Kilencvennapos jótállás

Radikálisan új megközelítést, 40 kihagyhatatlan lépésből álló protokollt javasol egy pennsylvaniai kórház a betegellátás színvonalának javítására. Bár az orvosokat nem volt könnyű meggyőzni az egységesített ellátás előnyeiről, az igazgató szerint a betegek és a finanszírozók rokonszenvét kiváltó intézkedést az egész ellátórendszerre ki kellene terjeszteni.

 Ahogy a mosógépre vagy a televíziókészülékre, az orvosi ellátásra is lehet jótállást vállalni – a középpennsylvaniai Geisinger Health System (GHS) vezetősége ezzel az eszközzel szeretné betegei számára egyértelművé tenni munkatársai hozzáértését. A három kórházában és 55 rendelőjében 660 orvost foglalkoztató ellátórendszer 90 napos garanciát vállal beavatkozásaira, ami alatt a visszatérésre kényszerülő páciensek biztosítója nem kap újabb számlát a kezelésről. Nem a GHS az egyetlen egészségügyi szolgáltató az Egyesült Államokban, amely manapság költségcsökkentési céllal újragondolja rendszerét. Módszerük azonban gyökeresen eltér a hagyományos finanszírozási szisztémától, amely az orvosi és a kórházi ellátást a teljesítmény (a mennyiség), és nem a minőség alapján díjazza.
  A GHS 2006 februárjában, az elektív koszorúér-bypass-műtétekre összpontosítva kezdte meg a módszer – a ProvenCare – kipróbálását. A szívsebészeti beavatkozásért egységes díjat (30 ezer dollárt) számláznak, amely tartalmazza annak a 12–15 ezer dolláros költségnek a felét is, amelyet eddig a műtét utáni 3 hónapon belüli, újabb hospitalizációért számítottak fel a biztosítónak. Egyéves eredményeiket május közepén tették közzé az Amerikai Sebészeti Társaság nagygyűlésén.
 A módszer bevezetése óta a betegek hamarabb elhagyhatják a kórházat, kisebb eséllyel kerülnek vissza néhány héten belül az intenzív osztályra, és arra is nagyobb az esély, hogy a hazabocsátás valóban a beteg hazatérését, nem pedig a krónikus osztályra vagy az ápolási otthonba való áthelyezését jelenti.

  Meggyőzhetők az orvosok
  Az átállás egyik legnehezebb pontja az orvosok meggyőzése volt. A ProvenCare bevezetése előtt a GHS hét szívsebészének mindegyike maga döntötte el, milyen ellátás szolgálja legjobban az adott beteg érdekét. Módszereik eltértek, a szívsebészeti osztály vezetője, dr. Alfred Casale hét megközelítést számolt össze. „El kellett hitetni velük, hogy a ProvenCare nem valamiféle silány szakácskönyv- medicina” – magyarázta a főorvos.
  Az ellátás újratervezése során 40 nélkülözhetetlen lépést határoztak meg, amelyet egységesen, minden beavatkozásnál be kell tartania az invazív kardiológiai ellátást nyújtó személyzetnek. Ebben benne van minden, aminek a beteggel történnie kell – a stroke-kockázat műtét előtti felmérésétől a béta-blokkoló műtét utáni, a ritmuszavarok kivédését szolgáló adásán át egészen a hazabocsátáskor esedékes gyógyszerelési ellenőrzésig. Bár ez az út nem követi a beteg igényei szerinti ellátás általánosan élő javaslatát, ritkán, ha szakmai bizonyíték támasztja alá, a Geisingerben is eltérnek a kidolgozott lépések bármelyikétől.

