hirdetés
2018. október. 16., kedd - Gál.
hirdetés

Újra a pszichológus kamaráról

Ismét fellángolt a vita arról: kell-e vagy sem, s ha igen, milyen szakmai kamara a magyar pszichológusoknak.

hirdetés

Manapság hosszú évek alatt, s esetenként nem kevés pénz ráfordításával válhat valaki pszichológussá. Ez azonban nem tartja vissza a pályaválasztás előtt álló fiatalokat: évente 600-700 közöttire tehető az alapképzést befejezők száma, s további közel négyszázra a mesterfokozatot teljesítőké. S bár egy korábbi felmérés szerint a végzősök 54 százaléka klinikai irányba képezné tovább magát, a végzettek magas száma ellenére lenne felvevő piaca a szakmának, hiszen a hagyományos területek mellé – mint például a klinikum – számos új hivatás sorakozott fel az elmúlt évtizedekben.

Ma már például elképzelhetetlen, hogy egy első osztályú sportoló felkészülését edzőjével karöltve ne segítse sportpszichológus. De a vállalati vezetők, a cégek alkalmazottaival foglalkozó szakemberek mellett épp úgy megtaláljuk a pszichológusokat, mint az egyes szervezetek fejlesztésén munkálkodók között. Hatalmas felvevőpiaccá vált a marketing, s ezzel karöltve a politika világa is, az ezekhez képest hagyományosnak tekinthető oktatás-nevelés világáról már nem is szólva. A XXI. század elejére hihetetlenül fragmentáltá, ágas-bogassá vált a pszichológia tudománya, s ma többek között a szakemberek egy jelentős része épp ezért véli úgy, hiba lenne mindenkit egyetlen karámba, a Magyar Pszichológus Kamarába terelni.

A kamara megalapítására tett kísérletek még 2011-ben indultak, bár nem minden előzmény nélkül. Az érdekvédelmi szervezet létrehozásáról már korábban is sok szó esett, derült ki azon a fórumon, amelyen az egységes pszichológus kamara létrehozását ellenzők szedték csokorba érveiket. Urbán Éva klinikai szakpszichológus szerint már a kamara szervezésének kiindulópontja is hibás, mivel abból a téves feltételezésből indul ki, hogy Magyarországon a szakmai kamarák rendező elve az azonos diploma, s nem a közös tevékenység. Így ennek megfelelően nálunk, a kereskedelmi és az agrárgazdasági kamarákat kivéve, hivatásrendi kamarák működnek.

A köztestület fentiek alapján történő megszervezése továbbá azzal jár, hogy az épp 2011-től orvoskamarai tagságra kötelezett klinikai szakpszichológusok, hirtelen két kamara tagjaként találnák magukat – az egyikbe egészségügyi tevékenységük, míg a másikban alapvégzettségük okán – kétféle, egymással nem feltétlenül szinkronban lévő szabályzat által irányítva munkájukat. A klinikusok pedig, örülve, hogy végre bejutottak a Magyar Orvosi Kamarába, ott is szeretnének maradni, hiszen ez többek között azzal jár, hogy az orvosokkal egyenrangúként kezelik őket – például a béremeléseknél, bár ennél is nyomosabb érv számukra, hogy gyógyító munkát végeznek. Ráadásul a klinikusok átirányítása a megalakítandó MPK-ba uniós szabályokkal is szembe megy, mivel egészségügyi tevékenységet nem egészségügyi szabályozás keretei közé helyezné.

A törvénytervezet „túlterjeszkedését” kifogásolta a Magyar Pszichoterápiás Szövetség elnöke, dr. Harmatta János is. Az ugyanis szerinte nem a pszichológusokról, hanem mindenkiről szól, akinek tevékenysége elnevezésében szerepel a „pszicho”, vagyis azokra a szakemberekre is, akik pszichoanalízissel, pszichoterápiával vagy például pszichodrámával foglalkoznak, olyan tevékenységekkel tehát, amire a bölcsészegyetemi pszichológus végzettség senkit sem jogosít, így e területeket a kamara sem szabályozhatja. A megoldást a jogászokéhoz hasonlóan látja, ahol külön köztestületbe tartoznak az ügyvédek, illetve a bírók, a sokféle ágazatban dolgozó pszichológusok esetében pedig ágazatonkénti érdekképviseletet lát elképzelhetőnek. Kifogásolta továbbá, hogy a kamarát pártolók behúzzák a politikusokat, a politikát egy olyan ügybe, amelyben szakmai diskurzust kell folytatni.

A Magyar Pszichológiai Társaság korábbi főtitkára az egységes kamara helyett ugyancsak a szakma sokszínűségére utalva, a társszakmákkal közösen létrehozott érdekvédelmi szervezetekben látja a megoldást. Dr. Bugán Antal kifogásolta továbbá – minden egyes felszólalóval együtt –, hogy a törvénytervezet elsődleges célja az álpszichológusoktól való elhatárolódás, ily módon meghatározva önmagát. Arról szó sincs, hogy kik azok az álpszichológusok, legfeljebb arról, hogy valami olyasmit csinálnak, mint a pszichológusok, csak épp rosszul és illegálisan. Az egyetemi tanár szerint ez rendkívül káros, s azért alakult így a tervezetben, mivel a pszichológusokra nem lehet egységes definíciót adni, ezért az egységes kamara egységes rendező elvévé a kóklerek, csalók, aurahegesztők elleni harcot tették. Ám harcolni ellenük nem tudnának, hiszen ők nem lesznek tagjai a szerveződő kamarának…

Az SE Klinikai Pszichológiai Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense, dr. Perczel-Forintos Dóra szerint a klinikai szakpszichológusok a MOK-ban szeretnének maradni, miközben a törvénytervezet legfőképpen épp róluk szól. Megszámolták továbbá, hogy a vitatott dokumentumban összesen 243-szor szerepel a büntető, illetve fegyelmi kifejezés, s mindössze háromszor a beteg, betegvédelem, betegbiztonság. Fontos kifogásuk továbbá, hogy az alap-, a szak- és a továbbképzést illetően olyan jogokat vindikálna magának az MPK, amilyenekkel egyetlen kamara sem rendelkezik. De sorolták kifogásaikat a tanácsadók és rendszerszervezők országos szervezetének képviselői is, elutasítva a tervezetet, nem egyszer azt hangsúlyozva, hogy az a piac újraosztására is törekszik. A fórum résztvevői egyébként nem csak az egységes kamara, hanem a törvénytervezet „társadalmi vitára” bocsátása ellen is tiltakoztak, mondván a szakmai kérdéseket a szakmának kell megvitatnia.

A résztvevők végül elfogadtak két dokumentumot, egy Nyilatkozatot, illetve egy Tiltakozást

„Szenvedélyesen képezzük egymást”

Az öt éves pszichológus képzést akár önköltséges alapon is el lehet végezni, de ez nem olcsó mulatság, mivel egyetemtől függően 200-300 ezer forint között van egy félév „ára”. Tíz félév esetén ez alaphangon is 2 millió forint, s mivel hihetetlen a túljelentkezés, meglehetősen sokan szorulnak a fizetős kategóriába. Amit az érintett egyetemek állítólag annyira nem is bánnak, mivel e fizetős hallgatók „tartják el” azokat a bölcsész szakokat, amelyekre kevesen jelentkeznek. Az egyetemi diploma azonban csak alapnak számít. A többség – a végzősök több mint 50 százaléka – klinikai szakpszichológus szeretne lenni, odáig pedig hosszú és drága menetelés vár rájuk.

Aki ezt az irányt választja annak már korábban – már az egyetem alatt – érdemes részt vennie egy 150 órás önismereti, kiképző terápián. Ez lehet csoportos vagy egyéni, ára miatt a többség igyekszik az előbbit választani, mert ott óránként legfeljebb 2-3 ezer forintot kell fizetni, míg egyéni foglalkozás esetén 6-12 ezer között mozog a tarifa. Az alacsonyabb összegekkel számítva ez 300-900 ezer forintba kerül.

A diploma kézhezvétele után be kell jutni egy központi gyakornoki helyre, amelyből összesen 16 van, a négy orvostudományi egyetem között elosztva 4-4. Az ingyenes képzésért nagy a tülekedés, korábban, míg az azóta megváltozott törvény ezt lehetővé tette, volt, aki évekig önkéntesként dolgozott klinikákon, hogy egyszer „megcsípjen” egy ilyen gyakornoki – gyakorlatilag rezidensi – helyet. Erre egyébként nem lehet az utcáról bejelentkezni, pénzért, de létezik önköltséges része. Ez utóbbiba azok tartoznak, akiket egy-egy állami szervezet – például büntetés-végrehajtás, honvédelem, vagy szociális szervezet – szeretne klinikai szakpszichológussá képeztetni. Ebben az esetben az egyéni alku kérdése a munkáltató és a munkavállaló (gyakornok) között, hogy a félévenként 170-180 ezer forintos képzési összegből – amelyet négy éven, nyolc féléven keresztül kell fizetni – ki, mennyit vállal magára. Az olcsóbbik megoldást választva – fizesse bárki is – ez 1millió 360 ezer forint. Ezzel a végzettséggel egyébként nagyjából három feladatot teljesíthet: krízisintervenciót, autogén tréninget, illetve tanácsadással átsegíthet életvezetési „elakadáson”. Ha valóban pszichoterápiát szeretne nyújtani, akkor további két év pszichoterápiás kiképzés következik – közben, legalább 400 óra ismételt önismereti, kiképző terápiával, ami közel 2,5 millió. S persze fizetni kell a két éves kiképzésért is. S még itt sincs vége, hiszen a további, úgynevezett módszerspecifikus képzések további 3-5 évet vesznek igénybe, s persze rengeteg pénzt. Szenedélyesen képezzük egymást, kommentálta a fentieket dr. Bugán Antal címzetes egyetemi tanár, aki hosszú évek óta foglalkozik a szakma statisztikai adataival.

