Domingo és a verismo

Azt, hogy Domingo egyike a legkiválóbb operaénekes-színészeknek, mindenekelőtt a realista fogantatású művekben, e kategórián belül is az úgynevezett verista alkotásokban lehet tetten érni. E vonulat két markáns darabja Mascagni Parasztbecsülete és Leoncavallo Bajazzókja, amelyeket általában egy estén adnak elő, és együtt láthatók azon a dvd-n is, amely Franco Zeffirelli rendezését rögzíti. 1982-ben forgatott operafilmről van szó, noha – mint rendesen – színházi előadás előzte meg. A Parasztbecsület Turidduját éneklő Domingo már akkor sem gyerkőc, de a szangvinikus szicíliait vajmi ritkán láthatjuk olyan ifjúnak, amilyennek meg van írva. Kétségtelen, hogy attól az érett korba lépő férfitól, aki kamasz módjára, elvarázsoltan vergődik Lola bűvkörében, s akit Domingo játszik, nem könynyű elképzelni, hogy helyi szokás szerint a férj (Alfio) fülébe harap. De ez csak az opera végén történik, addig pedig egy következményekkel nem számoló, olvatag szerelmes árnyalatos portréját kapjuk. A Bajazzók Caniójaként Domingo már „őszbe csavarított”, sokat megélt féltékeny férj, akire az intellektuális ripacs sorsa is ráméretett. Ezt eljátszani neki gyerekjáték.