Egy lehetséges megoldás

Szerencsésnek érzi magát, mert eddig megengedhette magának azt a „luxust”, hogy mindig, minden körülmények között következetesen képviselje azt, amiben hisz. Székely Tamással, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójával a köztársasági elnök által visszaküldött törvényről és a pénztár változó szerepéről beszélgettünk.

  Az ön személye nem kelt indulatokat sem bal-, sem jobboldalon. Mindegy, miről beszél, hiteles szakértőként jelenik meg a sajtóban. Mi a titka?
– Nekem általában konkrét elképzeléseim vannak, érvekkel meggyőzhető vagyok, de mással nem. Igyekszem a véleményemet úgy kialakítani, hogy megfelelő információt gyujtök, majd végiggondolom az adott problémát. Ennek alapján akár megalapozott is lehet a véleményem. Ezt követően bárkivel is beszélek, ezt hangoztatom. Előfordult, és ma is megesik, hogy eltérő álláspontot képviselek a főnökeimmel szemben, de szerencsére mindig megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy elmondhattam a véleményemet és kiállhattam mellette.
 
  Ennek ellenére ön nyugodt szívvel hajtja végre a kormánykoalíció döntését? Megalapozottnak és bizonyítottnak véli a biztosítási rendszer átalakítását elindító folyamatokat? Hisz a sikerében?
– Hiszek benne, mert különben nem lennék itt. Ha végignézzük az egészségügy finanszírozására fenntartott rendszereket világszerte, sokszínuséget látunk. Ez bizonyítja azt is, hogy nem létezik egyfajta jó megoldás az ellátórendszer kihívásaira. A jelenlegi reform egy a lehetséges megoldások közül. Az egészségügy mai helyzetében a változás elodázhatatlan volt, most mertünk egy nagyot lépni és elmozdultunk a többpénztáras rendszer irányába.

  Csak kérdés, a befektetők lesznek- e olyan bátrak, hogy merik vállalni a kormányváltás kockázatát. A Fidesz jogászai már vizsgálják, milyen kiskapukat rejt a törvény, hogyan táncolhatnának ki belőle, vagy milyen eszközzel idézhetnének elő olyan szituációt, amely önkéntes távozásra készteti a kisebbségi tulajdonosokat!
– Mindenre van mód, bármit meg lehet tenni, csak annak ára van. Gondoljunk csak a Budapest Airport privatizációjára, amely 200 milliárd adóforintba került. De talán nem innen kellene megközelíteni a kérdést. Ha kiderül erről a rendszerről, hogy jó és muködik, csak pártpolitikai okokból nem kellene hozzányúlni.

  Mennyi idő kell ehhez?
– Néhány év biztos. De az nagyon rövid időn, egy-két éven belül mindenképpen világossá válik, hogy a biztosítottak és a szolgáltatók számára az új rendszer nem lesz rosszabb, sőt, ők fogják leginkább megtapasztalni a reform hozta pozitív változásokat (a színvonalasabb szolgáltatást, a kiegyensúlyozottabb gazdálkodást).

  Ez elég idealisztikus elképzelés.
– Lehet, de tény, ha nem muködik, mindenképpen meg kell változtatni. Sokan nyilatkoznak a biztosítás reformjáról, erős indulatokat vált ki, hisz most szakítunk egy régi, megszokott rendszerrel. Ennek lesznek nyertesei, de vitathatatlan, hogy vesztesei is. Az átalakítás célja, hogy a betegek mindenképpen haszonélvezői legyenek. Erre az egyik biztosíték az, hogy ebben a törvényben az ellátási csomag tartalma megegyezik a jelenlegivelimages/

  Ma. De egy kormányváltás esetén a politikusok olyan nagy értéku beavatkozásokat is beilleszthetnek ebbe a csomagba, amely a kisebbségi tulajdonost ellehetetleníti. A jövedelmezőségét, hasznát, érdekeltségét veszítheti.
– Remélem és hiszem, hogy a felelős kormány nem indulatok, hanem szakmai szempontok alapján mérlegel majd.

  De a rendszer indulása és a következő országgyulési választások közötti idő nem elegendő a pozitív változások kommunikálására. Márpedig az első évek nem feltétlen csak a sikerekről szólnak. Ön mondta: lesznek vesztesek.
– Mint tudjuk, bármiről ki lehet mutatni az ellenkezőjét is. Személy szerint én például nagyon tartottam a kötelező jogviszony-ellenőrzés januári kiterjesztésétől. Az idei évtől már valamennyi OEPszerződött szolgáltató köteles ellenőrizni a betegek jogosultságát. Most, amikor beszélgetünk, január 9-én, örömmel nyugtázom, hogy nem bolydult fel az ország emiatt. Holott ennek esélye volt, mert még mindig 400 ezer személyről nem tudjuk, milyen jogviszony alapján jogosult az ellátásokra, illetve jogosult-e egyáltalán. Januártól egyszerűbbé vált a rendszer, mivel az ügyfelek már közvetlenül a megyei pénztáraknál igazolhatják jogosultságukat. Az első héten 6900-an jöttek úgynevezett okirati bizonyításra, voltak, akik esetében a jelentési rendszerben akadt el az adat, de több százan elismerték: valóban nincs biztosítási jogviszonyuk.

