Van-e összefüggés az egészséges étrend és a “hosszúélet-gének” között?

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ezek az összefüggések eltérnek‑e attól függően, hogy valaki genetikailag inkább a hosszabb (longevity genes) vagy a rövidebb élettartamra hajlamos. Az eredmények egyértelműen azt mutatták, hogy minél jobban követi valaki az egészséges étrendi ajánlásokat, annál alacsonyabb a halálozás kockázata és annál hosszabb a várható élettartama – függetlenül attól, hogy genetikai adottságai alapján mennyire „programozott” a hosszú életre.

Az elmúlt évtizedek jelentős egészségügyi fejlődése ellenére a várható élettartam növekedése több országban lelassult, ami sürgetővé teszi a hatékony, széles körben alkalmazható prevenciós stratégiák kidolgozását. Az egészségtelen táplálkozás világszerte vezető haláloknak számít, így az étrendi szokások javítása egyszerre költséghatékony és kiterjedt populációt elérő beavatkozás. A modern táplálkozástudomány egyre kevésbé az egyes tápanyagokra, és egyre inkább az összetett étrendi mintázatokra összpontosít, mivel ezek jobban tükrözik az élelmiszerek közötti kölcsönhatásokat. Számos előre definiált étrendi index – például a Diabetes Risk Reduction Diet (DDRD), az Alternate Mediterranean Diet (AMED), az Alternate Healthy Eating Index‑2010 (AHEI‑2010), a DASH‑étrend vagy a healthful Plant‑based Diet Index (hPDI) – már korábban is összefüggést mutatott az alacsonyabb halálozási kockázattal és a krónikus betegségek ritkább előfordulásával.

Mindazonáltal kevés kutatás “fordította le” ezeket az összefüggéseket olyan abszolút mutatókra, mint a várható élettartam, amely a lakossági egészségügyi kommunikáció és a szakpolitikai döntéshozatal szempontjából sokkal kézzelfoghatóbb, mint a relatív kockázati arányok. Emellett a genetikai tényezők is szerepet játszanak a hosszú életben, és egyre több bizonyíték utal arra, hogy a genetikai hajlam és az életmódbeli tényezők – köztük az étrend – kölcsönhatásban állhatnak egymással. A táplálkozási minőség és a hosszú életre való genetikai hajlam együttes hatása azonban eddig kevéssé volt ismert.

A vizsgálat a több mint félmillió résztvevőt magában foglaló UK Biobank prospektív kohorszára épült, amelyben 40–69 év közötti brit felnőttek követését végzik immár 20 éve, azaz 2006 óta. A táplálkozási adatokat egy validált, 24 órás visszaemlékezésen alapuló kérdőív segítségével gyűjtötték, amelyet a résztvevők legfeljebb öt alkalommal töltöttek ki 2009 és 2012 között. A végső elemzésbe több mint százezer olyan személy került, akik legalább két étrendi felmérést teljesítettek, és a vizsgálat kezdetén nem szenvedtek daganatos vagy szív‑érrendszeri betegségben. Az étrendi mintázatok pontszámait előre meghatározott módszertan alapján számították ki, majd a kutatók számos életmódbeli és szociodemográfiai tényezővel korrigálták az eredményeket.

A halálozási adatokat a nemzeti regiszterből gyűjtötték (2022 végéig). A kutatók Cox‑regressziós modellekkel becsülték meg az összhalálozás és az egyes halálokok kockázatát az étrendi pontszámok alapján, majd kiszámították a 45 éves korban várható élettartamot. A genetikai hajlamot egy poligénes kockázati pontszámmal (PRS) jellemezték, amely a hosszú életre való örökletes hajlamot tükrözi. A több mint tíz évnyi követés során több mint négyezer haláleset történt. A legmagasabb és legalacsonyabb étrendi pontszámú csoportokat összehasonlítva 18–24%-kal alacsonyabb halálozási kockázatot találtak a legegészségesebben étkezők körében. A kedvező hatás különösen erős volt a daganatos, légzőszervi és egyéb nem kardiovaszkuláris eredetű halálozás esetében. Az életkilátásokra gyakorolt hatás is számottevő volt: a 45 éves férfiak 1,9–3,0 évvel, a nők 1,5–2,3 évvel hosszabb életre számíthattak a legmagasabb étrendi pontszám mellett. A DDRD‑index bizonyult a legerősebb prediktornak a férfiaknál, míg a nőknél az AMED hozta a legnagyobb életnyereséget.

A genetikai elemzés azt mutatta, hogy a magasabb longevity‑PRS önmagában is alacsonyabb halálozási kockázattal járt, azonban az étrendi minőség és a genetikai hajlam között nem mutatkozott jelentős kölcsönhatás. Más szóval: az egészséges étrend előnyei minden genetikai háttér mellett érvényesültek. Egyetlen kivételként a DDRD esetében a kedvező hatás erősebbnek bizonyult azoknál, akik genetikailag kevésbé voltak hajlamosak a hosszú életre. A számos érzékenységi vizsgálat megerősítette az eredmények stabilitását.

A kutatás jelentősége abban áll, hogy nagy mintán, ismételt étrendi felmérésekkel, részletes genetikai adatokkal és korszerű statisztikai módszerekkel támasztja alá: az egészséges étrendi mintázatok követése mérhetően meghosszabbítja a várható élettartamot. Bár a vizsgálat megfigyeléses jellegű, és nem bizonyít ok‑okozati összefüggést, az eredmények erősen támogatják azokat a közegészségügyi ajánlásokat, amelyek a kiegyensúlyozott, növényi alapú, tápanyagokban gazdag étrend hosszú távú fenntartását javasolják. A szerzők ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a táplálkozási adatok önbevalláson alapultak, a résztvevők nem teljesen reprezentálják a teljes brit lakosságot, és a genetikai elemzések etnikai sokszínűsége korlátozott volt, vagyis az eredmények nem általánosíthatók minden populációra. A tanulmány üzenete, hogy a megfelelő egészséges étrend követése mindenki számára előnyös, és a genetikai adottságoktól függetlenül hozzájárulhat az élethossz növeléséhez.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Healthy diets link to longer life regardless of longevity genes, large study finds

Healthy dietary patterns, longevity genes, and life expectancy: A prospective cohort study

Irodalmi hivatkozás:

Lv, Y., Song, J., Ding, D., Luo, M., He, F.J., Yuan, C., MacGregor, G.A., Liu, L., Chen, L. (2026). Healthy dietary patterns, longevity genes, and life expectancy: A prospective cohort study. Science Advances, 12(7). DOI: 10.1126/sciadv.ads7559, https://www.science.org/doi/10.1126/sciadv.ads7559