hirdetés
2021. október. 25., hétfő - Blanka, Bianka.

A nyál, mint az egyik legkönnyebben elérhető forrás a mindennapi stressznek a szervezetre gyakorolt hatásának megismerésére

A nyálban jelenlévő analitok közül már számos paraméter (elsősorban a szteroidok) mérése a napi rutin feladatok közé tartozik a klinikai laboratóriumokban. A nyálban jelen lévő vegyületek szabad hormonok, amelyek a biológiai hatásért felelősek, szemben a vérből mért hormonokkal, amelyek nagy frakciója fehérjékhez kötve van, így a nyál és vér koncentrációk között nagyságrendi eltérések is tapasztalhatóak.

hirdetés

A nyálminták használatát a klinikai diagnosztikában számos tényező támogatja. Nyálminta gyűjtéséhez nincs szükség invazív beavatkozásra, ezért a betegek azt otthon vagy munkahelyen is könnyen levehetik. A gyűjtés gyors és napjainkban már rendelkezésünkre állnak dedikált eszközök, amely biztosítják a preanalitikai hibák kiküszöbölését. A nyálminták másik előnye, hogy olyan betegek vagy egyének (pl. gyermekek, sportolók) mintavételezésére is használható, akiket nehezen lehet kórházi körülmények közé „terelni”. Szintén előny lehet, hogy a nap bármelyik időszakában kivitelezhető, és olyan paraméterek monitorizálására használható, amelyeknek jól ismert napszaki ingadozása van (pl. kortizol).

Milyen paraméterek mérhetőek a nyálból?

A nyál 98%-ban vízből álló színtelen folyadék, amelynek ph-ja 6,64 körüli, fajsúlya 1002-1012 g/L. A nyálban hormonokat, peptideket, elektrolitokat, mucust, enzimeket és antibakteriális hatású vegyületeket lehet kimutatni. Ezek koncentrációja kisebb, mint a vérben mérhető mennyiségük. A hormonok közül a kortizol, dehidroepiandroszteron, tesztoszteron, ösztrogének, progeszteron és aldoszteron is mérhető. A fehérjék közül albumin, urea, laktát, kreatinin és inzulin, az ionok közül Na+, K+, Ca2+ , Cl− és HCO3- van jelen. Az immunoglobulinok közül IgA, IgM és IgG, míg az enzimek közül alfa-amylase, lysozyme and lactoferrin szekretálódik.

A nyálelválasztás idegi szabályozás alatt áll. A paraszimpatikus stimuláció fokozza a nyálelválasztást, de a szimpatikus idegrendszernek is szerepe van a nyálelválasztás szabályozásában. Naponta mintegy 750–1500 ml nyál termelődik.

Milyen tényezőkre kell figyelni a nyálgyűjtés során?

Az evést, ivást és a fizikai aktivitást a mintagyűjtés előtt mintegy 2 órával fel kell függeszteni. Ezek a tényezők, elsősorban az ételekben jelen lévő cukor, koffein, stimulálják a nyálelválasztást, a savas ételek csökkentik a száj pH-ját, amik az antigén-antitest reakció elvén működő immunanalitikai méréseket befolyásolják. Az alkoholfogyasztást már 24 órával a nyálmintagyűjtés előtt kerülni kell, mert az alkohol stimulálja a nyálszekréciót. A vérrel történő kontaminációt szintén kerülni kell, mert pl. a szteroidok esetében a vérben keringő mennyiség mintegy nagyságrenddel magasabb, mint a nyálban mérhető mennyiség, és már kevés vér jelenléte is fals magas értékeket eredményezhet. Ennek kiküszöbölésére a fogászati beavatkozást követően leghamarabb a nyálminta gyűjtését 48 órával később célszerű elvégezni. Fogmosást követően a gyűjtés már 45 perc eltelte után lehetséges.

Fontos kérdés a stimuláció pl. rágógumival. Ez a leggyakrabban mért paramétereket (pl. kortizolt) nem befolyásolja lényegesen, de mivel a rágás stimulálja a szekréciót, a nyálból mérhető IgA koncentrációja hígul.

