hirdetés
2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.

A hálapénz jogi sorsa rendezett: adózni kell(ene) utána

Megint nem lesz népszavazás a hálapénzről

Harmadik alkalommal is elvérzett egy hálapénz elleni fellépést sürgető kezdeményezés az Alkotmánybíróság (AB) előtt, így ezúttal sem lesz népszavazás a kérdésben. A taláros testület az Országos Választási Bizottsággal (OVB) egyetértve úgy tartja: a hazai jogszabályok nem ismerik a hálapénz pontos fogalmát, így a szavazásra szánt kérdés nem lenne egyértelmű sem a választópolgár, sem a jogalkotó számára.

Egyetért-e Ön azzal, hogy a háziorvosi-, fogászati- és járóbeteg szakellátásért, valamint a fekvőbeteg gyógyintézeti ellátásért a személyi jövedelemadóról szóló törvényben szerepeltetett hálapénz adása és elfogadása büntethető legyen? Ez volt az a kérdés, amelyről népszavazást szeretett volna kezdeményezni a Pro Sanitatis – Az élhető egészségügyért Egyesület megbízásából dr. Magyar Ágota ügyvéd. A 2011. januárjában benyújtott kérdőív hitelesítését az OVB azonban megtagadta, a testület szerint ugyanis a „hálapénz” pontos fogalmát a magyar jogszabályok nem ismerik, ezáltal a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem lenne egyértelmű, miként azt sem lehetne egyértelműen megállapítni, hogy milyen tevékenység tiltását illetve büntethetővé tételét támogatná a választópolgár. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései értelmében a „hálapénz” jogi sorsa rendezett, hiszen a jövedelem részét képezi, így aki bizonyíthatóan ilyet fogad el, személyi jövedelemadót köteles utána fizetni, annak elmaradása pedig büntetőjogi következményekkel jár.(19/2011. OVB határozat - a Pro Sanitatis – Az élhető egészségügyért Egyesület megbízásából eljáró Dr. Magyar Ágota ügyvéd által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában).

Mi a hálapénz definíciójának definíciója..?

A kiírást kérő egyesület kifogással élt az Alkotmánybíróságnál az OVB álláspontja ellen, jelezve, hogy szerinte „a kérdés világos, az OVB határozata viszont ellentmondásos. Egyfelől ugyanis rögzíti, hogy a hálapénz pontos fogalmát a jogszabályok nem ismerik, másrészt utal arra, hogy az szja törvény alapján a hálapénz jogi sorsa rendezett. A kifogás szerint a hálapénzzel azonban nemcsak jogszabályok foglalkoznak, hanem a Legfelső Bíróság több eseti döntése is megállapítja: nincs akadálya annak, hogy a beteg az egészségügyi dolgozókat köszönete jeléül, gyógykezelésének befejezését követően hálapénzben részesítse. A Magyar Orvosi Kamara korábbi Etikai Kódexe is meghatározza a hálapénz fogalmát a beteg vagy hozzátartozója által, a kezelést követően az orvosnak önként adott juttatásként definiálva azt.

A kifogástevő azért fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy kérje az OVB határozat megsemmisítését és azt, hogy kötelezzék új eljárásra a bizottságot. A taláros testület azonban az OVB-al értett egyet, s ezzel harmadszorra is megakadályozta, hogy népszavazás döntsön a hálapénz kérdéséről Magyarországon.

Az AB többször foglalkozott már a hálapénzt érintő kezdeményezésekkel. 2007-ben a választópolgárokat arról szerették volna megszavaztatni: egyetértenek-e a hálapénz kötelezővé tételével. Az alkotmánybírósági érvelés szerint azonban az egészségügyi szolgáltatásokért „a nem jogi kötelezettségből, de kényszerből [...] adott juttatás nem minősül hálapénznek az orvosi hivatás gyakorlása szempontjából, a jogi kötelezettségként jelentkező fizetési kötelezettség pedig már nem hálapénz”. Egy évvel később arra a kérdésre kellett volna válaszolni: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése, jogszabály (a Büntető Törvénykönyv) módosításával tegye szankcionálhatóvá a hálapénz adását és elfogadását az egészségügyben, a szociális szférában?”. A kérdést a bírák akkor sem tartották egyértelműnek – egyrészt azért, mert a kérdést feltevő a hálapénz adásának és elfogadásának büntetését nem szűkítette le az egészségügyre, hanem kiterjesztette a szociális szférára. Másfelől, a határozat szerint nem volt világos, hogy pontosan milyen tevékenység, milyen körben és milyen feltételek esetén vált volna szankcionálhatóvá. A testület akkor is ugyanazt vallotta, mint idei döntésében az Országos Választási Bizottság, hogy a hálapénz adása és elfogadása ma Magyarországon jogilag nem tiltott, összege azonban adóköteles.

Ki, mikor, mennyit - évente 32 milliárd forint hálapénz

Magyarországon számos becslés és felmérés született már a hálapénzzel összefüggésben. Ezek közül az AXA megbízásából a GKI-EKI Egészségügykutató Intézet által készített vizsgálat azt mutatta, hogy a gazdaságilag aktív hazai lakosság 2009-ben fejenként átlagosan 9600 forint hálapénzt fizetett ki, azaz az aktív lakosság összességében 32 milliárd forintnyi láthatatlan forrással járult hozzá az egészségügyi rendszer működéséhez. A 2009 augusztusában nyilvánosságra került adatok alapján 2008-ban viszont 73,4 milliárd forintot tehetett ki a polgárok által adott hálapénz összege. A Corvinus Egyetem Marketing Tanszéke által, a Patika Egészségpénztár megbízásából készített felmérés szerint a legtöbb hálapénzt a kórházban adják az orvosoknak, átlagosan 28.500 forintot. Az összeg nagysága a legfelső jövedelmi csoportban csaknem kétszerese (41 ezer forint) a legalsó jövedelmi csoportban mértnél (21 ezer forint), s személyenként ezer és félmillió forint között változott. Más kutatási adatok szerint nincs szó ekkora pénzmozgásról. A Webbeteg.hu egészségportál és a Szinapszis Kft. közös felméréséből – amely a lakosság egészségtudatosságát és egészségügyi kiadásait vizsgálta – az derült ki, hogy 2008-ban átlagosan havi 4300 forintot költött a lakosság hálapénzre.

Ez utóbbi felmérés reprezentálta a teljes felnőtt magyar lakosságot. A megkérdezettek 23 százaléka nyilatkozott úgy, hogy kisebb-nagyobb mértékben szokott hálapénzt adni. Ez az arány a legmagasabb a fővárosban (27 százalék), míg a legalacsonyabb Nyugat-Magyarországon, illetve a megyeszékhelyeken (19 százalék). Életkort tekintve a 65 év feletti korosztály fizet leggyakrabban (26 százalék). A krónikus betegek magasabb összeget fizettek (4700 Ft/hó), mint az akut betegségben szenvedők (3800 Ft/hó). Amennyiben a hálapénz összegét a teljes lakosságra nézve vizsgálták, azaz azokat is figyelembe vették, akiknek nincs ilyen jellegű költésük, a havi átlagos kiadás 400 forintot tett ki.

Mit lehetne tenni ebben a helyzetben?

A megoldást a politikától nemigen várhatja senki – állapították meg a Falus Ferenc ex-tisztifőorvos nevéhez köthető Markáns vélemények sorozat paraszolvenciával foglalkozó vitaestjén a jelenlévők –, mert a politikusok rendre nem vállalják fel annak kockázatát, hogy tízmillió honpolgárral megértessék: mint minden, az egészségügyi ellátás is pénzbe kerül, amelynek árát meg kell fizetni. Megoldást az jelentene, ha azok, akik magánellátást vesznek igénybe, a szolgáltatás díjának egy részét visszakapnák a közellátást finanszírozó egészségbiztosítási pénztártól.

Legalábbis így gondolja Balázs Péter professzor, a Semmelweis Egyetem, Népegészségtani Intézetének igazgatóhelyettese, aki ugyancsak rég óta foglalkozik a kérdéssel. Szerinte el kellene gondolkodni azon, vajon miért nem ad számlát a házi- vagy a fogorvos? Miért nem alakult ki eddig a legális magánpiac az egészségügyben? A professzor szerint azért, mert arra keveseknek van pénzük, hogy lényegében kétszer fizessék ki a magánellátásban kért összeget. Ha az összeg visszatérítésére lenne mód, az nem okozna szociális igazságtalanságot – vallja Balázs Péter, aki 23 évvel ezelőtt írta első cikkét a kérdésben, s azóta számos politikai kurzust igyekezett meggyőzni igazáról. A téma mára kellőképpen feltárt, pontosan tudni lehet, hogy az egészségügyben ma mintegy 50-100 millió forint összegben van szabad kereslet a szolgáltatások iránt. A gondot az okozza, ahogyan a kereslet és a kínálat találkozik. Ezt a pénzt oda lehetne adni az orvosoknak legálisan is, akár oly módon, hogy kongresszusi-továbbképzési költségeiket, szakkönyveik árát leírhassák az adójukból.

"Nincs már sem hála, sem pénz"

Balázs professzor nem szeretné, ha oly módon oldódna meg a helyzet, mint azt Kincses Gyula egészségpolitikai szakértő, az Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet nyugalmazott főigazgatója, a liberális időszakban volt államtitkár vázolta fel. Kincses ugyanis nem kevesebbet állított, minthogy a helyzet most már magától fog megszűnni – „nincs már sem hála, sem pénz”. Akkor történik történelmi váltás, amikor a honpolgár már hálapénzért sem kapja meg azt, amit szeretne; ezért döntenek egyre többen úgy, hogy inkább magánszolgáltatónál veszik igénybe az ellátást – mondta.

Kincses szerint „az a régi jó elv, hogy a pénz kövesse a beteget, mára átalakult; ma már az orvos követi a pénzt, és ezért húz el a közösségi egészségügyből. Ez a szomorú valóság.” Kincses vallja: válaszúthoz érkezett a magyar egészségügy. El kell dönteni végre, hogy elindulunk-e arra, ami végleg kettészakítja a magyar egészségügyet szegény és gazdag ellátásra, avagy bevezetünk egy olyan modellt, amely a közszolgáltatásokban legálisan megvásárolhatóvá teszi azokat a kiegészítő szolgáltatásokat, amikért ma paraszolvenciát fizetnek.

Köbli Anikó
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
hirdetés

Könyveink