Szétfoszló ideálok

Sajátos festészettörténeti találka: mesterek és kései tanítványok, klasszikus magyar festők, valamint a Sensaria Csoport ma alkotó tagjainak, pár egyéb meghívott művésznek hasonló témákra készült művei töltik meg a régi Ludwig Múzeum épületének teljes első emeletét. Régi, jól ismert képek és egészen friss keletű variációik lógnak egymás mellett a falon, feleselnek egymással. Letűnt időkből származó és kortárs látásmódok, stílusok ütköznek vászonról vászonra, témakörökbe rendezve – kor- és szellemtörténeti következtetéseket is bőven kínálva.

Áll egy kislány a névtelen erdélyi festő 1755-ben született képén, spanyol infánsnőket felidéző merev, sötét kompozícióban, kifejezéstelen, savószínű arccal, bizonytalan, inkább felnőttekre jellemző testarányokkal, nehéz ruhában. Kezében a hatás kedvéért odabiggyesztett rózsa. Fogalma sem volt a kornak arról, milyen valójában egy gyerek, vitázik vele Sudár Péter tavaly született műve, szintén egy kiskorúról: kissé széttúrt ágya szélén ül a kisfiú, világos, derűs színű ruhában, barátságosan összekuporodó macska mellett, kezére felhúzta apja cipőjét – a felszabadultabb gyermeki létezés foglalataként. Egy másik vita: Benczúr Gyula a 19. században nagy, kerek szemű, kerek fejű, tekintetünket riadtan kutató bájos lényekként ábrázolta a gyerekeit – Szenteleki Gábor Zsolt ránézett egy kisfiúra és megfestett valami sokkal nyugtalanítóbbat: a mérges, elégedetlen gyerek frusztrált agresszióját, a harag expresszíven sötétlő vörösével arcán, ruháján. Ferenczy Károly kődobáló fiúi kitérdelt gatyájukban, mezítláb a társadalom kitaszítottjai, kissé elveszetten merednek a kép terén kívül eső, szürke párába burkolózó távolba. Kondor Attila kiabáló vörösbe, sportcipőbe, baseballsapkába csomagolja saját fogyasztói társadalomból érkezett kis kődobálóját, ám arcára dokumentarista realizmussal odafesti ugyanazt a kutató tekintetet – ugyanazt a tanácstalanságot.
   Sorjáznak a témák, pereg a párbeszéd – értékvesztés, kiábrándultság, egykori ideálok prózai szertefoszlása a Csoport szinte egyöntetű diagnózisa, olykor szellemesen kiforgatott, olykor prózaian kiürülő formákban. Mit jelent a nő? Lotz Károly sokszor lefestett nevelt lányának hamvas üdeségére Szabó Péter ennyit mond: hasonló titkokat rejtő, szép leányfej csakis egy szétázott freskó maradványa, a régmúlt relikviája lehet, kontextusát vesztve, háttér nélkül létezhet – ezt festette meg. Réti Istvánnak a ragyogó bőrű cigánylány érzelemgazdag, sugárzó színekben jelent meg – Megyeri Horváth Gábor rafináltan félfedetlen, kiégett prostituáltakat lát már csak helyén. Ferenczy festményén a mester, a férfi még hódolattal teli táncmozdulattal állítja be dús idomú modelljét, ihlet, eszmény, szépség forrását – Lajta Gábor asszociációja erre egy orrát fújó prostituáltnak már hátat fordító, nadrágját igazgató férfi, nyers vörös háttérben.
   Csernus Tibor bibliai képeire adott válaszként eltűnik a dráma, eltűnik a túlvilági fény, maradnak a realisztikus részletezettségű testek, földhözragadt történések, harsány színek. Ferenczy nemes és ritka, átszellemült amarilliszeit és káláit napjaink csendéletében felváltja az utcai stand fényképszerűen tárgyszerű, korrektül megörökített rózsatömkelege. Mi lett a tájjal? Szinyei-Merse Pál finom, arisztokratikus Majálisának domboldalát ellepték Konkoly Gyula tomboló életkedvű, oroszlánokkal bulizó, napszemüveg mögé rejtőző monokinis lányai, a harsogó rózsaszínű hús, rikoltó zöld háttérben. László Dániel lefestette Csontváry Selmecbányáját – az előtérbe helyezett piknikasztal, vörösboros poharak egyetlen jól sikerült gesztussal élvezeti cikké fokozzák le a kisvárost. Ember és táj biztonságot adó vagy költői egysége rég tovatűnt: felparcellázott, palánkkal elválasztott magánkertekké vált az a határtalan, gomolygó felhők vigyázta természet, melybe Szinyei léghajója valamikor felszállt – műanyag kék felfújható pancsolómedenceként tükröződik vissza a forma Ferenczy Zsolt ironikus képsorozatán, amelyen hol betonbunkere, hol kastélyszerű tujasora, hol ciprusligete van a szomszédnak.
 A felhők azért még megmaradtak.