.

 

Forrás: McGinnis RM, et al.  Variants in the fetal genome near FLT1 are associated with risk of preeclampsia. Nature Genetics. doi:10.1038/ng.3895

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

A háziorvostan rovat szerkesztői

Háziorvos rovat szerkesztői

Aktuális rovatszerkesztő


 

 

 

Dr. Patócs Attila

egyetemi docens

Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet

Szakmai önléletrajz

"Pharyngolaryngeal symptoms associated with thyroid disease" címmel jelent meg egy cikk a Current Opinion in Otolaryngology & Head and Neck Surgery-ben.

Az Alzheimer-kórban szenvedő betegek negyedénél epilepsziás rohamok, míg a páciensek felénél epilepsziás működészavar mutatható ki – erre a fontos felfedezésre jutott nemrég az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben működő Alzheimer–Epilepszia kutatócsoport.