Friss tinta! Mai gyerekversek

3-tól 99 éves korig

Köztudott, hogy a modern magyar gyerekverset Weöres Sándor teremtette meg. Noha esze ágában sem volt. Amikor ugyanis a harmincas évek végén belefogott a Rongyszőnyeg ciklusba, vagy később, már 1950-ben a Magyar etűdök című sorozatba, nem gyerekverseket, hanem verseket akart írni. (Neki magának gyermeke nem volt, és több interjúja tanúsítja, hogy kimondottan idegesítették a kisdedek.) És ha lebegett szeme előtt bármiféle példa, az legkivált Bartók Mikrokozmosz sorozata volt. Weöres számára művészi problémát jelentett a „gyerekvers”: hogyan lehet a lehető legegyszerűbb eszközökkel, minél rövidebb terjedelemben teljes érvényű műveket teremteni. Mint Bartóknak, a kísérlet neki is sikerült, rövid darabjai pillanatok alatt a legnépszerűbb magyar versek közé emelkedtek.  Egyszóval Weöres lett a magyar gyermekvers alapító atyja, és ennek az ötvenes években már politikai okai is voltak. Mivel „rendes” műveket egy idő után nem publikálhatott, a gyerekversben talált menedéket. És ekkor már nem egyedül. A polgáriként megbélyegezett költők és írók egész sora (például Mándy Iván, Mészöly Miklós, Kormos István, Nemes Nagy Ágnes, de még Pilinszky is) lelt menedéket a gyermekirodalomban, és ennek köszönhetjük többek közt a Csutak-regényeket, Kormos halhatatlan alteregóját, Vackort, vagy Nemes Nagy Ágnes Bors nénijét. És mivel a gyerekkönyv nem élhet meg illusztrációk nélkül, a ragyogó írócsapathoz nagyszerű grafikusok társultak: Bálint Endre, Réber László, Reich Károly, Szecskó Tamás, Würtz Ádám, hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük.