2020. április. 08., szerda - Dénes.
hirdetés
hirdetés

Kódolt az inkorrekt betegkezelés lehetősége

Manipulálható a transzplantáció?

Bár az Egészségügyi Minisztérium nem tervezi a transzplantáció helyzetének javítását, a hazai gyakorlat több szempontból is kifogásolható. Szakértők szerint eleve kódolt az inkorrekt betegkezelés lehetősége, a meglévő transzplantációs irányelvek gyakorlati alkalmazhatósága pedig nulla.
hirdetés

Hazánkban ha valaki életében nem tiltakozik ellene, akkor halála után szervei átültetés céljára eltávolíthatók. A magyarországi gyakorlatban sokszor figyelembe veszik a hozzátartozó tiltakozását is. A szabályozásnak ez a formája egybeesik az Európa Tanács javaslatával, a donáció és a szervelosztás, azaz az allokáció szervezése azonban néhány ponton eltér az ideálistól, illetve az Európában szokásos módszerektől. A készülő új európai uniós szervtranszplantációs direktíva, melynek célja a minőség és a biztonság javítása, idén ősszel jelenik meg, és két év áll az országok rendelkezésére, hogy irányelveit törvénykezésükbe átemeljék.

A szervdonáció szervezését Magyarországon másfél éve, 2007. január elsejétől végzi az Országos Vérellátó Szolgálat keretei között működő Szervkoordinációs Iroda. A korábban öt éven keresztül működő Hungarotransplant Kht. 2006-os megszüntetésével évi 100 millió forintot spórol az egészségügyi kormányzat. A jelenlegi rendszerben a szervelosztás szervezése, a recipiensek végső kiválasztása szokatlan módon a szervbeültetést végző szakemberek kezében van. A szervelosztásban és annak ellenőrzésében az elmúlt két év óta a civil szervezetek nem vehetnek részt; a folyamat rossz átláthatósága és a nyilvánosság alacsony foka az orvosoknak sem jó, mert így gyanúsíthatóvá válnak: pénzért esetleg előbbre veszik betegeiket a várólistán.

