hirdetés
2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.
hirdetés

Az a jó, ha sokan vannak a várólistán

Az időnként joggal kritizálható hazai egészségügyi rendszerben rendkívül jó eredményekkel működik a transzplantációs donorkoordináció, amelyet immár tíz éve a Szervkoordinációs Iroda működtet az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) égisze alatt. Az évforduló alkalmából tartott konferencián az is elhangzott, hogy finanszírozás hiányában nem marad el transzplantáció.

Egyre többen kapnak Magyarországon új szervet, a szervkoordináció jól működik, ami nem minden országban jellemző – mondta Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár a konferencia nyitóbeszédében, hozzátéve, a társadalomnak is tisztában kell lennie a szervadományozás jelentőségével, hiszen ezzel tovább növelhető a transzplantációk száma.

Az iroda vezeti a központi várólistát, támogatja a donorcentrumok és bizottságok működését, és részt vesz a lakosság edukációjában is – sorolta az OVSZ főigazgató-helyettese, dr. Nagy Sándor. Beszélt arról is, hogy szinte valamennyi dolgozójuk közvetetten vagy közvetlenül érintett a transzplantációkban, példaként említette, hogy az OVSZ biztosítja az átültetésekhez szükséges vérkészítményeket, hiszen egy donorból egyszerre akár hat szerv is eltávolítható, ami jelentős vérigénnyel járhat. A szervek földi szállítása ugyanúgy az OVSZ feladata, ahogyan az Eurotransplant legnagyobb HLA-laboratóriumának működtetése. Ennek jövőben várható kapacitásbővítését a tüdőtranszplantáció hazai bevezetése indokolja, ugyanis 2015 óta lényegesen több vizsgálatot kell végezniük.

Tíz éven át a tetszhalál állapotában volt a magyarországi transzplantáció, miután 1962-ben dr. Németh András Szegeden, Petri Gábor professzor klinikáján elvégezte az első hazai veseátütetést – villantotta fel a szervátültetés magyar vonatkozásait prof. dr. Perner Ferenc, és visszaemlékezett arra, amikor központi koordináció híján minden szervezési feladatot a sebészek láttak el. Ma már az OVSZ Szervkoordinációs Irodája szolgáltatóként segíti a donorjelentő kórházakat  abban, hogy minél több átültethető szervet távolíthassanak el, amelyeket négy város hét centrumában használnak fel az orvosok – erről már Mihály Sándor, az iroda vezetője szólt, kiemelve, hogy egyetlen donáció közel száz ember munkájának összehangolását kívánja.

A többszintű koordinációs rendszer 94 donorkórházzal volt kapcsolatban az elmúlt tíz évben, csak tavaly 240 donorjelentés futott be a központba, és 180 donáció valósulhatott meg. 1590 elhunyt donor háromnegyedének több szervét – legalább kettőt, vagy többet – is használták, 3016 vesét, 533 májat, 374 szívet, 91 hasnyálmirigyet és 18 tüdőt ültettek át, összesen 4006 szervtranszplantáció történt, 369 esetben élő donorból ültettek át vesét, egy esetben pedig májat – sorolta egy évtized adatait az irodavezető. A hozzáférést a központi várólista határozza meg, ám ahogyan az új betegek, úgy az átültetések száma is évről-évre növekszik, így a várakozási időben nem történt változás. A transzplantációs várólisták működtetése szintén az iroda feladata, a regionális transzplantációs bizottságok közreműködésével.

Elvesztegetett donorok, elvesztegetett életek

A potenciális szervdonorok felismerése, a szervadományozás és átültetés feltételeinek megteremtése az intenzív osztályok feladata. A donorok 60 százaléka nagyér katasztrófa következtében hal meg, csupán harminc százalék a traumás esetek aránya – összegezte prof. dr. Fülesdi Béla, a Debreceni Egyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszékének vezetője. A donorfelismerés gátjai közé sorolta az intenzív osztályokon jellemző túlterheltség mellett az agyhalál megállapítása körüli szakmai bizonytalanságot, így különösen nagy hangsúlyt kell helyezni erre a képzésben. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy az Eurotransplanthoz való csatlakozásunkkor megnyitották az agyhalál diagnózisára vonatkozó paragrafusokat, a szabályok módosítása a kollégák jogi és szakmai biztonságát egyaránt növelték. Időnként nehézkes a kommunikáció a hozzátartozókkal, és a donáció társadalmi elfogadottságát is növelni kellene ahhoz, hogy mind több transzplantáció valósulhasson meg.

A műszeres háttér fejlődése jelentősen rövidítette a donorkondicionálást, és növeli a multiorganikus donáció lehetőségét, azonban az országban még tapasztalhatóak régiós különbségek a donorok felismerésben. A kiaknázatlan lehetőségek feltérképezésén, az aktivitás javításán folyamatosan dolgozik az intenzív terápiás szakma – jelentette ki a professzor, hangsúlyozva, hogy az intenzív osztályok az elhunytat ajánlják fel donornak, majd a szakmák döntenek arról, hogy mely szervek használhatók.

