Gyógyításra szoruló gyógyítók
2006. december 01. 00:00
Nem minden daganatos beteg számára ajánlott a pszichoterápia
A VIII. Pszichoonkológiai Világkongresszus fő témája az onkológia területén is egyre fontosabb multidiszciplináris csapatmunka volt. A résztvevők előadásaiból kitűnt: világszerte problémát jelent a szorongó, depressziós daganatos betegek lelki problémáinak diagnosztizálása és ellátása.
Az október közepén Velencében megrendezett Pszichoonkológiai Világkongresszuson nagy figyelmet kapott a kaliforniai Stanford Egyetem orvosa, David Spiegel előadása, amely az onkológiai betegek depressziójának felismerési és kezelési nehézségeivel foglalkozott. Kiindulópontként az a tény szolgált, hogy a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők 25–50 százaléka – jóval többen, mint az átlaglakosságban – depressziós és/vagy szorong. Kellő segítség hiányában ez majdnem biztosan megnehezíti az adott beteg alkalmazkodását, ami kedvezőtlenül hat az együttműködésére, s így gyógyulási esélyeire is.
Testi tünetek, lelki okok
Spiegel tapasztalatai szerint nem könnyű felismerni a daganatos betegek depressziójának jeleit, mert testi betegek esetében a vizsgálatok központjában a szomatikus eltérések és tünetek állnak – ezek akár a betegség, illetve a kezelések következményei is lehetnek. Ezért az onkológiai kivizsgálásban a pszichológiai differenciáldiagnosztika ugyancsak szükséges lehet. Az ekként megállapított depresszió és szorongás a pszichoterápia mellett olykor gyógyszeres kezelést is igényelne. Ám ez gyakran elmarad, mivel az onkológia területén kevés szakképzett klinikai pszichológus és pszichiáter dolgozik.
A rákos beteg szorongása és depressziója sok tényezővel magyarázható; például azzal, hogy a rák ma már nem halálos, hanem krónikus betegség – vagyis a beteg akár hosszú ideig életveszélyben érezheti magát, és az ezzel járó bizonytalansággal főleg a gyermekek, a serdülők és az éretlen személyiségű felnőttek nem képesek megküzdeni. A kezelések mellékhatásai, a testi/funkcióbeli elváltozások, valamint a személyes, szociális, és munkahelyi gondok szintén akut stressz-sorozatként hathatnak a megbetegedettekre. Ám a teljesség kedvéért egy másik előadás következtetését is figyelembe kell venni: a depresszió szempontjából kis kockázatú, pszichoterápiára nem motivált daganatos betegek számára „kötelező” pszichoszociális kezelés nemcsak felesleges, hanem olykor meg is bonthatja lelki egyensúlyukat.
Rejtett dimenziók
Mint azt Massimo Biondi, a római orvosi pszichológia képviselője előadásában kiemelte, a fokozott stresszel, érzelmi terhekkel küzdő betegekkel történő kommunikáció az egészségügyi személyzetből is hasonló központi idegrendszeri, hormonális, zsigeri és testi válaszokat hívhat elő – ez előbb vagy utóbb megbetegítő hatású lehet.
Ezt a lehetőséget igazolja az Országos Onkológiai Intézet munkatársai által végzett vizsgálat. A dr. Hegedűs Katalin szociológus vezette munkacsoport azt észlelte, hogy súlyos betegeket kezelő orvosok és ápolók érzelmileg, intellektuálisan és fizikailag gyakran fáradtak, kiégettek. Bőven akad közöttük, akiket diagnosztizálatlan és kezeletlen, stresszfüggő pszichiátriai pszichoszomatikus betegségek és pszichés zavarok gyötörnek. Ritkán fordulnak viszont orvoshoz és elégedetlenek az egészségügyi ellátással. A vizsgálat szerint nem az egyre több súlyos beteg gyógyítása, gondozása jelent fokozott stresszt az orvosoknak, szakaszszisztenseknek. Inkább a kórház vagy az osztály kedvezőtlen légköre, a merev munkaszervezés és a növekvő bürokrácia nehezíti meg mindennapjaikat. Ráadásul egyre pregnánsabbak a betegek elvárásai: mindenki jól képzett, empatikus, megfelelően kommunikáló, kreatív, hatékony orvost és ápolót szeretne.
Speciális edukáció
Ezen a helyzeten az onkopszichológiai ismeretekkel rendelkező szakemberek speciális edukáció és tréning széles körű alkalmazásával próbáltak segíteni. Eredménynek tekinthetjük azt is, hogy a nővérek, az asszisztensek, a gyógytornászok, az orvostanhallgatók, a pszichológusok és a leendő onkológus szakorvosok képzésébe, valamint a családorvosok továbbképzésébe végérvényesen bekerült az onkopszichológia elméletének és gyakorlatának oktatása. A képzési lehetőségekről az akkreditált tanfolyamokat áttekintve értesülhetünk, de néhány honlap (www.bencium.hu; vagy www. oncol.hu) is folyamatos tájékoztatást nyújt.