Cél: több donor

Mihály Sándor, a Szervkoordinációs Iroda vezető koordinátora szerint a 2007 januárja óta életben lévő kormányrendelet a koordinátorszervezet feladatkörét illetően szűkszavúan és tágan értelmezhetően fogalmaz. Az azonban egyértelmű, hogy a koordinátorok feladata a donorjelentéstől a szervkivétel kezdetéig tartó szervező munka. Napjainkban egyre több az agyi katasztrófa következtében meghalt donor, és csak egyharmad a baleset miatt elhunytak aránya. A vezető koordinátor elmondja, hogy az agyhalál témájában sok egészségügyi dolgozó ugyanolyan tájékozatlan, mint az átlagember, aminek az is oka, hogy nálunk a halál maga tabutéma. Nehezen képzelhető el olyan eset, hogy a család vacsora után megtárgyalja, haláluk esetén hozzájárulnak-e szerveik átültetéséhez.
Magyarországon 2003-ban készült két felmérés, amelyben a szervátültetéssel kapcsolatos társadalmi attitűdöket, ismereteket vizsgálták. A Hungarotransplant Kht. vizsgálatában a megkérdezettek fele egészségügyi dolgozó volt; az eredmények szerint a válaszolók 77,1 százaléka fogadná el a mástól kapott szerv beültetését betegsége esetén, 73,9 százaléka ajánlaná fel saját szerveit, hogy másokon segítsen, 26 százalékuknak van fenntartása az agyhalál megítélésével kapcsolatban, és 66,4 százalékuk tudta: tiltakozó nyilatkozat szükséges ahhoz, hogy ne történjék szervátültetés. A másik, reprezentatív vizsgálat válaszadóinak egyharmada úgy gondolja, csak az adományozó írásbeli engedélyének birtokában használhatók fel a szervek az adományozó halála után. Talán ez a tájékozatlanság is az oka, hogy az ÁNTSZ-ben vezetett Országos Transzplantációs Nyilvántartásban csak pár száz tiltakozó nyilatkozat van (a nyilatkozat szövege letölthető a Szervkoordinációs Iroda honlapjáról), holott a visszautasítási arány más országokban 20 százalék körüli. A kezelőorvos feladata az ÁNTSZ-t felhívni és megkérdezni, hogy a lehetséges donor tett-e tiltakozó nyilatkozatot. Mihály Sándor hozzáteszi, hogy nevével ellentétben valójában nem transzplantációs nyilvántartásról van szó – ez tiltakozó regiszter. Mivel nem kötelező a tiltakozást beküldeni, az is érvényes, ha valaki a farzsebében hordja a teljes bizonyító erejű magánokiratot (bár ilyen esetekben nem biztos, hogy ezt megtalálják).
A vezető koordinátortól megtudtuk: tavaly 151 agyhalott szerveivel 369 ember életét mentették meg. Az EU javaslata alapján minden országban ki kellene nevezni egy felelős személyt, aki eldönti, végrehajtható-e a szervkivétel és ezzel leveszi a felelősséget a kezelőorvos és a hozzátartozó válláról. Mihály Sándor számításai szerint ez legalább évi tízzel növelhetné a donorok számát.
Kovács József bioetikus az Egyesült Államok példáját említi A modern orvosi etika alapjai című könyvében, ahol a tapasztalatok azt mutatják, hogy az átültethető szervek száma szinte kizárólag a transzplantációs koordinátor aktivitásától függ, aki abban az esetben a legsikeresebb, ha nem a transzplantációs intézet munkatársa, mert ekkor tud elsősorban a szervadó intézmény igényeire és az elhunyt családtagjainak érzelmi támogatására koncentrálni. Nálunk ez a függetlenség nem teljesül, a transzplantációs koordinátorok félállásban a transzplantációs centrumok alkalmazásában állnak, és csak fizetésük másik felét kapják az Országos Vérellátó Szolgálattól.
Matkó Ida aneszteziológus úgy véli, ha növelni akarjuk a donorszámot, érdekeltté kéne tenni a donorellátásban az akut részlegeket. Ehhez elengedhetetlen a finanszírozás megemelése, hiszen a gondozottat többek közt izolálni kell és külön személyzettel ellátni, szeptikus betegek mellett ugyanis nem lehet fenntartani a donorszervek átültetésre alkalmas állapotát.

