A kopt művészet kincsei a Szépművészeti Múzeumban

 Nílusi táj, angyalokkal

 Rá kell jönnünk: művészettörténeti tudásunk jobbára steril fejezetekre tagolódik. Ókori Egyiptom, Görögország, Róma – e címszavakra tiszta stílusjegyek, a korszakra jellemző főművek, albumokban, eredeti helyszíneken csodált műalkotások ugranak be. A Szépművészeti Múzeumban látható kopt – egyiptomi keresztény – műtárgyak ezerféle meglepetéssel szolgálnak. Az igazi élmény forrása, hogy szinte kézzelfoghatóvá válik, miképp „működik” valójában a kultúrtörténet: hogyan rétegződnek egymásra, tűnnek át egymásba korok és kultúrák – ebben az esetben az egyiptomi, a görög, a római, a bizánci –, eltéveszthetetlen stílusú, naiv mesterkéletlenségükben megejtő bájú tárgyakon. A múzeum invenciózus kiállítása nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy az egyetemes későókori-korabizánci művészet szerves, egyben sajátos elemeként – gyakorlatilag a kultúrák olvasztótégelyeként, a folytonosság éltetőjeként értelmezze az önálló Egyiptom bukása utáni időszak művészetét.