Rendelés levendulaillatban

Minden beteg ismeri a fogorvosi rendelő előszobájában érzett feszültséget, amely akkor is hatalmába keríti a várakozót, ha tudja, hogy a kezelés kiváló lesz és "nem fog fájni". Metaxia Kritsidima társaival a brit főváros egyik szájsebészeti központjában vizsgálta, hogy a fogászati kezelésre várakozó betegek milyen mértékben félnek a beavatkozástól, és azt mennyire befolyásolja a levendula illata.
A történelmi város, Bath egyetemén rendezett konferencia idei főtémája az egészségügy pszichológiai módszerekkel történő javítása volt. A tudományos program egyik nagy sikereként értékelték az illatkezelés fogorvosi alkalmazását. A vizsgálatnak voltak előzményei: már 2005-ben is elhangzott előadás arról, hogy narancs-, illetve levendulaillatú váróban nyugodtabbak a fogászati betegek.
A levendulaolajat Kritsidima azért választotta, mert egy francia vegyész, René-Maurice Gattefossé 1920 táján megégette a karját, és a leggyorsabban elérhető hideg folyadék a levendulaolaj volt a laboratóriumában, és boldog meglepetéssel tapasztalta, hogy az égés gyorsan és szinte nyomtalanul gyógyult a kezelés után.
Metaxia Kritsidima és munkatársai 340 beteget vizsgáltak. A fogászati kezelésre várakozók fele levendulaillatú váróban ült, a másik fele aromaterápiában nem részesült. A betegek kérdőíven vallottak arról, hogy milyen mértékben szorongtak, mire beültek a fogász székébe. Az eredmények szerint azok, akik a levendulaillatú környezetből léptek a rendelőbe, lényegesen nyugodtabbak voltak. A szorongás szintje a kérdőív pontjai szerint az aromaterápia után 7,4 volt, nélküle 10,4. A kutatók úgy találták, hogy a hatás csak a soron következő kezelésre érvényes: a jövőbeli fogászati programokra már nem jelentett nyugtató hatást a korábbi aromaterápia.

MTI