hirdetés
2019. október. 18., péntek - Lukács.
hirdetés

Ismeretlen adatok nehezítik az orvosválasztást

Honnan tudhatja az ember laikusként, hogy melyik doktor és melyik kórház lesz számára megfelelő? Erről írt a WMN portálján dr. Máté-Horváth Nóra.

Joggal merül fel a kérdés, hogy mit tekint a mindenkori páciens értéknek egy kezelés során, ami miatt el tud köteleződni egy orvos személye mellett.

Nem elvárható senkitől, hogy egészségügyi képzettség nélkül rálásson a releváns szakmai kérdésekre. Ami egy egészségügyben nem jártas ember számára kézzelfogható és valós értéket képvisel, az legtöbbször a kezelés „látható” eredménye (például egy műtéti heg), illetve a „megtapasztalt” eredmény, azaz a szubjektíven észlelt életminőség-javulás az orvosi ellátás után. Szintén fontos, ha nem is központi kérdés az orvos kedvessége, betegközpontú szemlélete, megbízhatósága. Ezek – bár szubjektív tényezők – nagyban oldják abból adódó szorongásunkat, hogy bekerülünk az egészségügy ismeretlen világába.

A fenti három pillér („látható” és „megtapasztalt” eredmény, illetve az orvos hozzáállása a beteghez) egyrészt szubjektív, másrészt kihagy nagyon fontos szempontokat, amelyek alapján az egészségügyi ellátás szakmai minőségét meg lehetne ítélni.

Egyszerűbben: a bőrmetszés hegének szépsége semmiféle összefüggésben nincs a műtét szakmaiságával és alaposságával. Az orvos kedvessége, bár nagyon fontos lenne napjaink egészségügyében, és jelentősége egyre felértékelődik, önmagában ugyan szimpátiát kelt, de nem biztos, hogy azonos a szakmai hozzáértésével. A fórumozók, a barátok, a szomszédasszony ajánlása, bár jó szándékú, általában nem orvosilag megalapozott tényeken nyugszik.

Azaz: ezek az információk önmagukban – minden jóindulat ellenére – nagyon félrevezetők lehetnek a szabad orvosválasztás során, márpedig, ahogy a szólás tartja, nem „fél kiló kenyér megvásárlásáról van szó”, ha az egészségi állapotunk megóvása, illetve helyreállítása érdekében szakembert keresünk.

A bizonytalanságon és bizalmatlanságon lehetne csökkenteni, ha lennének tényszerű, átlátható információink bármely egészségügyi ellátóról, legyen az lakcímünk szerinti, vagy éppenséggel általunk választott. Az egészségügyi ellátásnak mint szolgáltatásnak is meg lehet határozni olyan mérőszámait, amiket figyelve és mérlegelve pontosabb képet kapunk a minőségéről.

Ezek a mérőszámok lehetnek egyrészt viszonylag konkrét, objektív számok, melyek szakmánként, beavatkozásonként, vizsgálatonként, műtétenként eltérőek lehetnek. Közös vonásuk, hogy jól meghatározhatók, és ezáltal hasznos statisztikákat lehet belőlük gyártani, ami alapján összehasonlítjuk a kórházat a kórházzal, sőt, ha merünk nagyot lépni, orvost orvossal is.

A száraz tények mérőszámain túl mérhetővé lehet tenni a műtét vagy orvosi kezelés szubjektívebb kimenetelét is, hogy megoldódott-e a probléma, egy műtött végtag használhatóvá és stabillá vált-e, megszűnt-e a fájdalom, javult-e a beteg életminősége.

Ami pedig talán a legtermészetesebb lenne, mégis – a magyar viszonyok között – a legfurcsábbnak tűnik, a betegek elégedettségének mérése. Elégedett volt-e vajon a páciens az adott intézményben való várakozással, a személyzettel, a szolgáltatás minőségével? Megfelelő volt-e az orvos modora, feltehette-e a kérdéseit és választ kapott-e rájuk, partnernek érezte-e az orvosát a gyógyulása folyamatában? Elegendő felvilágosítást kapott-e a betegsége természetéről, a várható kimenetelekről és kezelési alternatívákról?

Ezek mind olyan kérdések, melyek mérhetők, skálázhatók, napjaink magyar egészségügyében azonban még tabunak számítanak.

A teljes írást a WMN közli.

(forrás: WMN Magazin)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés