Négy perc – évi tízezer élet

Kiütéssel győznek a hirtelen szívhalál felett

A hazai orvostársadalom egyelőre elutasító az automata defibrillátorok közterületi elhelyezésével kapcsolatban. A program egyik hazai szakértője, a Szent Imre Kórház Sürgősségi Intézetének profilvezető főorvosa, Berényi Tamás szerint a hazánkban évente hirtelen szívhalál miatt elveszített 26 000 élet alapos indokot szolgáltat a szemléletmód megváltoztatására. A szakmai bizonyítékok meggyőzőek, de elfogadtatásuk nem lesz egyszerű.

A Magyar Resuscitatiós Társaság, amelynek ön alapító tagja és főtitkára, 2001-ben alakult, fiatal szervezet. A közterületi defibrillátorok programja az első nagyszabású tervük, és máris megosztják vele a szakmát. Miből gondolja, hogy maguk mögé tudják állítani azokat a kollégákat, akik nem szívesen adnák laikusok kezébe a defibrillátort?

– Az, hogy világszerte, így az egyesült Európában is elfogadott ez a rendszer, valószínűleg nem lesz elegendő érv, hiszen a hazai szakmai reagálások eddig kivétel nélkül elutasítóak voltak. Pedig a korszerű reanimatológia ma nem része az orvosképzésnek. Kiszámoltuk a hirtelen szívhalál hazai arányát. Ez ugyan BNO-kategória, mégis lehetetlen pontos adatokhoz jutni, mert nem finanszírozott kód, alig használjuk. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból tudtunk csak kiindulni, ez szintén pontatlan, de a valós számok még rosszabbak, mint az általunk felhasználtak. Megnéztük, hogy a stroke-ot nem számítva hányan halnak meg nálunk kardiovaszkuláris betegség következtében – majd a nemzetközi mutatók alapján a számot elosztottuk kettővel, mivel minden második ilyen haláleset jelent hirtelen szívhalált. A végeredmény: Magyarországon évente körülbelül 26 000 ember hal meg hirtelen szívhalál miatt, ami a nemzetközi értékeknek több mint háromszorosa.

Óriási szám, de ők nem mind az utcán halnak meg.

– Körülbelül az esetek fele következik be kórházon kívül, vagyis évente tíz-tizenháromezer ember hal meg „utcán”. A kórházon kívüli hirtelen szívhalálesetek 70-80 százaléka elektrosokkra jól reagáló ritmuszavar: kamrafibrilláció vagy pulzus nélküli kamrai tachycardia. Vagyis hét-tízezer embernek adhatnánk évente esélyt a közterületeken elhelyezett defibrillátorral – amely nélkül az érintetteknek esélyük sincs az életben maradásra.