Hétpecsétes szex

Torremolinos 73 – Szex, hazugság, super8-as

Kelet-Európában a Szigorúan ellenőrzött vonatok óta tudjuk, hogy a pecsételés összefügg az erotikával, a spanyol Pablo Berger filmje azonban most arra is fényt derít, hogy a Franco-diktatúra idejében e két jelenség ötvözete nélkül nem lehetett magas művészetet csinálni.

Az elsőfilmes Berger – nyilatkozata szerint – olyan filmtörténetőrült, aki szereti a pornót és imádja a hetvenes éveket, értelemszerű tehát, hogy bemutatkozó munkája a fenti három összetevőt próbálja meg egy történetbe gyúrni. A legtöbb, hasonló motivációkkal rendelkező rendező műve elkészülte után rendszerint további hosszú évtizedekig mondhatja magát elsőfilmesnek, a vállalt gyakorlat ugyanis jóval nehezebb, mint gondolná: a filmtörténeti idézetek minden eredetiséget nélkülöző lopásként hathatnak, a nyíltszíni szex maximum a nimfomán jegyszedőket izgatja fel, a retro pedig mára az autó- és zsebkendőreklámok territóriumává vált. Berger szerencsére elkerüli a saját maga állította csapdákat, hiszen filmje cselekményéhez olyan kort választott, amely a szex- és művészfilmek szempontjából egyaránt meghatározó időszak volt. Történetünk hőse, Alfredo, házaló lexikonárus, aki a füzetsorozatok virágzásának korában elenyésző bevételt termel mind cégének, mind saját háztartásának. Felesége, Carmen, a hitvesi ágyban hűvösen fordul el a kéjvágyó, ám gyermeket anyagi okokból nem vállaló Alfredótól, s meddő kapcsolatukat végül egy kiadói továbbképzés menti meg az elhidegüléstől. A Montoya Kiadó minden hájjal megkent főnöke fejébe veszi ugyanis, hogy veszteségesen házaló beosztottjainak egyedül úgy veheti hasznát, ha bedolgoztatja őket a koppenhágai szerkesztésű „Audiovizuális Enciklopédia Az Emberi Szaporodásról” kiadvány készítésébe. A férfiak super8-as kamerakezelést, a feleségek sztriptízt tanulnak, mindezt persze a legnagyobb skandináv szakértőktől: Ingmar Bergman egykori asszisztensétől és annak bögyös-faros feleségétől.