A VIII. Pszichoonkológiai Világkongresszus fő témája az onkológia területén is egyre fontosabb multidiszciplináris csapatmunka volt. A résztvevők előadásaiból kitűnt: világszerte problémát jelent a szorongó, depressziós daganatos betegek lelki problémáinak diagnosztizálása és ellátása.
Az október közepén Velencében megrendezett Pszichoonkológiai Világkongresszuson nagy figyelmet kapott a kaliforniai Stanford Egyetem orvosa, David Spiegel előadása, amely az onkológiai betegek depressziójának felismerési és kezelési nehézségeivel foglalkozott. Kiindulópontként az a tény szolgált, hogy a rosszindulatú daganatos betegségben szenvedők 25–50 százaléka – jóval többen, mint az átlaglakosságban – depressziós és/vagy szorong. Kellő segítség hiányában ez majdnem biztosan megnehezíti az adott beteg alkalmazkodását, ami kedvezőtlenül hat az együttműködésére, s így gyógyulási esélyeire is.
Testi tünetek, lelki okok
Spiegel tapasztalatai szerint nem könnyű felismerni a daganatos betegek depressziójának jeleit, mert testi betegek esetében a vizsgálatok központjában a szomatikus eltérések és tünetek állnak – ezek akár a betegség, illetve a kezelések következményei is lehetnek. Ezért az onkológiai kivizsgálásban a pszichológiai differenciáldiagnosztika ugyancsak szükséges lehet. Az ekként megállapított depresszió és szorongás a pszichoterápia mellett olykor gyógyszeres kezelést is igényelne. Ám ez gyakran elmarad, mivel az onkológia területén kevés szakképzett klinikai pszichológus és pszichiáter dolgozik.
A rákos beteg szorongása és depressziója sok tényezővel magyarázható; például azzal, hogy a rák ma már nem halálos, hanem krónikus betegség – vagyis a beteg akár hosszú ideig életveszélyben érezheti magát, és az ezzel járó bizonytalansággal főleg a gyermekek, a serdülők és az éretlen személyiségű felnőttek nem képesek megküzdeni. A kezelések mellékhatásai, a testi/funkcióbeli elváltozások, valamint a személyes, szociális, és munkahelyi gondok szintén akut stressz-sorozatként hathatnak a megbetegedettekre. Ám a teljesség kedvéért egy másik előadás következtetését is figyelembe kell venni: a depresszió szempontjából kis kockázatú, pszichoterápiára nem motivált daganatos betegek számára „kötelező” pszichoszociális kezelés nemcsak felesleges, hanem olykor meg is bonthatja lelki egyensúlyukat.
Rejtett dimenziók
Mint azt Massimo Biondi, a római orvosi pszichológia képviselője előadásában kiemelte, a fokozott stresszel, érzelmi terhekkel küzdő betegekkel történő kommunikáció az egészségügyi személyzetből is hasonló központi idegrendszeri, hormonális, zsigeri és testi válaszokat hívhat elő – ez előbb vagy utóbb megbetegítő hatású lehet.
Ezt a lehetőséget igazolja az Országos Onkológiai Intézet munkatársai által végzett vizsgálat. A dr. Hegedűs Katalin szociológus vezette munkacsoport azt észlelte, hogy súlyos betegeket kezelő orvosok és ápolók érzelmileg, intellektuálisan és fizikailag gyakran fáradtak, kiégettek. Bőven akad közöttük, akiket diagnosztizálatlan és kezeletlen, stresszfüggő pszichiátriai pszichoszomatikus betegségek és pszichés zavarok gyötörnek. Ritkán fordulnak viszont orvoshoz és elégedetlenek az egészségügyi ellátással. A vizsgálat szerint nem az egyre több súlyos beteg gyógyítása, gondozása jelent fokozott stresszt az orvosoknak, szakaszszisztenseknek. Inkább a kórház vagy az osztály kedvezőtlen légköre, a merev munkaszervezés és a növekvő bürokrácia nehezíti meg mindennapjaikat. Ráadásul egyre pregnánsabbak a betegek elvárásai: mindenki jól képzett, empatikus, megfelelően kommunikáló, kreatív, hatékony orvost és ápolót szeretne.
Speciális edukáció
Ezen a helyzeten az onkopszichológiai ismeretekkel rendelkező szakemberek speciális edukáció és tréning széles körű alkalmazásával próbáltak segíteni. Eredménynek tekinthetjük azt is, hogy a nővérek, az asszisztensek, a gyógytornászok, az orvostanhallgatók, a pszichológusok és a leendő onkológus szakorvosok képzésébe, valamint a családorvosok továbbképzésébe végérvényesen bekerült az onkopszichológia elméletének és gyakorlatának oktatása. A képzési lehetőségekről az akkreditált tanfolyamokat áttekintve értesülhetünk, de néhány honlap (www.bencium.hu; vagy www. oncol.hu) is folyamatos tájékoztatást nyújt.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!