A nyálminták gyűjtés után stabilak, -20 C fokon tárolva egy évig, -80 C fokon tárolva pedig több évig is felhasználhatóak. Szobahőn vagy -5 C foknál magasabb hőmérsékleten tilos, mivel bakteriális növekedés következik be, ami egyes összetevők lebontását eredményezi, valamint befolyásolja az antitestkötést is.

Nyálból mért gyakoribb hormonok

Kortizol

A kortizol a mellékvesekéreg által termelt legfontosabb glükokortikoid. Elválasztása napszaki ingadozást mutat. Szekrécióját a hypothalamusz-hipofízis-mellékvesekéreg tengely befolyásolja. Legfontosabb stimulátora az ACTH. Stresszhelyzetben mennyisége szintén emelkedik. A napi gyakorlatban a hiperkortizolizmus igazolására alkalmazzák az éjszaki nyálmintákból történő kortizol meghatározást. Ennek diagnosztikai erejéről számos tanulmány számolt be. Ugyanakkor a kortizol a stresszválaszban is kulcsfontosságú. Szorongás, depresszió és fokozott fizikai aktivitás is emelkedett kortizol koncentrációkat okoz.

McLachlan Kés munkatársai a kortizoltermelés diurnális ritmusának szabályozási zavarát tanulmányozták prenatális alkoholexpozíciót és a koragyermekkori kedvezőtlen életeseményeket átélt gyermekekben.

A prenatális alkoholexpozíció egy sor későbbi hatást von maga, amelyek közül kiemelendőek a károsodott idegrendszeri fejlődésből származó hatások (pl. értelmi és magatartásproblémák). Ezek eredménye a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely aktivitásának és szabályozásának megváltozása, amelynek programozása és alakítása részben a prenatális időszakra, részben a korai posztnatális periódusra esik. Az agy normális fejlődéséhez és működéséhez a kortizolszint jellegzetes diurnális ingadozása szükséges.

McLaclan és munkatársai egy prenatalis alkoholexpozición átesett gyermekpopulációban tanulmányozták a prenatális alkoholexpozíció, szocioökonómiai státusz, kedvezőtlen korai életesemények, kedvezőtlen kimenetelek, protektív faktorok és a nyál kortizolszintjét, napi két (reggeli és esti) nyálmintákban. Eredményeiket egy normálisan fejlődő kontroll populációhoz hasonlították. Kimutatták, hogy a prenatális noxán átesett betegekben szignifikánsan magasabb esti kortizolszinteket mértek, és megváltozott a kortizolkoncentráció diurnális ingadozását jelző görbe meredeksége is. Ebben a csoportban komplex összefüggés mutatkozott a diurnális kortizolmintázat, és a késői kedvezőtlen kimenetelek között, miközben a protektív faktorok a tipikushoz közelebb álló diurnális ritmust eredményeztek.

Lucertini F és munkatársai az idősödés során vizsgálták a hypothalamus-hypophysis-mellékvese tengely (HPA) aktivitását a fizikai aktivitás függvényében. Ismeretes, hogy a napközbeni plazma-kortizolszintek az életkorral összefüggő módon emelkednek és idősebb felnőtteknél a diurnális kortizolszintek és a teljes kortizoltermelés az életkor előrehaladtával fokozódnak. Ennek hátterében

a HPA-aktivitás feedback gátlásának károsodásá állhat, ami visszavezethető bizonyos agyi területeken – például a prefrontális kéregben és a hippocampusban – bekövetkező neuron pusztulásra. A fokozott HPA aktiváció és a megnövekedett kortizolszekréció etiológiai tényezőként merül fel az idősebb populációkban manifesztálódó súlyos krónikus kórállapotok kialakulásában, mint amilyenek például a szív- és érrendszeri betegségek, a kognitív hanyatlás, a depresszió vagy az általános állapot gyengülése.