Az elmúlt másfél évtizedben közel 2000 klinikai szakpszichológust képeztek ki a hazai tudomány- illetve a református és a katolikus egyetem bölcsésztudományi karain, illetve az orvostudományi egyetemeken. (A bölcsészkarokon az alap- és mesterképzés zajlik.) Közülük 1316-an regisztráltak az egészségügyi nyilvántartásban. Nem is a létszámukkal, hanem az országon belüli szakember eloszlással van baj. Közülük 665-en Budapesten, további 119-en Pest megyében dolgoznak, míg Komárom-Esztergom megyére mindössze 8 szakember jut, míg Baranyára – ahol pedig képzés is zajlik – 45. Jól illusztrálja a helyzetet, hogy a svájci alapellátási modellkísérlet egyik gyenge pontja épp a pszichológus ellátottság, fluktuáció volt. Még a fővárostól alig 110 kilométerre lévő Borsodnádasra sem kaptak pszichológust, annak ellenére, hogy a kezdő szakembernek szolgálati lakást és adjunktusi fizetést ajánlottak.

A pszichológus kamara nagy előnyére válna a szakmának

A Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézetének vezetőhelyettese szerint a magyar pszichológus kamara létrehozása nagy előnyére válna a szakmának. Vargha András az M1 aktuális csatornán szombaton elmondta, hogy a pszichológusok több okból szeretnének kamarát: egy ilyen testület létrehozása esetén lenne közhiteles nyilvántartás, az összes pszichológiai szolgáltatást nyújtó pszichológus kötelezően tag lenne.

Cél, hogy tisztázódjék, ki a pszichológus és miben kompetens. Kiemelte: a minőségbiztosításhoz a kamara tisztázná, mi megengedett a pszichológus és ügyfele vonatkozásában, azaz szakmai és etikai kontrollt gyakorolna. A kamara kapcsolatot tartana az állami szervekkel, és testületileg léphetne fel a pszichológusokat érintő szabályok véleményezésében, esetleg korrekciós javaslatában.

Vargha András megjegyezte azt is, nem tudja, hogy a pszichológus kamara létrehozását miért támadják, hiszen az Európai Unió tagországainak többségében van kamarája a pszichológusoknak. A kamara jó lenne a klienseknek, a pszichológusoknak és a kormányzati szerveknek is, hangsúlyozta. (MTI)

 

 Fel sem merül, hogy a törvénytervezet rossz?

A Magyar Pszichológus Kamara törvénytervezetének parlamenti vitára bocsájtását – 2012-től – eddig három alkalommal utasították vissza. Az ellenzéki média "a pszichológusok kontroll alá helyezésének" szándékaként közelít, míg a kamarát előterjesztők, pártolók értetlenségüket fejezik ki, hogy immár 5. éve nem sikerül a törvénytervezetet parlamenti vitára eljuttatni. Fel sem merül, hogy a törvénytervezet rossz? (Az IM alkotmányossági és egyéb jogi kifogásokat fogalmazott meg!) Az előterjesztők makacsul ragaszkodnak a törvénytervezet általuk megfogalmazott formájához, a társadalmi vita tanulságait nem építették be. Nem egyszer a pszichológusok "indulatos " vitájára hivatkoznak anélkül, hogy annak tényszerű, tartalmi kérdéseit felvetnék. Nagyobb baj, hogy a közvélemény felé bizalmatlanságot közvetítenek a pszichológiai ellátások iránt. Magyarországon intézményi keretekben  nem lehet nem megfelelő képesítéssel foglalkoztatni pszichológust! Nincs is erre már példa. (A sarlatánok kiszűrése – kétes magángyakorlat keretében megjelenve – nem kamarai feladat, mint ahogyan az orvosi területen sem az!). 

Két területen is kötelező kamarai tagságuk van a pszichológusoknak. A közoktatásban dolgozó pszichológusok kötelezően tagjai a Nemzeti Pedagógus Karnak (1071fő), a klinikai pszichológusoknak pedig kötelező a Magyar Orvosi Kamarai tagság, ahol önálló szervezeti egységbe tartozva, önálló Etikai Bizottsággal működnek, egészségügyi, működési engedéllyel, közhiteles, elérhető nyilvántartással, a szakorvosokkal azonos törvényességi szabályozással. A pszichológusok képzése tartalmi és továbbképzési szempontból messze meghaladja az európait, inkább hasonló az Egyesült Államokéhoz. Nem az a kérdés tehát, hogy legyen, vagy ne legyen kamarája a pszichológusoknak, hanem az, hogy hogyan fejlődjön tovább.  Semmiképpen sem egy "csúcsszabályozás" irányába, hanem az adott területen dolgozó segítő társszakmákkal – pedagógus, gyógypedagógus, orvos, lelkész, szociális munkás, stb. – tisztázott viszonyban és törvényességi beágyazottsággal.

 

Dr. Bugán Antal

c. egyetemi tanár,

a Magyar Orvosi Kamara DTESZ elnöke

Horváth Judit
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés