Döntse hátra, forgassa meg!

A benignus pozicionális szédülés és gyógyítása

A szédülés leggyakrabban előforduló és legegyszerűbben kezelhető oka a jóindulatú, paroxizmális pozicionális szédülés. Sokszor mégsem ismerjük fel, és agyi képalkotó vizsgálatokra, kalorimetriára vagy audiometriára utaljuk a beteget, holott ezek ilyenkor nem segítik a diagnózis megállapítását.

A benignus paroxizmális pozicionális szédülés (BPPSz) panaszait a kanalolithiasis-elmélet szerint a belső fül ívjáratainak endolymphájában szabadon mozgó részecskék okozzák. A diagnózis a jellegzetes pozicionális nystagmus alapján állítható fel (1. ábra).

Német kutatók retrospektív tanulmány keretében vizsgálták BPPSz-ben szenvedő 71 beteg ellátását, akik közül a legtöbben már megjártak egy kisebbfajta Canossát, mire a berlini szakemberekhez kerültek. Tüneteik miatt korábban átlagosan három különböző szakorvosnál fordultak meg. Az általuk felkeresett neurológusok 31 százaléka, a fül-orr-gégészek 16 százaléka, a belgyógyászoknak és a családorvosoknak pedig csupán 2 százaléka végezte el a diagnosztikus értékű Dix–Hallpike-manővert.