Lev Dogyin, Frank Castorff, Krzysztof Warlikowski

Külföldi színházak vendégjátéka

A külföldi színházi vendégjátékok a szándék felől tekintve szinte mindig a közönség kifinomult színházi igényeinek kielégítésére törekednek – a végeredmény felől nézve azonban többnyire a színházi szakma belügyei maradnak. Ezt a képletet írja át olykor egy-egy „nagy durranás”; a hetvenes évek elején Peter Brook és színháza vendégjátéka, repertoárján egyebek között a Szentivánéji álommal, amely utólag föltétlenül mérföldkőnek bizonyult a magyar színházi történelemben is. 1993-ban pedig ilyen volt Lev Dogyin és társulata vendégszereplése a Gaudeamusz-szal – emlékszem: állva ovációzott a szakma a nézőtéren, külön délutáni előadást kellett tartani, hogy a mindig játszó színészek is lássák, és a két nap is elégnek bizonyult arra, hogy a futótűzként terjedő hír az „igazi” nézőket is elérje.