Interjú-Vizitdíjat a parkolóórába-folytatás

És ha valaki nem fizet járulékot? Ha feketén dolgozik?
 – Ha háromszor nem fizet, akkor már csak sürgősségi ellátásra jogosult. Első alkalommal nem kell az ellátás költségeit utólag megfizetnie, de ha ez másodszor is előfordul, akkor már igen. 
Magyarországon a nyugdíjasok ellenére nem lehet választásokat nyerni, ezért a politikusok – eddig legalábbis – óvakodtak attól, hogy a megszorítások érintsék ezt a réteget. Önök a nyugdíjasoktól is szednek vizitdíjat.
– Három eleme van a sikeres egészségügyi reformnak. Kell hozzá egy megalapozott számításokra, hatásvizsgálatokra épülő terv. Egy erős, jó kommunikációs képességekkel rendelkező vezető, aki előrevetíti a célokat és a várható eredményeket, amelyek később meg is valósulnak. És kell egy átalakítás iránt elkötelezett kormány.
Enélkül nem megy. A reform elképzelhetetlen politikai bátorság nélkül. Az emberek 70 százaléka nem támogatta az átalakítási terveinket, de ezt nem vettük figyelembe. Az ellátórendszer muködtetéséért Szlovákiában a kétmillió járulékfizető igen keményen megdolgozik. Az idősek nagyon sokféle juttatást kapnak, úgy, hogy nem vettek tudomást róla. Mi csak egyet kértünk: fizessen mindenki egy kicsit, hogy szembesüljön azzal, az egészségügyi ellátás pénzbe kerül, nem ingyen van.
Németh György közgazdász tanulmányában elemzi a szlovák reformot, és úgy látja, legnagyobb pozitívuma a kitunő informatikai háttér, amellyel követni tudják a betegek útját, és rá tudnak bukkanni azokra, akik megfelelő specialista híján össze-vissza kóvályognak a rendszerben. Valóban mindennapi gyakorlat az ilyen segítő beavatkozás?
– Nem olvastam a tanulmányát, de valóban így van. Egy biztosító ügyfele vagyok, és a biztosító mindent megtesz, hogy a szolgáltatók és a betegek is kényelmesen információhoz jussanak. Mivel a biztosítási csomagok tartalma nem különbözhet, a társaságok a szolgáltatások minőségében versenyeznek.
Még mindig biztos abban, hogy a több-biztosítós modell a megoldás a bajokra? Hiszen Szlovákiában mindez már 1994 óta muködik, de minden gondjuk megmaradt, sőt néhány még jött is hozzá.
– Mert az általunk elindított változásokig nem volt verseny. A puha költségvetési korlátok között mindenki költekezett, hiszen tudták, hogy a kormány végül kifizeti a számlát. Mi megteremtettük a verseny feltételeit, úgy, hogy egyensúly legyen az egyéni felelősség és a szolidaritás között.
Gyurcsány Ferenc kegyetlennek nevezte a szlovák reform szociálpolitikai részét.
– Nem kommentálom miniszterelnökük kijelentését. Magyarországon az állami újraelosztás mértéke 48 százalék, Szlovákiában 39. A mi filozófiánk, hogy hagyjuk a pénzt az embereknél. Kilenc százalékkal veszünk el kevesebbet, pedig 2002-ben az arány éppen annyi volt, mint most önöknél. Nálunk 2,9 százalék a költségvetés GDP-arányos hiánya, önöknél legjobb esetben 8,5 százalék lehet. A politikusok két-három évben gondolkodnak, a közgazdászok tíz-húsz-ötven évben. Ám a hosszú távú stratégia rövid távon áldozatokkal jár.
De ennyivel? A szlovák orvosok nem kötöttek szerződést a biztosítókkal, mert túl alacsony árat kínáltak.
– Ha az orvos nem akar szerződni, akkor nem írja alá, így normális a gazdaságban. A biztosítóknak viszont garantálniuk kell, hogy a hozzájuk szerződött betegek 20 kilométeres körzetben, tíz percen belül orvoshoz jussanak. Van, amikor a biztosító kénytelen fejet hajtani, van, amikor az orvos jár rosszul.
Meddig tartott önöknél a stabilizációs szakasz?
– Fél éven belül látszottak a hatásai. Egy évvel később indult az intézményi reform. Ennek során a kórházak részvénytársasággá alakultak. Szlovákiában 64 százalékos az ágykihasználtság, minden negyedik ágyat meg lehetne szüntetni. A kormányváltás miatt nekünk erre már nem volt lehetőségünk, ez az új egészségügyi miniszter feladata.
Milyen hibákat nem szabad elkövetnie a magyar kormánynak, ha a több-biztosítós modell bevezetése mellett dönt?
– Azonnal meg kell szüntetni a puha költségvetési korlátot, és éreztetni kell a beteg, az egészségbiztosító és a szolgáltatók felelősségét.
Magyarországon egyesek szerint a tőkeerős biztosítók több pénzt hoznak majd a rendszerbe, mások viszont azt mondják, hogy a több biztosító több költséggel jár. Önöknél javult a kórházak állapota?
– A biztosítók nem hoznak pénzt az intézményekbe, a tőkebevonást a kisebb kórházak privatizálásától várjuk. Ám ez hosszú távú fejlődés. Szóval nem változott semmi.
– Tavaly kezdődött mindez. Makroszinten egy reform két év, mikroszinten 20 esztendő.
Hogyan tudják megakadályozni, hogy a biztosítók ne mazsolázzák ki a kis betegségkockázatú ügyfeleket?
– A biztosítók nem küldhetnek el senkit, mindenkit fel kell venniük, és muködik egy elosztási mechanizmus, amelynek révén a pénz követi a kockázatot. Az a biztosító, amelynek fiatal és gazdag ügyfelei vannak, fizet annak a társaságnak, amelyet öreg és szegény ügyfelek egyaránt választottak.
Egy Hollandiáról szóló tanulmányból ismerjük a módszert: tedd az irodát a harmadik emeletre és megszabadulsz az asztmásoktól és a szívbetegektől.
– Akkor a jelentkezésüket beküldik interneten vagy postán. Még egyszer hangsúlyozom: a biztosítónak mindenkit fel kell vennie, nem válogathat az emberek között. Nem is értem, milyen kérdés ez.
Alapkérdés.
– Ön még nem élt olyan országban, ahol több-biztosítós modell muködik. Nálunk gyakran nem az emberek mennek a biztosítótársaságokhoz, hanem az ügynökök keresik a biztosítottakat.
Akkor mivel magyarázza, hogy 66 százalékuk az állami biztosítónál van? Korábban ez az adat 50 százalék is volt; úgy hírlik, menekültek vissza a biztosítottak az állami szervezethez.
– Szó sem volt menekülésről. Egy biztosító még 1999-ben tönkrement, és az állami fogadta az ügyfeleit. A 66 százalékos arány körülbelül tíz százalékkal csökken szeptember végéig, mert most lehet biztosítót váltani.
Úgy látom, elégedett a reformmal.
– Világos logikát látok benne.
Mit rontottak el? Mit tenne ma másként, hogy befejezhesse, amit elkezdett?
– El kell különíteni a politikát és a közgazdaságtant. Én közgazdász vagyok, nem politikus. Minden reformnak van kockázata, de még az is lehet, hogy az új kormány mindent ugyanúgy tesz majd, ahogy mi elterveztük.