 Pontról pontra
 Míg kezdetben a 40 pontot csak az esetek 59 százalékában tartották be, ma már elhalasztják az elektív beavatkozást, ha csak egyetlen előkészítő lépésről is megfeledkeznek. Az utóbbi hét hónapban azonban erre nem akadt példa. A GHS-nek sikerült máris alaposan lecsökkentenie hibaarányát, amely már a perek csökkenő számában is kezd megmutatkozni.
  A GHS a hagyományos finanszírozási rendszer gyenge pontjait vette célba ellátási rendszerének átalakításakor – nyilatkozta a New York Times-nak dr. Donald M. Berwick, az Amerikai Egészségfejlesztési Intézet igazgatója. Ilyen például, hogy amikor a beteg nem kapja meg a szükséges gyógyszert vagy felületesen tájékoztatják, az fonák módon bevételt jelent a kórháznak, mert a beteg visszakerülhet és a biztosítója újabb számlát kénytelen állni. Az orvosnak az ilyen rendszerben nem érdeke a legjobb hatásfokú ellátás. Nem is nyújtja a legjobbat: az Egyesült Államokban egy felmérés szerint a kórházban ápoltak közel fele nem kapja meg betegsége alapgyógyszereit, például az aszpirint a szívinfarktus után vagy az antibiotikumot a csípőműtét előtt.
  A kezelések közötti különbség számjegyekben is kifejezhető: nagy eltérések mutatkoznak a mortalitási arányok és a műtéti szövődmények számában. Pennsylvaniában például – az egészségügyi ellátás költségeinek visszaszorítását felügyelő állami szerv (Health Care Cost Containment Council) felmérése szerint – nulla és tíz százalék között mozog az egyes kórházakban a szívműtét utáni mortalitás aránya.
  A próbaidő túl rövid volt ahhoz, hogy kiderüljön, mekkora a sikere a módszernek a finanszírozók körében. Az új rendszerben a GHS egyelőre kizárólag saját biztosítójával kötött szerződést, amelynek 210 000 ügyfele van a régióban. Ám a többi finanszírozó is felfigyelt a kezdeményezésre és várja annak kiterjesztését. Egy 800 munkást foglalkoztató nyomda igazgatója például máris bevette az alkalmazottai által választható egészségterv-kidolgozók körébe a GHS-t. A pénzügyi garancia szerinte arra ösztönzi az orvosokat, hogy az első pillanattól a legjobb ellátást nyújtsák. „Ez nem hagyja hidegen a finanszírozókat, remélem, más intézmények is élnek majd ezzel az ellátási formával” – nyilatkozta az igazgató.
  Az átalánydíjjal a GHS bizonyára elesik némi bevételtől, vagyis a jobb ellátás kevesebb pénzt hoz majd, különösen, ha az újítás eredménye több üres ágyban is érzékelhető. Az átállás azonban a GHS igazgatója szerint új forrásokat nyit meg, és szolgáltatásaik iránt nagyobb lesz a kereslet, mint eddig bármikor.

 Tolerálható hibák?
 A modern iparágakban – például a híradástechnikában vagy az informatikában – világszerte rég megértették már, hogy a termék vagy szolgáltatás minden apró alkatrészénél költségoptimalizálásra és minőségjavításra kell törekedni – véli dr. Arnold Milstein, a Pacific egészséggazdasági szervezet orvosigazgatója, aki szerint a kórházak nagyon lassan fogadják el, hogy meg kell találniuk a standardizált ellátás módját. A GHS egyike annak a néhány intézménynek, amely kezdi megérteni az ipari fejlesztés tanulságainak jelentőségét. Szerinte a GHS-éhez hasonló erőfeszítések nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a betegek tolerálni tudják a gyakori orvosi hibákat.
  A következő lépés, hogy az ellátás más területein is kialakítsák az egyértelmű standardokat. Sok területen azonban jóval kisebb az egyetértés abban, mi jelenti a legjobb ellátást. Még a GHS igazgatója is azt nyilatkozta, hogy nem merne a teljes orvosi ellátás efféle átalakíthatóságára fogadni. De hozzátette: már annak is óriási a jelentősége, ha azt sikerül kimutatnunk, hogy egy akkora ellátórendszerben, mint a GHS, sikeresen standardizálható az ellátás a betegek és a finanszírozók javára. Ehhez jelent jó eszközt a 90 napos garancia.