Szükség van-e magzati MR-re?

A mágneses rezonancia (MR) vizsgálat napjainkra a prenatális diagnosztika elérhető eszközévé vált. Az American College of Obstetrics and Gynecologists ajánlása szerint az első trimeszter után általános javallat alapján akkor végezzünk magzati MR-vizsgálatot, ha az ultrahang kivitelezése nehézségekbe ütközik, például a terhes kismama jelentős súlytöbblete vagy oligohidramnion esetén, illetve akkor, ha a magzat fekvése ultrahangfejjel nem vizualizálható megfelelően.    Speciális javallat alapján akkor ajánlott ilyen képalkotó vizsgálat, ha az intrauterin szituáció MR segítségével – a nagyobb felbontás és a szövetek jobb elkülöníthetősége révén – jobban megítélhető, mint ultrahanggal. Az MR ugyanis például lehetővé teszi az agyi fehér- és szürkeállomány, a hipopláziás és a normál tüdőszövet, valamint a működő és a nem működő veseszövet elkülönítését. Szelektíven ábrázolhatóak emellett a fehérjetartalmú képletek, így a pajzsmirigy, a hipofízis, a meconium. Az eljárás további előnye, hogy még előrehaladott terhességben is teljes képet kaphatunk a magzatról.
    A prenatális MR-t akkor van értelme elvégezni, ha valóban klinikai jelentőségű többletinformációval szolgál – fogalmaz a bécsi egyetem radiológiai klinikájának professzora, dr. Daniela Prayer a Der Radiologie című szakfolyóiratban. Példaként említette az ultrahangos vizsgálat diagnózisának megerősítését; fejlődési rendellenességek kimutatását a pontos kimenetel megítélése, illetve adott esetben a genetikai eredet tisztázása érdekében; öröklött zavarok és fejlődési rendellenességek elkülönítését; a születés után közvetlenül megoperálható elváltozások tisztázását és a placenta morfológiai elváltozásának megítélését. A jövőben az intrauterin sebészet módszereinek fejlődésével várhatóan egyre bővül majd a magzati MR indikációs köre – teszi hozzá.