Másrészről az idős korban az aktívabb életstílus jobb életminőséggel párosul, jobb kardiorespiratórikus állapot pozitív hatást gyakorol az agyi plaszticitásra és a regionális szürkeállomány-volumenre, ami a prefrontális régióban és a hippocampusban a leginkább szembetűnő. A bemutatott vizsgálatban a fizikális állapot és a HPA-tengely aktivitása közötti összefüggéseket elemezték egészséges időskorú férfiak bevonásával annak meghatározására, hogy a kardiorespiratórikus állapot (a VO2max alapján meghatározva) korrelál-e a HPA-tengely aktivitásával alapkörülmények között és stimulált állapotokban. Ehhez nyálmintából mérték a bazális kortizolszekréciót és a pszichokognitív terhelésre adott kortizolválaszt. Az alap kortizolszintek minden mérési időpontban alacsonyabbnak bizonyultak a jobb fizikai aktivitást mutató személyeknél, mint azokban, akik nem végeztek rendszeres fizikai aktivitást; ezt a teljes napi kortizoltermelést mutató görbe alatti terület is igazolta. A tanulmány megerősíti, hogy a rendszeres fizikai aktivitás és a kiváló kardiorespiratórikus állapot egészséges idős férfiak esetében kedvezően befolyásolja a HPA-aktivitást. A rendszeres aerob testedzés hozzájárulhat a HPA fokozatosan kialakuló, az idős kor normális velejárójának tekinthető szabályozási zavarából eredő káros hatások ellensúlyozásához, ami csökkentheti az idősödő populációban megfigyelhető kognitív és fizikális hanyatlás negatív hatásait.

Engberg H és munkatársai a kongenitális adrenális hiperpláziában (CAH) szenvedő betegeket vizsgálták. Ez a populáció életre szóló hormonpótlásban részesül, mivel a betegség oka a 21-hidroxiláz  enzimet kódoló CYP21A2 gén mutációja, melynek következtében zavart szenved a kortizol és a mineralokortikoidok termelődése, ezzel egyidejűleg olyan szteroidprekurzorok halmozódnak fel a szervezetben, melyek androgénekké alakulnak. Több vizsgálat is elemezte már a CAH-ban szenvedő betegek pszichoszociális fejlődését, illetve az életminőséget. A tanulmányok között számos egymásnak ellentmondó eredmény látható, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a hormonpótlás során alkalmazott készítmények sem egységesek, a nyomon követés, illetve a végpontok meghatározása is különböző volt. A vizsgálat elsődleges célja a pszichiátriai zavarok előfordulási arányának elemzése volt a 21-hidroxiláz hiányára visszavezethető CAH-ban szenvedő lányok és nők nem válogatott nagy létszámú kohorszában, mivel korábban igazolódni látszott, hogy CAH-os férfiakban nagyobb a pszichiátriai betegségek, az öngyilkosságok vagy öngyilkossági kísérletek és a droghasználat aránya.

A vizsgálat kimutatta, hogy a pszichiátriai kórképek mindegyike gyakrabban fordult elő a CAH-ban szenvedő lányok és nők, illetve fiúk és férfiak csoportjában, mint a kontrollpopulációban. Leginkább az alkoholizmus kockázata bizonyult fokozottnak a női és férfi kontrollpopulációval összehasonlítva, és nem meglepő módon az enzimaktivitás teljes elvesztésével járó genotípust hordozók között volt a leggyakoribb. A stressz és az alkalmazkodási zavarok kétszer olyan gyakran fordultak elő, mint a női kontrollpopulációban.

Tesztoszteron

Az elsődleges férfi nemi hormon, amit a here Leydig sejtjei, illetve a petefészek, valamint a mellékvese termel. A keringésben kimutatható tesztoszteron 95-98%-a albuminhoz és az ún. sex binding globulin (SHBG)-hoz kötődik, így az aktív hormon a teljes mennyiség mintegy 2-5 %-a. Férfiakban szoros korrelációt igazoltak a nyálban és a keringésben mérhető tesztoszteron koncentrációk között, ami arra utal, hogy a nyáltesztoszteron megbízható markere a szabad tesztoszteronnak. A tesztoszteronszintnek is van napszaki ritmusa, a legmagasabb a reggeli órákban, míg a legalacsonyabb este. A fizikai aktivitás fokozása megemeli mind a keringésben, mind pedig a nyálban mérhető tesztoszteronkoncentrációkat. A nyáltesztoszteron mérése így hasznos lehet a biológiailag aktív tesztoszteronkoncentráció megítélésére, sportolókban a fizikai terhelés monitorizálására.

Dehidroepiandrosteron (DHEA)       

Nőkben a nyálból mérhető tesztoszteronkoncentráció analitikailag nehezen kimutatható, a szekretált csekély mennyiség miatt, mivel a petefészekből származó tesztoszteron ösztradiollá és progeszteronná alakul. Így a hiperandrogenizmus, valamint atlétákban a terhelés kiváltotta válaszreakció megítélésében a nyáltesztoszteronnak nőkben limitált haszna van. Ugyanakkor a nyálból mérhető DHEA szoros összefüggést mutat a nyáltesztoszteronnal, ami arra utal, hogy a nyál DHEA nőkben helyettesítheti a nyáltesztoszteron-mérést.

Immunoglobulinok

IgA, IgG és IGM

A szekretoros IgA, IgG és IgM fehérjék közül a sIGa a legnagyobb mennyiségben előforduló antimikrobialis fehérje, ami a nyálból kimutatható. Klinikai haszna a nyálkahártya immunitásának megítélésében van, ami a legfontosabb tényező a vírusok okozta fertőzések elleni védelemben. Csökkent mennyisége összefüggést mutatott a felsőlégúti infekciók kialakulásával.

Goodson JM és munkatársai a metabolikus betegségek kockázatának felméréséhez gyermekeknél különböző immunmarkerek nyálból történő meghatározását végezték el.

A gyermekkori elhízás előfordulása az elmúlt években világszerte emelkedő tendenciát mutat, és különös aggodalomra ad okot a metabolikus diszregulációkkal és súlyos komorbiditásokkal (pl. 2-es típusú cukorbetegség) való kapcsolata, ami indokolja, hogy olyan markereket azonosítsunk, amelyekkel biztosítható a minél korábbi beazonosítása azoknak a gyermekeknek, akikben várható az elhízás és szövődményeinek kialakulása. A tanulmányban a gyulladásos markerek közül a C-reaktív proteint, adiponkineket, inzulint és leptint határozták meg nyálból. Fontos eredmény, hogy elhízott gyermekek nyálában a C-reaktív protein (CRP)-szint hatszor, az inzulin- és leptinszint háromszor, az adiponektinszint pedig 30%-kal volt magasabb, mint a normális testsúlyú gyermekek esetében. Egyértelmű gyulladásos jellemzők az elhízott gyermekek 76%-ánál voltak észlelhetők, míg a résztvevők 13%-ánál a nyál inzulinkoncentrációja magas volt ugyan, de ez nem társult gyulladásos mediátorok jelenlétével. Az elhízott gyermekek fennmaradó 11%-ánál az inzulin szintje magas, míg az adiponektin koncentrációja csökkent volt. A normális testsúlyú gyermekek 40%-a tartozott azokba a csoportokba, melyekben a biomarkerek jellegzetességei alapján fokozott az esély elhízás kialakulására.

Összefoglalás

A nyál, mint a szervezetünk homeosztázisát tükröző közeg alkalmazása a laboratóriumi diagnosztikában célszerű és technikailag könnyű. Számos hormon esetében már megbízható mérő módszerek, megfelelő referenciatartományok állnak rendelkezésre, amelyekkel egy-egy kórkép nagy érzékenységgel kimutatható, követhető. Ugyanakkor a mikroanalitikai módszerek fejlődése lehetővé teszi egyéb paraméterek mérését is nyálból, amelyek alkalmazási köre a diagnosztika mellett nagyon nagy jelentőségű lehet sportolók esetében, valamint a szervezetünk stresszre adott válaszreakciójának a megítélésében. A mintavételezés, tárolás és analitika egyszerűbb nyálminták, mint akár a vérminták esetében, de a megfelelő referenciatartományok meghatározása elengedhetetlen a pontos klinikai alkalmazhatósághoz.

 

 

 

Patócs Attila, egyetemi docens, Semmelweis Egyetem Laboratóriumi Medicina Intézet, MTA-SE Molekuláris Medicina Kutatócsoport
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!

Jogszabályfigyelő

Litván kutatók kifejlesztettek egy olyan számítógépes algoritmust, ami megnyithatja a kaput a korai diagnózisalkotás felé.

Hiába kapott majdnem ezer beadványt, az Alkotmánybíróság óvatoskodó, a lényeget kikerülő döntést hozott, amikor úgy határozott, hogy a védettségi igazolvány kiállja az alkotmányosság próbáját.