Cél: több beültetés

A ma hazánkban dializált 7 ezer betegnek csak 10 százaléka van várólistán, holott az uniós átlag és javaslat 20 százalék. Székely György, a Magyar Szervátültetettek Szövetségének elnöke jó megoldásnak tartaná, ha a műveseosztályon minden betegnek lenne egy olyan nevesített kezelőorvosa, aki felelősséggel tartozna azért, hogy betege, ha alkalmas veseátültetésre, rákerüljön a várólistára.
Kovács József adatai szerint Kelet-Közép-Európában a terápiában (dialízisben vagy transzplantációban) részesülő végstádiumú vesebetegségben szenvedők száma a nyugat-európainak csak 40 százaléka. Nők, kisebbségi csoportokhoz tartozók, kis jövedelműek ritkábban részesülnek akár dialízisben, akár transzplantációban. Ez utóbbi nem véletlen, hiszen a sajtóban olvasható beszámolók nem rejtik véka alá: Magyarországon egyes helyeken a vesetranszplantáció például fél-egymillió forintnyi paraszolvenciával intézhető el.
„A mai rendszerben ezen a területen is kódolva van az inkorrekt betegkezelés lehetősége, holott az ellátóknak is az lenne az érdekük, hogy ne legyenek gyanúsíthatók, illetve megkísérthetők. A jelenlegi rendszer manipulálható, nincs a transzplantációt európai értelemben véve függetlenül szervező intézmény, a szervelosztás nem vált le a szakmai ellátásról, a várólistákat kezelő bizottságokban ugyanazok ülnek, akik a beültetéseket végzik, és az ellenőrző, monitoring testület tagjai is ugyanazok” – vázolja a magyarországi helyzetet Matkó Ida. Ráadásul hazánk nem tagja egyetlen nemzetközi szervcsereegyezménynek sem, így a sürgős beavatkozást igénylő vagy például ritka vércsoportba tartozó magyar betegek nem számíthatnak nagy népességű országokból származó donorokra.
Székely György több okot is említ, ami miatt romlik a transzplantáció helyzete Magyarországon: a teljesítmény-volumenkorlát bevezetése nem veszi figyelembe, hogy gazdaságilag is megéri az átültetés (minden szerv esetén költséghatékonyabb, mint bármi más kezelés); a kórházbezárások további terheket rónak az eddig is túlterhelt személyzetre; a független szervelosztás hiánya lehetővé teszi, hogy a várólista-bizottság vesét osszon a kevés műtétet végzőknek, ami a betegek számára az esélyegyenlőség megcsúfolását jelenti.
További korlátozó tényező a szakmai irányelvek hiánya, illetve alacsony színvonala. Az Egészségügyi Minisztérium Tudor munkacsoportjának értékeléséből kiderül: a meglévő transzplantációs irányelvek gyakorlati alkalmazhatósága nulla (a szakmák átlaga 33 százalék), fejlesztésük folyamata és az érintettek bevonása a maximális pontszám 10 százalékát kapta (a szakmák átlaga 25, illetve 38,5 százalék), egyedül a „világos megfogalmazás, áttekinthető dokumentáció” kategóriában szerepeltek jól a transzplantációs irányelvek: 80 százalékot kaptak (átlag: 68 százalék).
Úgy tűnik, a minisztériumban pillanatnyilag nem téma a transzplantációs helyzet javítása. Tímár Krisztina főtanácsos, a szervátültetés referense annyit közölt: Magyarországon a sejt- és szövetátültetés szabályozása szinkronban van az e tárgykörben 2004-ben megjelent uniós direktívával, és hozzátette: véleménye szerint a sajtóban közölt negatív beállítottságú hírek csökkentik a donoraktivitást. Arra a kérdésre, hogy milyen eredménnyel zárult a prof. dr. Sótonyi Péter, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke által lefolytatott vizsgálat a Hungarotransplant Kht. korábbi vezetője ellen, a Medical Tribune nem kapott választ.

Szabálytalanság? Bűntett? Érdekellentét? - a Medical Tribune korábbi cikke

 

Megszűnés előtt - a Medical Tribune korábbi cikke


A Nemzeti Nyomozóiroda szóvivője is csak a következő információval tudott szolgálni az általuk két éve indított Hungarotransplant-vizsgálat ügyében: „A tényállás teljes körű felderítése, illetve az eddig beszerzett adatokkal kapcsolatos ügyészi állásfoglalás kialakítása még nem zárult le. A nyomozás befejezésének várható időpontja jelenleg még nem határozható meg.”

 

 

 


Kazai Anita (Medical Tribune)

Továbbképző nagyhatalom?

Az uniós irányelv létrehozásában részt vevő magyar szakember, Kóbori László szerint ahhoz, hogy a transzplantációt végző multidiszciplináris csapat munkája jól koordinált legyen, szigorú szakmai protokollokra van szükség. A direktíva a hivatalos elfogadás után segíthet a hazai folyamatokon, amint az is, ha megvalósul a donort adó kórházak és a szervátültető központok akkreditációja. A májtranszplantációs sebész azt is hozzáfűzi, hogy bár csak tavaly óta van letételére lehetőség, Magyarországon már a tizet is meghaladja az uniós transzplantációs szakvizsgával rendelkezők száma, ezért továbbképzésben hazánk nagyhatalom lehet: ezután nemcsak a magyarok mehetnek tanulni Németországba vagy Angliába, hanem a külföldi kollégákat is oktathatják Magyarországon.



