Rendkívüli lakógyűlés

M. Night Shyamalan: Lány a vízben

A Hatodik érzék és a Jelek rendezője szellemekkel és marslakókkal benépesített thrillerjei után belekóstolt a fantasy-elemekkel tarkított lakóparki mesék világába. Shyamalan új filmje cselekménybonyolításában bravúros, erős hangulatú hibrid, mely többet köszönhet a részletek ötletes kidolgozottságának, mint a történet egészének. Ennek a mesének nem a címszereplő az igazi hőse, hanem a gyermek.

Nagy rendezők – és akik annak hiszik magukat – szeretnek kísérleteket végezni, új dramaturgiai fogásokkal izgalomban tartani a nézőt, olyan világot teremteni, melyben a megismerés nem a szokványos utakon történik. Alfred Hitchcock az 1954-es Hátsó ablakban egy törött lábú, székhez kötött fotóriporter fényképezőjének optikáján keresztül mutatta be egy bérház lakóit, és fülelt le egy gyilkosságot. A korai suspence mestere ezzel a fogással a voyeurt, a túlzottan kíváncsi nézőt akarta kiszolgálni, egyszersmind szembesíteni őt tulajdon működésével. Shyamalan szintén egy helyhez kötött, foglalkozásából adódóan érdeklődő médiumot választott története elmondásához, de esetünkben a Cove lakóházkomplexum karbantartó- gondnoka nem egy szokványos bűntény felderítése érdekében térképezi fel lakói erősségeit és gyengéit, hanem jóval misztikusabb okokból. Dadogó, kissé zavarodott hősünk, Cleveland Heep (Paul Giamatti – Kerülőutak) egy este egy különleges nimfalányt talál a ház medencéjében, és amint megtudja a szép és szomorú teremtmény történetét, elhatározza, hogy segít neki. Az író-rendező Shyamalan filmjével túllép a puszta kíváncsiság kielégítésén és a borzongás megteremtésén, és a cselekményt a manapság népszerű fantasyk szintjére emeli: Cleveland számára nem csupán az a fontos, hogy a lakók segítségével megmentse Mesét, a Tendét (merthogy így hívják), hanem mindenkinek lényeges szerepet szán ebben az életveszélyes játékban, melynek során a résztvevők rejtett tulajdonságaikat ismerhetik meg. A Lány a vízben nemcsak izgalmas thriller tehát, de egyben olyan misztikus mese is, mely úgy használja a fantasy zsánerelemeit, hogy egyben ki is figurázza azokat – mert ki hinné el, hogy a világunkat megváltoztató írás címe „Szakácskönyv” lesz, és hogy egy karbantartó nemcsak a lefolyók tisztításához ért, hanem a Tendék kézrátételes gyógyításához is?