  A szocialista képviselők módosításai által jelentősen átalakult törvénnyel – kritikát megfogalmazó elemzők szerint – az egyik legalapvetőbb probléma, hogy a regionális, megyei monopóliumok miatt alig alakul majd ki verseny a pénztárak között.
– A szolgáltatók problémája az, hogy építészeti adottságaik, valamint számos egyéb, a fenntartó, az intézmény menedzsmentje és a betegek oldaláról fennálló beidegződés miatt nagyon kicsi a mozgásterük. Az eddigi lépések fontosak voltak, de tény: ma 30 kilométerenként van egy kórház – ez pedig sok. Mindig azt a kérdést kell feltenni az adott térségben élőknek: mit szeretnének jobban? Körülbelül 30 kilométerrel többet utazni és jól felszerelt, magas szakmai színvonalon muködő kórházban gyógyulni, vagy a helyi és nem feltétlen a leghatékonyabb terápiát alkalmazó intézményben, szegényes körülmények között lábadozni? A válasz előre tudható.

  A kormány sikerként könyveli el, hogy pozitív mérleggel zárta a 2007-es esztendőt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Pedig a jogszabályok korlátozó volta miatt egyre több az ellátatlan beteg, ergo: ez a pénz valójában hiányzik a betegellátásból. Ön szerint a siker valós vagy politikai kényszer szülte szükség?
– Ebben az esztendőben – a tavalyi évhez képest – 53 milliárd forinttal nagyobb összeget szán a költségvetés az egészségügyi ellátórendszer kiadásaira. A változásokat, az arányokat nehéz nyomon követni, hisz a költségvetés struktúrája változott. De az biztos, hogy az elmúlt években is racionálisabban használhattuk volna fel a forrásainkat, ha a strukturális átalakítások már korábban elkezdődnek. A 2007. évi költségvetéshez képest jelentkező többletforrások is bizonyítják, hogy nem spórolásról van szó, hanem a rendelkezésre álló összeg racionálisabb elosztását, gazdaságosabb felhasználását szeretnénk elérni.

  A kassza mérlegét leginkább a gyógyszertámogatásra fordított keret túllépése billentette negatív irányba. Mi az, ami biztosan tudható a gyógyszer-gazdaságossági törvény hatálybalépése óta?
– Komolyabb elemzést igényelne, hogy megalapozott következtetést vonjunk le a folyamatról. Amit biztosan állíthatunk, hogy a 2006-os esztendőhöz képest dobozszám szerint kevesebb gyógyszer fogyott, de a terápiás napok száma ennél kisebb arányban csökkent. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztás kicsit eltolódott a nagyobb kiszerelésu gyógyszerek irányába. A háromszáz forintos receptdíj és az új közgyógyellátási rendszer is hozzájárult a forgalomcsökkenéshez. A kassza szempontjából lényegtelen, de úgy tunik, hogy a generikus készítmények aránya is növekedett: az eddigi 40-ről 45 százalékra. Csak megjegyezném, a szegény Németországban tíz kiváltott készítményből hat generikum.

  Ezek szerint hat az orvosokra az, hogy folyamatosan szembesítik őket a gyógyszerfelírási szokásaikkal?
– Van, akiket érdekel, de mivel nem megy élesben a rendszer, egyelőre a többség nem foglalkozik ezzel. A jogviszony-ellenőrzés jó példa a jogszabály hozta kényszerre. A járó- és fekvőbeteg-ellátásban tavaly áprilistól kellett ellenőrizni a jogviszonyt, az ellenőrzést elmulasztók szankcionálása a tervek szerint decemberben kezdődött volna. Ennek megfelelően az intézmények zöme csak novemberben kezdte el vizsgálni a betegek adatait, amikor kiderült, hogy a szankcionálás csak januártól kezdődik, a jogviszonyellenőrzések száma rögtön lecsökkent. Majd ha közeledünk a nem költséghatékony gyógyszerfelírás szankcionálásához, várhatóan az orvosok is jobban odafigyelnek a gyógyszerfelírásokra. A jelenleg hatályos jogszabály szerint április elsejével indulunk, a januártól felírt gyógyszereket ellenőrizzük majd.

  Miként változik majd az OEP jövőbeni szerepe idén az átalakulás évében és a piacnyitást követően?
– Az első és talán legfontosabb változás az, hogy jövőre (2009 április elsejétől) a szolgáltatókkal már közvetlenül a pénztárak kötnek finanszírozási szerződést. A pénzbeli ellátások is elkerülnek tőlünk. A többi feladatkörünk lényegében megmarad: többek között a jogviszony-ellenőrzés, a TAJ adatbázis kezelése, a gyógyszer-, a segédeszköz- és gyógyfürdőellátás finanszírozása és ellenőrzése. Új lehetőség, hogy jogszabály-kezdeményezőként is felléphetünk. A fejkvótaalapú finanszírozás is új feladat elé állít minket, a kezdetekben a pénztárak folyószámláit is mi vezetjük, illetve erre utaljuk a muködési költségvetésüket, és minden hónapban meghatározzuk fejkvótabevételüket és könyveljük kiadásaikat. Ugyancsak mi kezeljük majd az országos kockázati alapot. Sok feladat vár ránk idén és jövőre is.