Margaret Atwood: A vak bérgyilkos

Négy regény – egyben

Az 1939-ben Ottawában született írónőnek ez az első magyarul megjelent regénye; javaslom, adjuk ki az összeset! De belátom, nem lehetek ilyen követelőző, hiszen mint a fülszövegből kiderül, Atwood eddig 38 kötetet publikált.

Nálunk mégis ismeretlen, talán csak annyit tudunk róla, hogy 2002-ben a mi Kertészünk mellett ott volt a Nobel-díj legesélyesebb jelöltjei között. Persze nem kell félnie, előbb-utóbb megkapja ezt is a díjakkal egyébként jól ellátott szerző: A vak bérgyilkos például elnyerte a rendkívül rangos Booker Prize-t 2000-ben.

Igazi nagy regény ez, egyrészt a terjedelem (több mint ötszáz oldal!), másrészt az átfogó világábrázolás okán. Atwood mindent tud a mesterségről, és fölényes természetességgel fogadtatja el a mára elcsépeltnek tetsző ötletet: a talált kézirat kissé levitézlett fikcióját. (Nota bene: hány magyar regényt írtak az elmúlt években ennek alapján, és meglepő, hogy Kertész legutolsó kötete is részben e körül bonyolódik.) Ez a talált, később kiadott és roppant sikeres szöveg A vak bérgyilkos című regény, a fikció szerint az elbeszélő, Iris Chase húgának, Laura Chase-nek a regénye. Posztumusz mű, hiszen a keretregény szerint a szerző, Laura 1945-ben, mindössze huszonöt évesen autójával egy szakadékba zuhant.

A kötet ezzel az újsághírrel indul. Baleset vagy öngyilkosság? Iris, a kézirat megtalálója és közreadója természetesen tudja a választ, és tud még egyebeket is; a könyv, Adyval szólva „csupa vérzés csupa titok”, az olvasó lassan kerül be a különféle rejtelmek hálójába, de onnan aztán csak a legvégén szabadulhat. Egyszerűbben szólva: letehetetlen könyvet tartunk a kezünkben, amely izgalmas, akár egy krimi, és tartalmaz is a bűnregényre utaló elemeket. Bár nem könnyű szöveg, belső intellektualitása igen magas fokú.