2008. évi adatok (július 10-ig)
Megvalósult szervkivételi riadók száma 76
Veseátültetések száma 116
Májátültetések száma 20
Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetések száma 2
Hasnyálmirigy-szigetsejt átültetések száma 0
Szívátültetések száma 12
Tüdőátültetések száma, magyar donorból, Bécsben 13

2007. évi adatok
Megvalósult, agyhalottból történt szervkivételi riadók száma 151
Veseátültetések száma 265 halottból és 17 élőből
Májátültetések száma 41 halottból és 1 élőből
Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetések száma 5
Hasnyálmirigy-szigetsejt átültetések száma 1
Szívátültetések száma 22
Tüdőátültetések száma, magyar donorból, Bécsben 35

Tudta-e, hogy...
2007-ben, akárcsak 2006-ban, a keleti régióból érkezett a legtöbb donorriasztás. Miskolcról jelentették a legtöbb, 26 esetet, ezután Nyíregyháza következett 21 jelentéssel (mindkettő megyei kórház). Somogy és Békés megyéből csupán három-három esetről értesítették a Szervkoordinációs Irodát. A Semmelweis Egyetem összesen három donort ajánlott fel.

A regisztrált donorjelentések 4-8 százalékában a rokonok tiltakozására meghiúsul a szervkivétel.

Várólistán lévők száma 2008. július 10-én:
Veseátültetés: kb. 700 (ebből két beteg több mint húsz éve)
Májátültetés: 67
Szívátültetés: 17

* Magyarországon 1973 óta zajlik szervtranszplantációs program, jelenleg vese-, máj-, szív-, kombinált vese–hasnyálmirigy-beültetést végeznek. Veseátültetést Budapesten a Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinikáján, Debrecenben, Pécsett és Szegeden a Sebészeti Klinikákon, szívátültetést Budapesten két helyen (felnőtt: SE Ér- és Szívsebészeti Klinika, gyermek: Országos Kardiológiai Intézet/OKI) hajtanak végre. Tüdőátültetést az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézet együttműködésével magyar donor esetén a Bécsi Egyetemi Klinikán végeznek.

* Hazánkban eddig több mint 5600 szervátültetés történt, ebből több mint 3000 a veseátültetés; az első sikeres magyarországi transzplantációt //Németh András// végezte 1962-ben Szegeden, ami a világ 38. veseátültetése volt (a Rajnától keletre az első). Májátültetésre 1983-ban, szívátültetésre 1992-ben, kombinált vese–hasnyálmirigy-transzplantációra 1998-ban került sor. Először 2007-ben hajtottak végre sikeres szívátültetést 10 éves kor alatti gyermeken, az OKI-ban.

* Nemzetközi felmérések szerint 50 alkalmas donor adódik évente egymillió lakosra. Magyarországon ennek a számnak az egyharmadát érjük el. Becslések szerint az egymillió lakosra számított szervátültetési igény évi 50-70 vese-, 40-60 szív- és 45-55 májátültetés lenne. Magyarországon tehát körülbelül 500-700 vese-, 400-600 szív- és 400-500 májátültetést kellene végezni évente, ha az indokolt igényeket ki akarnánk elégíteni.

* A műtét utáni első év végén a betegek 90 százalékánál működik jól a beültetett vese. 10 év elteltével a dializáltak 40 százaléka, a transzplantáltak 80 százaléka él. Új májjal 80 százalékos az ötéves túlélési esély.
Magyarországon egy veseátültetés költsége 4 millió forint, a következő két évben 1-1 millió a gyógyszerezés. A dialízis évente 3 millióba kerül.

 

hirdetés

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!