SH-csoport-bővítés

  A metformin javítja az antioxidánsvédelmet 2-es típusú diabéteszben – derült ki egy január elején közzétett vizsgálatból. Ez további indok arra, miért javasolt metformint adni az életmódváltásra és a diétára nem reagáló betegeknek.

  Megváltozik az albumin térszerkezete magasabb vércukorszint esetén, és ezzel elveszítheti gyökfogó képességét – állapították meg svájci és francia kutatók. Arra voltak kíváncsiak, van-e különbség csak metforminnal és csak szulfonilureával kezelt 2-es típusú diabéteszben (T2DM) szenvedő betegeknél a szérumban található fehérje jellegzetességei szempontjából. A vér nagy albumintartalmának fontos szerepe van a szervezetnek oxidatív hatások elleni védekezésében – redoxérzékeny SH-csoporttal rendelkezik, amely képes semlegesíteni a szabad gyököket –, ám antioxidáns kapacitását több tényező is befolyásolja. Az egyik a kémiai szerkezete, amely glikáció hatására módosulhat.
    Vizsgálatukba (Clinical Science 2008;114,251–256) monoterápiával kezelt T2DM betegeket vontak be, akiknél a hosszú távú glikémiás kontroll a (döntően 9 százalék alatti) HbA1c-értékek alapján közel hasonló volt; egy részüket metforminnal kezelték, mások szulfanilureát kaptak. Az eredmények egyöntetűen igazolták: a metforminnal kezelt betegeknél a szulfanilureával kezeltekhez képest lényegesen több SH-csoport volt jelen az albuminban, jobb a szérum antioxidánskapacitása, és ezzel együtt kisebb a szabad gyökök okozta károsodásra utaló malondialdehid szintje is.
  A metformin gátolja a májban a glükoneogenezist és a glükogenolízist; fokozza az inzulinérzékenységet és a perifériás szövetek inzulinfelhasználását, késlelteti a cukorfelszívódást a bélből. Csökkenti a triglicerid- és az LDL-koleszterinszintet. Ez a vizsgálat igazolta elsőként, hogy a vércukorszint csökkentésétől függetlenül gátolja a szabad gyökök képződését, illetve javítja az antioxidánsvédelmet. Mi magyarázhatja a megfigyelt hatást? Valószínűleg a metformin kifejezett gátló hatást fejt ki a molekulák glikációjára. A kutatók ugyanis szoros inverz kapcsolatot találtak a fruktózamin és az albumin gyökfogó tulajdonságai között. (A glikációgátló hatást alátámasztaná az, ha a további vizsgálatok során egyéb, előrehaladott glikációs végtermékek (AGE) esetében is ugyanilyen metforminhatást tudnának majd igazolni.)
  Az eredmény több elméleti érdekességnél. Számos vizsgálat kimutatta, hogy az AGE-knek és így a glikált albuminnak is fontos kórélettani szerepe van az endothelsejtdiszfunkcióban és a simaizomsejtek proliferációjában. Amennyiben a metforminkezelés a glikációt közvetlenül akadályozza, akkor ez azt jelenti, hogy a diabéteszes szövődmények kialakulását ezen a ponton gyógyszeresen is lehet befolyásolni.