A pestisről nyílt kiállítás Békéscsabán

A tárlatot, amely a két intézmény közti együttműködés következtében került a békési megyeszékhelyre, két helyi anyaggal egészítették ki. Az egyik egy 1740-es Békés Vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv, mely az 1738 és 1740 közötti pestisben meghalt betegeket regisztrálta, azaz statisztikai lap a pestisről. A másik szintén vármegyei irat 1828-ból. Annak kapcsán született, hogy Brassóban akkor tört ki pestisjárvány, és az ezzel kapcsolatos óvintézkedéseket tartalmazza a feljegyzés. Ezek közt például vesztegzár elrendelése, illetve az útlevelek fokozott ellenőrzése is megtalálható – mondta az intézmény közönségkapcsolati referense, Koszecz Andrea az MTI-nek.
A kiállítás tematikusan végigvezeti a látogatókat a betegség alakulásának lépésein. A múltbeli sétán bejárhatnak egy vesztegzár alá vont városkát, és útjuk során nem csupán a pestis kórtani jellemzőiről, tüneteiről szerezhetnek információt, hanem eredeti, olykor félévezredes könyvritkaságok segítségével a járványra adott tudományos válaszokkal, illetve a betegség hatására született új orvosi műfajjal, a pestistraktátussal, a pestis ellen alkalmazott különös gyógyszerekkel, gyógyanyagokkal is megismerkedhetnek. Áttekintést kaphatnak a járvány és a vallás sajátos, művészileg igen termékenynek bizonyuló kapcsolatrendszeréről, és képet alkothatnak arról is, miként próbálták maguknak a hívek, különféle amulettek segítségével vagy épp a segítőszentek kultuszának ápolásával elnyerni az égiek támogatását – tette hozzá a szakember.
A pestis a középkor legnagyobb gyilkosa volt. A Yersinia pestis baktérium által okozott bubópestist fertőzött rágcsálókon élő bolhák terjesztik, míg másik válfaja, a tüdőpestis emberről emberre cseppfertőzéssel terjed. A fekete halál (nevét a beteg testén kialakuló feketés színű nedvedző daganatokról kapta) magas lázzal és súlyos hányással jár. A tüdőpestis esetében a tünetek hasonlók, de daganatok nem alakulnak ki.
Járványossá először Ázsiában vált, majd a Közel-Keleten át érkezett Európába. Az első nagy járvány idején, 1347-1351 között az érintett populációk 30-50 százalékát megölte, de voltak települések – főként szegényebb falvak –, ahol mindenki meghalt.
Napjainkban antibiotikumokkal gyógyítható, az évente regisztrált 1000-3000 megbetegedettből 100-300 hal meg, elsősorban a kezeletlenség miatt.

MTI