Mobil egészségügy: távgyógyászat és lokalizáció

A barcelonai 3GSM World Conference jelenleg Európa és a világ legnagyobb mobilkommunikációs kiállítása és szakvására. Az idei seregszemlén olyan egészségügyi szolgáltatások is reflektorfénybe kerültek, amelyeket épp a mobiltelefónia fejlődésének legújabb gyümölcsei tettek elérhetővé.

Hogy mit keresnek a „helyhez kötött” szolgáltatások a világ legnagyobb mobilkommunikációs szakvásárán, az első pillantásra magyarázatra szorul. A hivatalos elnevezéssel helyazonosításon alapuló szolgáltatások (Location Based Services, LBS) pillanatnyilag a mobilágazat talán leggyorsabban fejlődő szegmensét képviselik.
    A mobiltelefon szinte tökéletes és majdnem univerzális helymeghatározó eszköz. A hálózat mindig tudja, hogy egy adott készülék melyik „cellában” (melyik bázisállomás hatósugarában) van, ami a gyakorlatban a lefedettségtől függően tíz- vagy százméteres pontosságú helymeghatározást tesz lehetővé, az újabban felbukkant, GPS-vevővel felszerelt készülékek pedig a globális helymeghatározó rendszer műholdjai révén akár az egyméteres pontosságra is képesek. Ha pedig a rendszer tudja, hol van a telefon (illetve a telefonáló), akkor azt is tudja, hogy ott milyen szolgáltatást (pizzát, hotelszobát, taxit, éttermet stb.) érdemes neki kínálni.
    Az LBS egyik speciális, mostanában reflektorfénybe kerülő területe a tágabban értelmezett telemedicina. Az LBSben kínált egészségügyi szolgáltatáscsomag háromirányú: a mobiltelefon és a helymeghatározás segítségével a páciens szükség esetén pillanatok alatt megtalálhatja a legközelebbi fogászati vagy szívgyógyászati rendelést (illetve egyszerűbb esetben patikát), indokolt esetben folyamatosan tájékoztatást küldhet (például az orvosának, vagy az őt távfelügyelő monitoringközpontnak) a saját egészségügyi paramétereiről, és ha baleset vagy rosszullét miatt sürgős segítségre szorul, a megtalálásában sokat segíthet a lokáció.
    A technikailag régóta adott lehetőségre mostanában kezdenek felfigyelni a készülékgyártók, illetve a szolgáltatók. A 3GSM kiállításon (noha a mobiltelefóniához látszólag semmi köze) önálló standdal jelen lévő IBM például Mobile Health Toolkit néven egy komplett rendszert dolgozott ki az egészségügyi távfelügyelet és távdiagnosztikamobiltelefonos alkalmazására. Az amerikai cég európai fejlesztőközpontjának megoldása többek között a testtömeg, a napi testmozgás, a szívritmus, a vérnyomás, a légzés és a vércukorszint adatait továbbítja a monitoringközpontba, emellett figyelmeztet a szükséges tabletták és injekciók beadására vagy az inhalálásra. Az adatok begyűjtését az apró szenzorokkal ellátott, testre szerelt, az EDC (electronic data capture) elve alapján működő készülékek teszik lehetővé. A figyelőeszközök Bluetooth kapcsolaton keresztül töltik át az adatokat a telefonra, ahol egy Java platformon kialakított szoftver gyűjti és továbbítja az információkat. Az LBS egészségügyi „részlegének” fontos szereplője az Ericsson is. A svéd vállalat mobil-egészségügyi üzletpolitikája arra az alapgondolatra épül, hogy a finanszírozók mindenütt a világon olcsóbb ellátást, a páciensek pedig nagyobb biztonságot és (lehetőleg) mobilitást szeretnének, s ezeket az igényeket a mobiltechnológia révén viszonylag egyszerű összhangba hozni. Az Ericsson – aligha véletlenül – történetesen épp a 3GSM World Congress színhelyén, Barcelona egyik kórházában kezdte el a saját mobil egészségügyi monitorozó rendszerének tesztelését. Az első tapasztalatok szerint a megoldással évente és betegenként 2000 eurót lehet megtakarítani (ennyivel olcsóbb a távfelügyelet, mint ha a páciens rendszeres klinikai ellenőrzésekre járna). A cég egy tanulmányban kimutatta, hogy a német egészségügy évi 24 millió eurót spórolhatna, ha a 4 millió, kistelepüléseken élő asztmás beteg 1 százalékát a távolból lehetne felügyelni. További megállapításuk, hogy a cukorbetegek esetében a kezelési költségek 50 százalékkal csökkennének a mobil monitoring bevezetésével. Jelenleg Barcelona mellett már Ciprus, Szingapúr és Portugália néhány kórházában is üzemel a rendszer. Fő erőssége, hogy az egészségügyi intézmények meglévő informatikai infrastruktúráját használja, az orvosok egy platformfüggetlen, böngésző alapú megoldással tudják ellenőrizni a páciensektől befutó adatokat. Maguk az adatok az IBMmel kapcsolatban már ismertetett módon képződnek (az Ericsson „testre szabható” szenzoros adatgyűjtő rendszerét Body Area Networknek hívják), továbbításukat azonban az Ericsson nem szabványos telefonnal, hanem egy kisebb mobil méretű önálló készülékkel oldja meg. Az eszközben egy GSM adatkártya és a Bluetoothantenna található – ez a rendszer fejlesztői szerint biztonságosabb, mintha az adatok mobiltelefonon keresztül közlekednének. Minden készüléken van egy „esemény gomb”, amellyel a rosszullét első jeleinek jelentkezésekor értesíteni lehet az orvost.
    A mobil egészségügyi megfigyelő és adattovábbító rendszerek közös jellemzője a távfelügyelet, a napi egészségügyi teendőkhöz nyújtott távsegítség, a vészhelyzeti segítségnyújtás és riasztás, valamint az adatok és információk valós idejű gyűjtése és továbbítása, illetve folyamatos naplózása. Az árakról – alapvetően tesztrendszerekről lévén szó – egyelőre nincs pontos információ, az Ericsson a barcelonai tapasztalatok alapján a működtetést páciensenként évi 2- 3 ezer euróra becsüli.