hirdetés
2018. május. 26., szombat - Fülöp, Evelin.
hirdetés

Isten léte mellett szól minden

Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója rendkívül szerencsésnek tartja magát. A professzorral az InnoTéka készített portréinterjút.

hirdetés

Hatalmas intézményt vezet. Több mint ezer munkatárs, nyolc klinikai központ számos osztálya, hat kutatóbázis. A gyógyítás mellett oktató- és kutatóközpontként is működnek. Megannyi nagy egyéniség munkahelye ez. Hogyan tudja ezt irányítani?

– Rendkívül szerencsésnek tartom magam, mert mindig voltak körülöttem kiváló emberek, akikre számíthattam. Meggyőződésem, hogy aki onkológusnak megy, az az orvostudomány legnagyobb kihívását választja. Itt az elkötelezettség alapkövetelmény. Aki hosszú éveket tölt daganatos betegek között, szerénnyé és alázatossá válik. Másként látja a világot. Én is másként gondolkodtam Szegeden, mint ebben az intézetben. Legfőbb alapelvem: mindig a betegnek van igaza. Ha nincs igaza, akkor is igaza van, mert akivel azt közlik, hogy rákos, nem a megszokott idegállapotban reagál, válaszol. Másik alapelvem, hogy mindenkinek meg kell adni a karrier lehetőségét. Fussa be azt a pályát, amit tehetsége, ambíciója lehetővé tesz. Korábban csak két-három professzor járta a világot, az én vezetésem alatt mindenki utazhatott, kapcsolataim révén nagyon sok fiatalt indítottam útnak nyugati intézetekbe, akik visszatérnek. Nem jelentős az elvándorlás, stabil a gárda. Igyekeztem következetesen dönteni: a jelentkezők esetében a szakmai és az emberi kiválóságot egyaránt néztem. Hiába jó szakember valaki, ha embernek hitvány. Számomra az nem orvos, aki csupán egészségügyi szolgáltatást végez, de magát a beteget nem látja. Ilyenkor nem orvos-beteg viszony alakul ki, hanem rendkívül rideg, hideg, majdhogynem embertelen kapcsolat. Egy-egy ilyen mentalitású kollégát gyorsan visszaküldtem Angliába és Németországba.

Szócska Miklós egészségügyi államtitkár távozása után, 2014-ben az Ön neve is felmerült utódként. Az intézeten belüli életet jól ismerők szerint már megkezdődött a mozgolódás és a felkészülés a Kásler utáni időkre. Kit látna szívesen a székében?

– Ez két évtizede így van, de pletykákkal ne foglalkozzunk. Azzal azonban igen, hogy felkészült utódnak szeretném átadni az intézetet. Hat-nyolc éve a legtehetségesebb fiataljainkat folyamatosan pozicionálom a nemzetközi onkológia világában. Konferenciákra küldtem őket, segítettem a tudományos fokozatuk megszerzését. Igyekeztem olyan viszonyokat teremteni, hogy ha bármelyik pillanatban bármi történne velem – megüt a guta, fejemre esik egy tégla, én unom meg a feladatot vagy a miniszterem un meg engem –, legyen, aki átveszi a munkát.

Mennyire igaz az az állítás, miszerint a Magyarországon élők onkológiai ellátásának színvonalát jelentősen befolyá­solja, hogy melyik intézmény szolgáltatja számukra a gyó­gyulásukhoz elengedhetetlen terápiát?

– Ez a világon mindenütt így van. A mi intézetünk teljesítménye összevethető a legjobb nyugati centrumokéval, a regionális intézményeké a nyugati hasonló feladatot ellátó központokéval. Európa legjobban teljesítő harmadában van a hazai onkológiai ellátás.

Mennyit változott a betegek hozzáállása az elmúlt negyedszázad alatt? Jobban odafigyelünk az egészségünkre, vagy csak akkor lépünk, ha már beüt a krach?

– Negyedszázada mindenki rettegett a ráktól, egyenlőségjelet tett a daganat és a halál közé. Mára sikerült megértetni az emberekkel, hogy ez nem így van: a rák harmadát megfelelő életmóddal – a dohányzás elhagyásával, megfelelő testsúllyal, környezeti ártalmak minimalizálásával – elkerülhetjük. A kialakult daganatok valamivel több mint fele pedig gyógyítható. Az emlőrákok több mint 75 százaléka, a hererákok szinte száz százaléka gyógyítható – negyedszázada ezek a számok 20-40 százalék körül alakultak.

A hit és a tudomány sokak szerint nem egyeztethető össze. Ön mélyen hívő ember és tudós is egyben, mit gondol erről?

– A tudomány minden eredménye azt bizonyítja, hogy van valamilyen spirituális létező a világban, amire minden visszavezethető. Antoine Henri Becquerel francia Nobel-díjas fizikus 1896-ban fedezte fel az izotópokat, és leírta, hogy az izotóp fajtájának megfelelően adott idő alatt más és más, de rá jellemző idő alatt elveszíti tömegének a felét. Ám azt, hogy melyik felét, senki sem tudja előre megmondani, ma sem. Miért, ha a rációval minden megmagyarázható? Tehát itt bukott meg először az Isten nélküliség teóriája. Aztán jött az osztrák matematikusról, Kurt Gödelről elnevezett tétel, amely szerint nem lehet olyan matematikai képletet felírni, amit ne lehetne egy másik matematikai képlettel megcáfolni. Azaz a világ nem megismerhető, így nem is jöhetett létre ilyen alapokon. A legkomolyabb természettudósok szinte mindegyike hívő, Einsteintől kezdve Szentágothai Jánosig tart a sor. Utóbbi azt mondta, addig nézte a macskák agysejtjeit, amíg megtalálta Istent. Isten léte mellett szól minden, és semmi sem szól ellene. Attól, hogy nem tudom érzékelni csökevényes érzékszerveimmel, még létezik.

A teljes interjú az InnoTéka portálon olvasható.

(forrás: InnoTéka)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés