hirdetés
2022. május. 20., péntek - Bernát, Felícia.
hirdetés

Aknamezőn toporognak a magánbiztosítók

Minél közelebb kerülünk a következő választások időpontjához, annál biztosabb, hogy halasztást szenved az üzleti biztosítók markáns megjelenése az egészségügyi szolgáltatások piacán. A politikusok ugyanis nem mennek fejjel a falnak. A közös gondolkodás azonban változatlanul zajlik, hol a színfalak mögött, hol előttük, mint legutóbb a Magyar Biztosítók Szövetségének konferenciáján, ahol egyes, a témában érintett társaságok vezetői cseréltek eszmét arról, milyen módon és mértékben vehetik ki részüket a lakosság egészségügyi ellátásából.

Egyelőre jóindulatú egyéni képviselői módosító indítványokat látni, azt viszont nem, hogy mögöttük milyen politikai koncepció áll. Márpedig az előbbiekre hosszú távú üzletpolitikát nem lehet építeni, vélte a Groupama Garancia Biztosító nem életbiztosítási ügyvezető igazgatója. Ha látnánk a konkrét politikai elképzelést, tette hozzá Máhig Attila, akkor a biztosítók tudnának mihez igazodni. Ilyen viszont jelenleg nincs a látóhatáron. Annyi tudható, hogy az egészségbiztosítási alapba több pénz nem kerül, miközben a technológia fejlődik, egyre drágábbak a kutatások, a gyógyszerek, egyre drágább lesz az egészség, így az egész ellátórendszer arra kényszerül, hogy nagyobb súlyt helyezzen a magánforrásokra.

Az egészségügy problémája ma már nyílt titok, mindenki látja, akinek van szeme, s ez a közös felismerés adhat alapot a társadalmi szintű változásra, vélte Kozek András, az Allianz Hungária Biztosító Zrt. vezérigazgató helyettese. A kérdés az, milyen választ ad Magyarország erre a kihívásra. Mondhatja, hogy megnyitja az állami intézményrendszert a magasabb jövedelműek közvetlen vásárlásai előtt, de erre – az osztrák megoldással szemben – nálunk kicsi az esély. Részben, mert az állami kórházaktól nagyon nehezen lehet szolgáltatást vásárolni, hiszen még homogén többlet szolgáltatási csomagjuk sincs, elegendő azokra a kényelmi szolgáltatásokra gondolni, amelyek tartalma kórházanként más és más. S persze azt sem tudni, hogy az állami fekvőbeteg ellátók akarnak-e, tudnak-e egyáltalán magánforrást fogadni.

Az ország előtt álló másik lehetőség az úgynevezett török modell követése, ahol egymás mellett két egészségügyi infrastruktúra működik. Ennek azonban az a feltétele, hogy az állami végletekig lerongyolódjon. Kozek András úgy gondolja, ha az átalakulást nem engedjük az állami intézmények felé, akkor a fejlődés ebbe az irányba fordul. S ennek vannak jelei, hiszen mára már kiépülőben a járóbeteg szakellátás másodlagos, alternatív hálózata, bár annyira még nem rossz az állami ellátás, hogy a jóval drágább fekvőbeteg oldalon is elegendő keresletet hozzon létre. Az egészségügy körül mindenhol kemény harcok zajlanak, elegendő az amerikai történésekre, Obama reformjára gondolni. Az igazság kimondásához nagyon nagy bátorság kell, miközben az egészségügy átalakítása az a téma, amibe politikusok, kormányok buknak bele. A nagy bummra tehát, állítja Kozek, néhány évig még várni kell. Nagyobb esélyt lát arra, hogy egy lassú fejlődés következik, nem alakul át egyik napról a másikra a rendszer.

Juhos András, az UNIQA Biztosító vezérigazgató helyettese szerint a jelenlegi mozgástér a járóbeteg ellátásban van. Ezen a területen ugyanis viszonylag olcsón lehet szolgáltatásokat kínálni. A továbblépés iránya az osztott finanszírozás lehet, tehát amikor meghatározott szolgáltatásokat részben a biztosító, részben az állam fizet. A vezérigazgató helyettes szerint ez egy tipikus win-win, tehát kölcsönösen előnyös helyzet lenne. Ez azonban nem csak anyagi kérdés, jelenleg ugyanis az állami egészségügyi infrastruktúrának nem áll módjában – lényegében nincs abban a helyzetben - , hogy olyan alternatív lehetőségeket nyújtson, amelyekre valóban lenne fizetőképes kereslet. Ott, ahol mások sorban állnak nem lehet minőségi, várólistamentes ellátást nyújtani. Ám az állami hálózatban léteznek olyan szabad kapacitások is, amelyek kihasználását a finanszírozási plafon (azaz a tvk.) akadályozza. Erre épülve lehetne térben és időben elválasztva, jó körülmények között fizetős ellátást nyújtani.

