hirdetés
2024. május. 04., szombat - Mónika, Flórián.
hirdetés

 

Tudomány

Biológiai óránk gyorsabban ketyeg, mint gondolnánk

A gyermekvállalás manapság egyre hátrébb szorul a nők fontossági sorrendjében, miközben fogalmuk sincs arról, hogy a karrierépítésre áldozott minden évért keményen megfizetnek a sikeres fogamzás esélyének rohamos csökkenésével – állítja a meddőségi kezelések szakértője.
Egyre idősebb korban válnak a nők anyává – az iparilag fejlett országokban szinte mindenhol megfigyelhető jelenségről van szó. Az európai átlag 27 év körül van, de Svédországban két évvel több az először szülő nők átlagéletkora. Írországban a nők egynegyede 35 éves kora után hozza világra első gyermekét, míg e korosztály például Hollandiában és Németországban is 20 százalék feletti arányban található meg az első szülők között. A kevés kivétel egyike az Egyesült Államok, ahol az első gyermeküket szülő nők átlagéletkora az 1970-es 21,4 évről 2006-ra viszonylag csekély mértékben, csupán 25 évre emelkedett. A szakértők azonban itt is arra figyelmeztetnek, hogy a statisztikai adatokat jelentősen torzítja a tizenéves korban létrejött – és az esetek túlnyomó többségében nem tervezett – terhességek számának rohamos emelkedése. Máris nyilvánvalónak látszik, hogy amennyiben sikerülne megfelelő felvilágosítással és megelőzéssel visszaszorítani a tinédzserkori terhességek arányát, úgy az Egyesült Államok már az első gyermeküket szülő nők átlagéletkora tekintetében sem „lógna ki” az iparilag fejlett országok sorából.

Úgy tűnik, hogy a karrier építése és a holtbiztos anyagi háttér megteremtése egyre inkább abszolút prioritást élvez a családalapítással szemben, melynek nyomán az utóbbi években óriási népszerűségre tettek szert a meddőségi centrumok. A meddőségi kezelések egyik szakértője, Bill Ledger professzor, a
The Guardian című brit lap egyik cikkében arra figyelmezteti a mindennapi pörgésből kiszakadni képtelen nőket, hogy biológiai órájuk sokkal gyorsabban ketyeg, mint azt gondolnák. Miközben egy 37 éves nő nyugodt szívvel halogatja a döntést abban a hamis tudatban, hogy egészséges életmód és rendszeres testmozgás mellett akár további éveket várhat a szüléssel, nem is gondol arra, hogy 35 éves korban máris fele akkora az esélye a sikeres fogamzásra, mint húszas évei legelején. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy míg a 20–24 éves korú nők 86 százaléka esik teherbe egyéves próbálkozás után, addig ennek aránya 35 éves korban már csak alig több mint 50 százalék, negyvenéves kor felett mindössze 36 százalék, ami a 45. születésnap után a már igen csekély valószínűséget jelző 5 százalékra csökken.

Bill Ledger részben ezzel magyarázza a meddőségi központok minden eddiginél nagyobb forgalmát, ahol aztán a családalapítást évekig halogató párok hatalmas összegeket áldoznak arra, hogy nekik is megadasson az, amit korábban ingyen is megkaphattak volna a természettől. Az Egyesült Királyságban évente 12 500 újszülött jön a világra mesterséges megtermékenyítés eredményeként, melynek egy-egy kezelési ciklusa 4-5 millió forintnak megfelelő összegbe kerül. A karrierépítésre áldozott évek, majd a kezelés sikerére várakozva eltöltött idő aztán óhatatlanul oda vezet, hogy a nők egyre idősebb korban válnak először anyává.

Ez egyelőre többnyire annyit jelent, hogy megnőtt a 40 éves koruk után gyermeket vállaló nők aránya, de a jelenség nem mentes a túlkapásoktól sem. A brit lapok például a közelmúltban számoltak be annak a 72 éves angol nőnek az esetéről, akiben a tudományos sikerekkel eltöltött hosszú évek után csak évekkel az ötvenedik születésnapja után ébredt fel a gyermek utáni vágy. Azóta csaknem 10 millió forintnyi összeget fizetett ki sikertelen meddőségi kezelésekért az Egyesült Államokban és Olaszországban, de továbbra is töretlenül próbálkozik, és azt ígéri, addig nem is adja fel, míg a kezében nem tarthatja gyermekét. A meddőségi kezelésekre érvényes életkori megszorítások egyre inkább beszűkítik a szóba jövő klinikák körét, ezért most az e tekintetben köztudottan engedékeny Indiát vette célba. A születendő gyermek jövőjét firtató kérdéseket rendre azzal söpri félre, hogy nemcsak idős anyák halnak meg, hanem fiatalok is, amire a nemrégiben méhnyakrákban fiatalon meghalt valóság-show-szereplő, Jade Goody példáját hozza fel. Az idős anyajelölt tartós kapcsolatban soha nem élt, ezért csak barátaira számíthat – és számít is – abban az esetben, ha ő maga nem tudja majd felnevelni gyerekét. Ez utóbbi forgatókönyv korántsem valószínűtlen, hiszen a közelmúltban került ismét a lapok címoldalára Carmen Bousada története is, aki 69 éves korában, három évvel mesterséges megtermékenyítés útján fogant ikerfiai születése után rákban elhunyt.

De az extrém példák világából térjünk most vissza az átlagos anyákhoz. Számukra Bill Ledger azt javasolja, hogy már idejekorán győződjenek meg arról, hogy semmi nem áll az évekkel későbbre tervezett gyermekvállalás útjába. Véleménye szerint a manapság alkalmazott egyszerű hormonmeghatározás nem alkalmas erre, mert akkor is jó eredmény születhet, amikor valójában nincs minden rendben, ami hamis biztonságérzetet nyújt. Ehelyett egy kombinált kivizsgálást javasol, melynek során vérvizsgálattal és ultrahangvizsgálattal is meggyőződnek arról, hogy akár néhány éves további halogatás sem csökkenti a fogamzási esélyeket elfogadhatatlanul alacsony szintre.

Dr. Simonfalvi Ildikó

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés

Könyveink