Quentin Tarantino: Kutyaszorítóban

Halálhörgés, vigalom

A Ponyvaregény és a Kill Bill rendezőjének első filmje – megkésve bár, de vágva (főleg újravágva) nem – tizennégy évvel elkészülte után kerül a hazai mozik műsorára. Aki kibírja a füllevágós jelenetet, az garantáltan szívébe zárja az ifjú mester debütáló mutatványát.

 Filmtörténeti közhely már, hogy napjaink Hollywoodjának legünnepeltebb sztárrendezője egy Los Angeles-i videotéka alkalmazottjaként, valamint egy szexfilmeket játszó mozi szendvicsembereként tett szert alapvető filmnyelvi ismereteire, első nagyjátékfilmes próbálkozása (My Best Friend’s Birthday, 1987) a nyersanyag tetemes részének megsemmisülésével zárult, s csak személyes utalásokkal tarkított szerelmes-gyilkolós forgatókönyvének eladása (az eredmény: Tiszta románc, 1993) után jutott annyi pénzhez, hogy hozzáláthasson újabb filmtervének kivitelezéséhez.

Valószínűleg a Kutyaszorítóban sem készült volna el, ha nem áll a produkció mellé Harvey Keitel (A taxisofőr, Zongoralecke) és a Robert Redford alapította Sundance Intézet. Úgy tűnik azonban, filmjei karaktereinek zömével ellentétben QTnek hatalmas szerencséje volt: Keitel neve pénzt hozott a konyhára, a Sundance rendezői kurzusa pedig a történet művészi előkészítésében volt a lényegében gyakorlatlan direktor segítségére.