Elveszett bitek nyomában

Aki állt már kétségbeesetten, többheti munkájának búcsút intve az elromlott számítógép fölött, vagy próbált pótolhatatlan adatokat kibányászni egy megsérült floppyról, annak bizonyára nem kell magyarázni az adatmentésben rejlő üzleti lehetőségeket. A komoly felkészültséget és infrastruktúrát igénylő segítségnyújtásra azonban csak kevesek képesek.

A nemzetközi és a magyarországi adatmentési piac is milliárdos nagyságrendű, csak éppen az előbbit dollárban, az utóbbit forintban mérik. Más jelentős különbség viszont nincs: ugyanazok a problémák és jórészt a megoldások is, és az évi 10–20 százalék közötti növekedés is általánosnak mondható. A tempó nem is túl gyors, ha az adatmennyiség folyamatos bővülésére gondolunk, ahhoz azonban éppen megfelelő, hogy megéljenek belőle az üzletág szereplői. Évről évre nő az adathordozók száma és választéka, közben nem javul az eszközök minősége. Tény továbbá, hogy az adatvédelem felértékelődése, a mentési megoldások terjedése, a számítógépes kultúra lassú fejlődése mérséklőleg hat az adatvesztésekre. Maguk a szereplők a piac méreteihez képest nincsenek túlságosan sokan: világszerte 3–4 nagyvállalat osztozik a torta legalább háromnegyedén, és számtalan kis cégnek jut a maradék, egyenként többnyire elhanyagolható részesedéssel. A felállás magyar szempontból azért érdekes, mert a nagyok egyike, a 80-as évek óta működő Kürt Rt. hazai cég, mára pedig leányvállalatai vannak Németországban és a tengerentúlon is. A Kürt mellett az amerikai Ontrack és a norvég Ibas tartozik az igazán jelentősek közé (korábban volt még egy angol versenytárs is, ám azt néhány éve az Ibas bekebelezte). Fabiányi Gábor, a Kürt szakértője szerint egy-egy adatmentési részterületen mások is tevékenykednek, komplex, az összes adathordozóra és hibatípusra kiterjedő megoldást azonban rajtuk kívül kevesen kínálnak. Kicsi – sokszor „önkéntes” – adatmentőből persze rengeteg van, ám paradox módon gyakran ők is a nagyok keze alá dolgoznak, igaz, többnyire akaratlanul.