Mozart betegségei és diagnózisai

Mérgezés, kiütéses forróláz, veseelégtelenség

Wolfgang Amadeus Mozartra (1756–1791) emlékezik idén zifilisz, a világ a zeneszerző születésének 250. évfordulója alkalmából. A jubileumra nemcsak a zenetörténet talán legnagyobb géniuszának munkássága irányítja a közvélemény figyelmét, de az is, hogy Mozart korai halálának oka mindmáig ismeretlen, illetve egymásnak ellentmondó diagnózisok születtek.
Wolfgang Amadeus „első élete” A 250 évvel ezelőtti orvostudományt és a közegészségügyi viszonyokat is jellemzi, hogy Mozart korában tíz gyerek közül hat-hét életének első két évében meghalt. A sváb Leopold Mozart és az osztrák Anne Marie Pertl hét gyermeke közül csak „Nannerl” és az utolsónak született Wolfgang maradt életben. A gyerekkori ábrázolásokon szembetűnő a csodagyerek tekintetéből áradó koravén szomorúság. A zseni viselkedése általában túlságosan esetlen vagy túl fesztelen, általában nem helyénvaló volt – említik a kortársak. Wolfgang Amadeus már ötéves kora körül komponál.
A csodagyerekre nemcsak a szülővárosában, Salzburgban kíváncsiak. Apja, persze némi jövedelem reményében is, messzi tájakra, koncertkörutakra viszi magával, amivel – tudtán kívül – különböző betegségek veszélyének teszi ki. A fiú későbbi lelki és testi panaszai magyarázhatók a hasonló korú mai gyerek számára elképzelhetetlen megerőltetéssel is. A higiénikusnak nem mondható szállások, a rossz ivóvíz, a férgek, a kártékony rovarok számos fertőzés okozói lehettek.