Orosz fémikonok az Iparművészeti Múzeumban

Bronzba zárt imák

Sajátosan orosz – kultúrtörténeti, művészeti – tárgyakból rendezett kiállítást az Iparművészeti Múzeum: 500 bronzból öntött orosz fémikont állított ki az emeletén – pillanatnyilag a világ legnagyobb ilyen témájú tárlatát mutatja be Budapesten.

Orosz fémikon – mondja az ember, s lelki szemei előtt megjelennek Andrej Rubljov gyönyörűséges, meleg színekkel festett, vagy a „görög” Feofan Grek keleties ecsetkezelésű, felfénylő fatáblái, hagymakupolás templomokat díszítő, mára kissé megsötétedett freskói, itt-ott fémbetétes glóriával a szentek feje körül – nos, a fémikon más. A fémikont, mint a tárlaton kiderül, leginkább a nyakába akasztva hordta a becsületes orosz ember, még a gőzfürdőben sem vette le, sokszor csókolgatta, simogatta, tisztítgatta – a gyakorlatlanabbja kőporral, jó erősen, így aztán az – mondjuk 11. vagy 12. századi – őseredeti darabokon a felismerhetetlenségig lekoptak a rézdombormű képmások. S mint kiderül, az orosz egyházszakadást követően az óhitű táborhoz tartozók kedvelték inkább e kis házi kegytárgyakat, valójában főleg di-, trip-, tetraptichon szerkezetű, összecsukható amuletteket, mivelhogy az öntött ikonok pontosabban – mint látható, hajszálpontosan – követik a mintát, az előképet. Jobban, mint a fára festett, óhatatlanul individuális jegyeket mutató alkotások. Megbízhatóan sorozatgyárthatók, tökéletesen reprodukálják a hagyományt – minden elhajlástól mentesek.