Juhos András egyébként szintén úgy látja, hogy egy lassú, szerves fejlődés, 5-10 év szükséges ahhoz, hogy érdemi változás történjen.  Elismerte, hogy az idei adóváltozások után a jelenleginél sokkal nagyobb optimizmussal tekintettek piaci lehetőségeik elé, de rá kellett döbbeniük, hogy a változás nagyon lassú, amely részben a téma által kiváltott erőteljes érzelmekkel magyarázható.  „Bejön a szegény és a gazdag ellátás kérdése, hogy miként élhet ez a kettő egymás mellett. Szépen, nyugodtan ugyan el lehet magyarázni az ügyfélnek a válaszokat, de mire ennek a végére érünk, már nem érti az egészet, nem is érdekli és elmegy.” Az sem válik a biztosítók szerepvállalásának javára, hogy a téma könnyen demagogizálható, az igazságtól függetlenül lehet felsorakoztatni mellette és ellene szóló érveket.

Az UNION Biztosító életbiztosítási üzletágának igazgatója szeptikus azzal kapcsolatban is, hogy önállóan, külső, professzionális segítség nélkül azt a hatalmas feladatot, amit az egészségbiztosítás jelent, el tudják látni a biztosítótársaságok. A megoldást  Bóna Katalinék  egy, a biztosítótól és a szolgáltatóktól egyaránt független egészségügyi ellátásszervező szerepvállalásában látják. Így gondolja ezt az UNIQA vezérigazgató-helyettese is mondván, a biztosítók igazándiból a kockázatmenedzseléshez értenek, képtelenek lennének ezer különféle szerződést kötni. Juhos András szerint  kórházi vonalon az ellátásszervezők igazi partnere a GYEMSZI lenne. Juhos egyébként úgy tapasztalja, van piac most is, de az érzelmi kuszaságok miatt nem indul be. „A lehetőség itt van, s bármelyik pillanatban robbanhat, mégis csak egy aknamezőn vagyunk.”


Egészségbiztosítás: érdekek és lehetőségek

A politikusokat úgy lehet érdekeltté tenni az egészségbiztosítási piac magáncégek előtt történő megnyitásában, ha meggyőződnek arról, hogy ezáltal több pénz áramlik az egészségügybe, csökken az állami kiadás és a feketegazdaságot is visszaszorítja, fejtette ki a MABISZ konferenciáján Peter Eichler, az Insurance Europe Egészségügyi Bizottságának alelnöke. A társaságoknak ezzel szemben stabil üzleti környezetre van szükségük, a lakosság számára pedig az jelenthet motivációt a magán-egészségbiztosítások igénybevételére, ha magasabb szolgáltatási színvonalat, illetve az állam által nem finanszírozott ellátások megtérítését várhatják el cserébe.

Az egészségbiztosításoknak több verziója is létezik. Amennyiben az állami rendszer minden egészségügyi szolgáltatást lefed, úgy a magán-egészségbiztosítás egyfajta „luxus” funkciót tud betölteni, magasabb szolgáltatási színvonalat nyújtva. Másik eset, amikor a közfinanszírozott egészségügyi termékek illetve szolgáltatások igénybevételéért az igénybevevőnek díjat kell fizetnie, ilyenkor a magán egészségbiztosítás ezeket a díjakat fedezi. A harmadik eset, amikor az állami egészségügyi rendszer elvileg mindent fedez, a gyakorlatban azonban hiányosságok mutatkoznak, ilyenkor a magánbiztosítók félig-meddig „szürke zónában” tevékenykednek, és duplikáció is mutatkozik a rendszerben. A negyedik eset, amikor a közfinanszírozott rendszer csak az alapszolgáltatásokat fedezi, ilyenkor a magán-egészségbiztosítás szolgáltatási körébe nem csak a luxusszolgáltatások tartoznak. A valóságban azonban kevert rendszerek léteznek – tette hozzá Eichler.

Szász  Károly, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke  ugyanakkor arra figyelmeztette a konferencia résztvevőit, hogy mivel az állami szerepvállalás egyre korlátosabb lesz, továbbá a reáljövedelmek emelkedése is differenciáló hatást fog eredményezni, így az egészség- és nyugdíjszolgáltatások vonatkozásában magasabb igényeket kell tudniuk kielégíteni a biztosítóknak, amire érdemes időben felkészülni.

 

Horváth Judit
a szerző cikkei

hirdetés
hirdetés

Könyveink