Szervről szervre

A vesetranszplantáció műtéti technikája jól kidolgozott, az élődonoros átültetések minimálinvazív, kézisegédletű laparoszkópos módszerrel is végezhetők – számolt be dr. Szederkényi Edit, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Orvostudományi Centrum Sebészeti Klinika Transzplantációs osztályának adjunktusa. Bár az utóbbi tíz évben nem jelentek meg új immunszupresszánsok, azonban a meglévő szerek széles palettán kombinálhatóak, csökkentve a kilökődési arányt. Standard protokoll alakult ki, az immunológiai háttér segít a megfelelő kombináció kiválasztásában, a jól megválasztott gyógyszeres terápia egyre hosszabb grafttúléléshez vezet. Az egyénre szabott terápiákban és így a beültetett vese hosszú távú megtartásában támogatást nyújt az OVSZ akkreditált HLA-laboratóriuma, valamint és a patológiai háttér fejlődése.

A kollégák egyre inkább elérhető terápiaként tekintenek az átültetésre a végállapotú májelégtelen betegek kezelésében. Erről már dr. Máthé Zoltán, a Semmelweis Egyetem (SE) Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának igazgatója beszélt, pozitívumként említve, hogy egyre több beteg kerül fel a transzplantációs várólistára, ennek következtében a halálozás is jelentősen csökkent a betegek körében. Az utóbbi évek vívmánya, hogy immár a műtétek 48-50 százalékát vér nélkül végzik, míg korábban 10-15 egység transzfúziót használtak el a 4-6 órás operációk alatt. A májtranszplantált betegek egyéves túlélési aránya 90 százalék körüli – említette meg a sebész.

A szervtranszplantációk közül a szimultán hasnyálmirigy átültetés a legkevesebb, ennek oka hogy kevés a fiatal, nem túlsúlyos, nem alkoholizáló donor – magyarázta dr. Kalmár Nagy Károly, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Sebészeti Klinikájának osztályvezető főorvosa. Hasonló a donorszám az Eurotransplantban is, az átültetések száma azokban az országokban magasabb, ahol engedélyezik a szervkivételt álló szívű donorból is. Ezt azonban a hazai jogszabályok egyelőre nem teszik lehetővé. A betegek számára reményt jelenthetnek a szofisztikált inzulinpumpák, amelyek fejlesztésével van remény a hasnyálmirigy-transzplantáció kiváltására.

A tartós és a mobil keringéstámogató eszközök, valamint az Eurotransplanthoz való csatlakozásunk is hozzájárult ahhoz, hogy az SE Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján 51 szívátültetést végezhettek tavaly, és ezzel a világ tíz legnagyobb transzplantációs centruma közé kerülhettek – mondta dr. Becker Dávid, a klinika Kardiológiai Központjának igazgatóhelyettese. Miközben hangsúlyozta, hogy az optimális számú transzplantációhoz kellő számú betegnek kell lennie a várólistán, hozzátette azt is, hogy jelentősen nőtt a nagyon sürgős és sürgős szívtranszplantációk száma, a szükséges szervek mintegy húsz százaléka érkezik az Eurotransplanton keresztül. A szívátültetett betegek fele húsz év elteltével is él.

Valamennyi gyermek szerepel a várólistán, akinek új szívre van szüksége – folytatta a beszámolók sorát dr. Ablonczy László, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet főorvosa. Az elmúlt tíz évben 41 gyermeknél végeztek szívátültetést, közülük 33 volt 18 éven aluli, az ötéves túlélés 85 százalékos, és nincs hat hónapon belüli mortalitás. Csatlakozásunk az Eurotransplanthoz itt is döntő változásokat hozott: hosszú távú keringéstámogató eszközt 2013-ban ültettek be utoljára. A szakember kiemelte: míg korábban a gyermekdonációban is tapasztalták a szülők bizonytalanságát a szervadományozásban, 2007 óta szinte 100 százalékos a támogató magatartás.

A tüdőátültetés életmentő transzplantáció, húsz év alatt 81 beteg volt, akinek a Bécsben elvégzett műtét jelentette az utolsó lehetőséget az életben maradásra – mondta dr. Lang György, az SE Mellkassebészeti Klinikájának igazgatója, és felidézte, hogy uniós csatlakozásunkig rengeteg adminisztratív feladattal kísért beavatkozásnak számított a tüdőátültetés, hiszen a szerveket többek között vámkezelni is kellett. Az első hazai tüdő-transzplantációt 2015 decemberében végezték az Országos Onkológiai Intézet bázisán kialakított klinikán, a beavatkozást máig 24 újabb átültetés követte, ebből hat komplikáltabb operációt Bécsben végeztek el.

Ennyibe kerül

A transzplantációkat finanszírozás szempontjából a nagyértékű, országosan nem elterjedt beavatakozások közés sorolja a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK). Egy vese átültetésére 4,2 millió forintot, májtranszplantációra 12 milliót fizet a pénztár. Az új szívet kapó páciens műtéte 13 millió forintba kerül, hasnyálmirigy esetében 9,2 millió forint a finanszírozás. A legtöbbe, 20 millió forintba a tüdőátültetés kerül. Mindehhez Mihály Sándor azt is hozzátette, hogy pénz hiányában nem marad el egyetlen szervátültetés sem.

Tarcza Orsolya
a szerző cikkei

(forrás: MedicalOnline)
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés