Jó nevelés

Pedro Almodóvar: Volver

A Mindent anyámról sikere óta nemzetközi dicsfényben alkotó spanyol rendező az utóbbi években megbízhatóan szállította rajongói számára az érzelmes-meghökkentő történeteket, s mostanra már odáig jutott, hogy tulajdonképpen nem is kell újat mondania ahhoz, hogy közöljön is vele valamit.

Almodóvar régen – mint azt a közelmúltban itthon is bemutatott korai filmjei példázzák – úgy festette filmjeit, mint a mézesmackós tubusból forgó korongra festéket spriccelő lelkes gyerek, ma azonban már lézerrel végzi a műveletet: előre betáplált program segítségével végez színes dombornyomást a celluloidfelületen. Legjobb példa erre az eljárásra éppen a Volver, mely idén májusban a legjobb forgatókönyv és a legjobb nőicsapat-alakítás díját vihette haza Cannes-ból, alaposan megtévesztve a zsűrit, hiszen ami ebben a filmben igazán értékes, az a rendező döbbenetes arányérzéke és elragadó mesélőkedve, mely nélkül a többi összetevő nem is működne.